A témában végzett számításai eredményét egy nemzetközi kutatócsoport a Science című tudományos szaklapban mutatta be.
Két évvel korábban az ENSZ tagjai húsz célt fogalmaztak meg annak érdekében, hogy 2020-ig megállítsák a biodiverzitás, vagyis a faji sokszínűség csökkenését. „Az azonban nyitott kérdés maradt, hogyan lehet ezt finanszírozni” – mondta el Martin Schaefer, a Freiburgi Egyetem biológusa.
A kutatócsoport szakértőket kérdezett meg arról, mennyi pénzre van szükség a veszélyeztetett fajok védelméhez, és mennyi ahhoz, hogy egy kategóriával jobb helyzetbe kerüljenek a veszélyben lévő fajok nemzetközi vörös listáján. Az eredmények szerint évente 1,2 milliárd dollárt kellene invesztálni a madárvédelembe, a veszélyeztetett állatokra összesen 4,8 milliárd dollárt kellene fordítani, a természetvédelmi területek fenntartására és újak létrehozására pedig 76,1 milliárd dollárra lenne szükség.
„Elemzésünk megmutatta, hogy elsősorban a gazdagabb országoknak kell többet tenniük, a védelemre szoruló fajok és területek nagy része ugyanis szegény országokban található, amelyek még a feltétlenül szükséges összegeket sem tudják felmutatni. Ráadásul a legveszélyeztetettebbek kevés ráfordítással is megmenthetők, hiszen ezek élettere többnyire kis területre szorítkozik” – hangsúlyozta Schaefer.
Minél tovább várnak azonban a biodiverzitási célok megvalósításával az államok, annál inkább növekednek a költségek – olvasható a tanulmányban, amely cselekvésre szólítja fel az indiai Haidarábádban megrendezett, október 19-ig tartó biodiverzitási ENSZ-konferencia résztvevőit.
