„1552. Szolnok eleste hatalmas csapást jelentett Egerre, hiszen a várat védő Dobónak nem maradt elegendő ideje arra, hogy feltöltse az egri vár védőinek létszámát, Tinódi szerint 1935 védővel volt kénytelen szembeszállni a 150 ezer főt kitevő, két egyesült török sereggel, akik szeptember 14-én vették ostromzár alá az egri várat. ( ) Az október 13-i, utolsó, sikertelen roham után egyes kisebb hadtestek megkezdték az elvonulást. Október 17-én Ahmed Belgrád felé, Ali basa pedig Buda irányába vezette seregeit. A győzelem Európa-szerte óriási szenzációt keltett, Eger mint a kereszténység védőbástyája szerepelt a köztudatban” – olvasható az egri egyházmegye hivatalos oldalán. Így ismeri, így tanulta az átlag magyar polgár történelemórán, és olvasta kötelező irodalomként Gárdonyi Géza örökbecsű regényében.
Ostrom halottak nélkül?
A nagyközönség előtt viszont kevésbé ismert tény, hogy Egerben és környékén – bár alapos ásatásokat végeztek az 1960-as években – eddig nem találtak olyan tömegsírokat, amik arra utalnának, hogy több tízezer török harcossal végeztek volna a vár ostroma – idén éppen 460 éve – idején. Az MNO által megkérdezett történész szintén megerősítette a feltevést, hogy – bár a történelmi tényeket nem vonja kétségbe, a török hadsereget sikerrel verték vissza a hős egriek – valójában semmilyen jel nem mutat arra, hogy százezres, vagy akár több tízezres török had ostromolta volna a Felvidék kapujának is hívott erődítményt.
Nézze meg 3D-ben milyen lehetett Eger anno!
Tinódi barokkos túlzása
Egy erősen elfáradt, lepusztult török hadsereg érkezett Eger falai alá 1552-ben, ami abban az évben elfoglalta Temesvárt, Drégelyt, Szécsényt és Szolnokot. Bár a kor történelmét megörökítő Tinódi Lantos Sebestyén feljegyzéseiben 150 ezres hadseregről írt, az Oszmán Birodalom teljes hadserege volt 160 ezer főre tehető, és nem életszerű, hogy egy európai hódítás kedvéért katonaság nélkül hagynák az anyaországot. A magyar földön hódító törökök átlag ezerfős katonaságot hagytak a behódolt városokban, ami folyamatosan apasztotta a létszámot.
Hantolás 24 órán belül
A 36 napos ostrom során elesett áldozatokat a muzulmán vallás és a fertőzésveszély miatt még aznap el kellett temetniük, ha nem akarták, hogy a járvány is megtizedelje a sereget és a kiszolgáló személyzetet. Ennek nyomait viszont a mai napig nem találni Eger környékén. Nagyon optimista becslések alapján maximum negyvenezres török sereg harmada veszhetett oda Eger falainál, akiket az MNO által megkérdezett történészszakértő szerint valószínű, hogy az ostromlott várostól jóval messzebb hantoltak el. Az idő és emberhiány miatt viszont nem áshattak annyira mélyre, hogy a csontokat egy idő után ki ne vesse magából a föld, hamvasztásról pedig – vallási okokból – szó sem lehetett.
Negyvenezren se?
A negyvenezres létszám ellen szól az a tény is, hogy a környéken az Eger-patakon kívül nem igen akadt akkoriban vízlelőhely, ami egy ekkora létszámú hadsereget ellátott volna. Ha figyelembe vesszük, hogy az 1500-as években London lakossága tett ki negyvenezer embert, akkor az Egerben és a környékbeli dombokon táborozó seregben egy – a vízhiány és a halottak miatt – kitörő járványnak legalább akkora pusztítást kellett volna végezni, mint maga az ostrommal járó harc.
A tények
Mindez a tényeken nem változtat semmit: az egri hősök dicsősége nem csorbul, hiszen – ha a hódító sereg létszáma nem is stimmel ugyan – sportnyelven szólva a meccset gólra játsszák, és ebben az egri védők sokkal jobbak voltak.
