Vízkereszt napjától a nagyböjt kezdetét jelentő hamvazószerdáig (idén február 13-ig) tart a farsang, a karneválok ünnepi időszaka. Ez a közelgő tavasz örömünnepe, egyben a tél és a tavasz jelképes küzdelmének a megjelenítése. A hamvazószerda utáni napon a böjtöt még felfüggesztették, hogy a farsangi maradékot elfogyaszthassák – ez a torkos vagy zabáló csütörtök. Vízkereszt napján szokás leszedni a karácsonyfát, és egyes helyeken a katolikus hívők egy része még a jeges vízben is hajlandók megmártózni ezen a jeles napon.
A magyarság farsangi rítusai és hiedelmei főként a három utolsó farsangi napra – farsangvasárnapra, farsanghétfőre és húshagyókeddre „a farsang farkára” – vonatkoznak, amely egyúttal télbúcsúztató szertartás is. A legjellemzőbb az álarcos, jelmezes alakoskodás: például ma is igen híres a mohácsi busójárás. Jellegzetes farsangi ételek közé tartozik a káposzta, a disznóhús, a fánk, és ekkor rendezik a különböző rendű és rangú, társasági és szakmai farsangi bálokat.
