Az Orion-köd (M42-M43, NGC 1976) két fényes csillagközi gázfelhő az Orion csillagképben, nagyon közel egymáshoz, részben egybefolyva. A felhő mélyén új csillagok születnek az összesűrűsödő gázból, látható egy fiatal csillagokból álló halmaz is: a Trapéz.
Az 1-2 millió éve alakult csillaghalmaz meglehetősen szokatlan tulajdonságokkal rendelkezik. Tagjai olyan sebesen forognak, mintha szerteszét akarnának repülni. A halmazban „felülreprezentáltak” az alacsony tömegű csillagok, a néhány „nehézsúlyú” csillag pedig különösen gyorsan forog – olvasható a PhysOrg tudományos hírportálon.
Sehogyan sem illeszkedett az elméletbe
„Ezek a tulajdonságok megdöbbentették a csillagászokat, hiszen sehogyan sem illeszkedtek a csillagok képződésével és eloszlásával kapcsolatos elméletekbe” – hangsúlyozta Holger Baumgardt, a Queenslandi Egyetem asztrofizikusa, a tanulmány társszerzője.
A kutatócsoport megalkotta az Orion-köd halmazának komputeres modelljét, a sűrű intersztelláris gázfelhőt, amelyben „helyes” arányban voltak alacsony és nagy tömegű csillagok, ezután kiszámították a rendszert alkotó napok mozgását. A modell tanúsága szerint, ahogy a gáz kifelé áramlott a halmazból, ki lettek „golyózva” a legmasszívabb csillagok, míg mások a középpont felé lökődtek, ahol összeütköztek a centrumban lakozó napokkal. Egy bizonyos ponton a masszív csillagok instabillá váltak, és belezuhantak a fekete lyukba, amelynek tömege a Napunk kétszázszorosa. A fekete lyuk gravitációs ereje tartja egyben a halmaz csillagait.
Fantasztikus lehetőségeket nyújt a masszív fekete lyuk
„Egy ilyen masszív fekete lyuk a »közelben« fantasztikus lehetőségeket biztosít e rejtélyes objektumok intenzív kutatására” – emelte ki Pavel Kroupa, a Bonni Egyetem professzora, a tanulmány társszerzője.
A felfedezésről egy nemzetközi kutatócsoport a The Astrophysical Journal legújabb számában közölt tanulmányt.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!