Kilencvenöt éves korában elhunyt Christian de Duve belga biokémikus, sejtkutató, az orvosi Nobel-díj 1974-es kitüntetettje. A Le Soir című belga lap hétfői jelentése szerint az idős kutató szombaton halt meg, a családtól származó információk alapján átsegítették a halálba. Azt maga a Nobel-díjas sejtbiológus kérte, hogy részesítsék eutanáziában. Egészsége jelentősen megromlott az utóbbi hónapokban. A Le Soir arról is beszámolt, hogy a tudóst a lehető legszűkebb körben temetik el, de június 8-án tartanak egy nyilvános megemlékezést is a tiszteletére.
De Duve 1917-ben Nagy-Britanniában született, szülei a világháború elől menekültek a szigetországba, ahonnan 1920-ban tértek vissza Belgiumba. Christian de Duve a leuveni egyetemen szerzett diplomát, és már tanulmányai alatt elkezdte az inzulin hatásmechanizmusával kapcsolatos kísérleteit. 1947-től alma materében kémiát adott elő, 1951-ben professzorrá nevezték ki. Tudományos kísérletei során azonosított egy új sejtszervecskét, amit lizoszómának nevezett el.
Az általa vezetett munkacsoportnak kiemelkedő szerepe volt az 1950-es évek elején bevezetett sűrűséggradiens-centrifugálás elméletének és technikájának kifejlesztésében. 1962-ben a New York-i Rockefeller Intézet professzora lett. Jórészt neki köszönhető az a felismerés, hogy az úgynevezett raktározási betegségek oka a lizoszomális enzimek csökkent aktivitása. Az 1970-es évek elején a sejtbiológiai és molekuláris biológiai alapkutatási eredmények gyakorlati alkalmazását elősegítendő Belgiumban megalapította a Nemzetközi Celluláris és Molekuláris Patológiai Intézetet.
A Nobel-díjat 1974-ben megosztva kapta a sejt strukturális és funkcionális szerveződésével kapcsolatos kutatásaiért honfitársával, Albert Claude-dal, valamint George Emil Palade román–amerikai kutatóval. Christian de Duve halálával kapcsolatban Elio di Rupo belga miniszterelnök úgy fogalmazott, hogy az elhunyt kivételes tudós volt, akinek munkássága nagy előrelépésekhez vezetett az orvostudományban.
