A kognitív képességek (észlelés, megfigyelés, emlékezet, gondolkodás) idősebb korban bekövetkező csökkenése nem újdonság. Csökken a reakció sebessége, a memória kissé gyengül és a koncentráció sem olyan erős, mint volt. Pontosan mit jelenthet mindez az emberi teljesítmény változásában?
Rendkívül érdekes a kérdés, hogy milyen kapcsolat van az életkor és a munkahelyi teljesítmény között, de nehéz tudományos vizsgálatnak alávetni. Egyrészt azért, mert nehéz felismerni a fokozatos leépülés hatását a termelékenységre, az ember nem egy tesztcsík. Másrészt a munkavégzést olyan tényezők is befolyásolják, amelyeknek semmi közük a korhoz. Harmadrészt torzítja a természetes kiválasztódás eredményeit, hogy az idősebb munkavállalók körében a cégekben valószínűleg több olyan van, aki a korához képest átlag feletti teljesítményt nyújt – szemben az átlagos népességgel. Ennek megfelelően az adatok kevéssé megbízhatóak.
A tanulmányok a leggyakrabban a 40 és 60 év közöttiek korosztályát, valamint a 60 év felettieket veszik górcső alá. A Padovai Egyetem olasz kutatójának, Marco Bertoninak egyedi ötlete támadt, profi sakkjátékosokat figyeltek meg. A sakkozók esetében legalább két problémát sikerült kiküszöbölni: a teljesítményük egyértelműen mérhető, és az csak saját maguktól függ.
A kutatók az IZA Discussion Papers folyóiratban jelentették meg eredményeiket. A munka során a Nemzetközi Sakkszövetség 2008 és 2011 közötti eredményeit dolgozták fel. Ebből az derült ki, hogy a legjobb teljesítményt a kora negyvenes éveikben lévő versenyzők nyújtották. A teljesítmény ezután lassan csökkenő irányzatot mutatott, majd a versenyzők visszavonultak. A 60 évesek teljesítménye 11 százalékkal volt alacsonyabb a 40 évesekénél.
Függetlenül attól, hogy ezek a számok mennyire pontosak, nehéz azokat kivetíteni az átlagos munkavállalókra. Különösképpen azért, mert a munka hatékonyságát jelentősen befolyásolja az ember boldogsága. A teljesítmény tehát ritkán fekete-fehér.
