Százhetvenöt különféle faj képviselői – köztük barna algák, rózsaszín kagylók, rákszerű élőlények – érkeztek az Egyesült Államok nyugati partjaihoz a 2011. március 11-ei japán földrengés nyomán fellépett szökőárral, a Csendes-óceánban került roncsdarabokkal.
Ezek egy része invazív (szervezetbe erővel, művi úton behatoló) faj lehet, ami veszélyezteti a térség biodiverzitását (biológiai sokféleség). Az amerikai Országos Óceán- és Légkörkutató Hivatal (NOAA), az Oregoni Egyetem szakemberei eddig a fajok mintegy felét azonosították. Az egyetem Hatfieldi Tengertudományi Központjának egyik kutatója márciusban Japánba, Miszavába utazik, hogy azonosítsa: mely fajok vannak jelen a kelet-ázsiai szigetország térségében tavasszal, amikor a szökőár történt.
A fajok egy részét azon az úszódokkon találták a kutatók, amelyre Oregon állam partjainál bukkantak tavaly nyáron. A betonból és fémből készült húszméteres hajódokk a portlandi japán konzulátus megerősítése szerint a Japán északi részén fekvő Miszavából sodródott a nyugati amerikai partokhoz. A 15 hónapon át a csendes-óceánon hánykolódó dokk törzsén a szakemberek több tízezer mikroorganizmust találtak. Tavaly decemberben egy másik nagy hajódokk vetődött partra, ezúttal Washington államban számos, az Egyesült Államokban nem őshonos fajjal – olvasható a Nature.com tudományos hírportálon.
A japán kormány becslései szerint a több ezer áldozatot követelő természeti katasztrófa során mintegy 1,5 millió tonna hulladék került az óceánba, és azok egy része Alaszka, Washington, Oregon és Hawaii partjainál vetődött partra. A szökőár 3200-szor annyi hulladékkal borította el a Csendes-ócánt, mint amennyit a szigetország egyetlen évben a tengerbe bocsát.
A szökőár számos váratlan feladat elé állította a kutatókat. A biológusok megpróbálják feltárni, hogy milyen nem őshonos fajok érkezhettek az országba, az óceánkutatók a roncsok helyének adataiból próbálják modellezni a szél- és áramlási irányokat. A tengerbiológusok a halak migrációját kísérik figyelemmel a fukusimai atomerőmű-baleset nyomán kiszabadult radioizotópok – a cézium-134 és a cézium-137 – segítségével.
Invazív fajok érkezése nem új jelenség a csendes-óceáni kikötőkben. Az óceánjáró hajókon vagy azok ballasztvizében érkezhetnek ilyen élőlények. Ezek a hajók azonban nem szállítanak teljes közösségeket, és olyan gyorsan mozognak a kikötők között, hogy a jövevények nem tudnak megtelepedni.
A roncsokon találtak például három közismert invazív algafajt – közölte Gayle Hansen tengeri algakutató. A törmelékekről általa begyújtott 46 algafaj 75 százaléka a szaporodást tekintve aktív, és spórákat szór szét, ami lehetőséget biztosít nekik arra, hogy megvessék a lábukat a térségben, kiszorítva a Csendes-óceán északnyugati részén őshonos fajokat.
