A Terror Háza Múzeum, a Kommunizmuskutató Intézet és a Konrad Adenauer Alapítvány rendezvényén a történész – utalva arra, hogy hatvan éve, 1953. március 5-én halt meg Sztálin – kiemelte: „Európa nyugati felének egy meghatározó része, és sokan az Egyesült Államok meghatározó értelmiségi köreiben, intézményeiben a mai napig Sztálin nyelvét beszélik, az ő fogalmait használják, abban az értelmezési keretben látják múltunkat és jelenünket, amelyet ő határozott meg”. Véleménye szerint a vörös csillag tiltott önkényuralmi jelképpé nyilvánításának szándéka azért ütközött a Nyugat egy részének értetlenségébe és visszautasításába, mert „ők anyanyelvük mellett első idegen nyelvként a marxizmust tanulták meg, ez tehát az a közös nyelv, amelyen Nyugat-Európa bal fele beszél, s ezért nem hajlandó tudomásul venni, hogy Hitler soha nem léphetett volna a világszínpadra, ha nem előzi meg Lenin és Sztálin”.
Schmidt Mária kijelentette, a Nyugat egy részét azért nem érdeklik azok az új adatok, források, amelyek a Szovjetunió bukása óta előkerültek a kommunizmusról, mert mindez „ellentmond annak a kétosztatú gondolkodási keretnek, amelyet Sztálin kínált fel a számukra”, és amelynek alapján a világot fasisztákra és antifasisztákra osztották fel. Emlékeztetett arra is: annak ellenére, hogy az amerikai újságok beszámoltak a katinyi tömegsírokról, ahova a szovjetek a 21 ezer legyilkolt lengyel hadifogoly tisztet temették el, 1942-ben Sztálint választotta az év emberévé a Time magazin.
Alain de Benoist francia író–filozófus előadásában megemlítette: a kommunizmus eredeti szándékának tisztaságával nem lehet mentegetni, hogy ez a hatalmi rendszer milliókat ölt meg. Szólt arról is, hogy a szovjet kommunizmus és a német nácizmus egyaránt tévhitre épülő politikai rendszer volt, mindkettő boldogságot ígért az embereknek, ugyanakkor ennek eléréséért az emberiség egy részének kiirtását hirdette meg.
Gaszan Guszejnov, a moszkvai Lomonoszov Egyetem klasszika–filológia professzora arról beszélt, hogy Sztálin tetteiről csak 1956 után lehetett nyíltan beszélni. Meglátása szerint a sztálinizmusra jellemző gondolkodásmód több vonása sok tekintetben a mai napig megmaradt Oroszországban, ide sorolta a tekintélyelvűség elfogadását, valamint az államegységhez való ragaszkodást.
A tanácskozáson megjelent mások mellett Schmitt Pál volt köztársasági elnök is.
