A klimatológiában kis jégkorszaknak a XVI. századtól a XIX. századig tartó viszonylag hűvös időszakot nevezik. Ebben az időszakban tengeri „jéghíd” keletkezett, amelynek következtében megkezdődhetett a sarki rókák bevándorlása Izlandra a különböző északi területekről – Oroszországból, Grönlandról, Észak-Amerikából – olvasható az EurekAlert tudományos hírportálon.
A korábbi jégkorszakok során is megjelentek az ősi sarki rókák Izlandon, jóval megelőzve a IX. században érkezett első telepeseket. A felmelegedés viszont, amikor a tengereket borító jégpáncél elolvadt, elszigetelte a populációt egészen a kis jégkorszakig.
A Durhami Egyetem kutatói IX. és XII. századi fosszíliák genetikai vizsgálatát végezték el, majd az eredményeket a sarki rókák mai populációjának DNS-ével vetették egybe. Mint kiderült, az ősi sarki rókák genetikailag egységesek voltak, míg mai utódaik öt teljesen egyedülálló jellegzetességet hordoznak.
A tudósok a mai genetikai sokféleségre a legvalószínűbb magyarázatnak a sarki rókák „bevándorlását” tartják a kis jégkorszakban képződött tengeri „jéghíd” révén. „A kis jégkorszak idején az észak-atlanti térség sokkal nagyobb részét borította jég, mint napjainkban. A XVIII.-XIX. században a jégpáncél egészen Izlandig terjedt” – magyarázta a kutatásokat irányító Greger Larson, hozzátéve: a sarki rókák napjainkban is sok száz kilométert vándorolnak a befagyott tengeren. Amennyiben pedig létrejött a tengeri „jéghíd”, könnyűszerrel átszelhették az észak-atlanti térséget.
A tanulmány szerzői hangsúlyozzák, hogy bár a sarki rókák tízezres izlandi állománya nincs veszélyben, a globális felmelegedés miatti elszigeteltségük okán genetikailag egyre jobban „eltávolodnak” majd szárazföldi fajtársaiktól.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!