A kutatók szerint a folyamatot az is gyorsíthatja, hogy az erdőkben megfogyatkozott a nagytestű madarak száma, amelyek a fák gyümölcseivel táplálkoznak, és segítik a magok szétszóródását. A Science című tudományos folyóiratban közölt tanulmány egyik szerzője, Pedro Jordano, a sevillai Danana Biológiai Központ munkatársa szerint őt és kollégáit leginkább az lepte meg, hogy mekkora hatással volt az erdőirtás a fák ilyen irányú evolúciójára, ami alig néhány generáció alatt, viszonylag nagyon rövid időn belül zajlott le.
A brazíliai atlanti esőerdő egykor rendkívül színes növény- és állatvilág élőhelye volt. A cukor- és kávéültetvények XIX. század elején kezdődött telepítése azonban az erdőirtások miatt hatalmas pusztítást végzett az esőerdőkben. Mára az eredeti erdőségnek csupán a 12 százaléka maradt fenn – emlékeztetett a cikket ismertető BBC online hírszolgáltató.
A kutatók kilencezer magot gyűjtöttek be az esőerdő pálmafáiról, hogy megvizsgálják az erdőirtás hatásait. Azok a magok, amelyeket az erősen kiirtott területekről gyűjtöttek be, sokkal kisebbek voltak, mint azok, amelyeket az erdő érintetlen pontjain találtak. A magyarázat kutatásakor a tudósok számos szóba jöhető szempontot figyelembe vettek a klímaváltozástól a talaj termékenységén át az erdősűrűségig. Ám arra nem találtak bizonyítékot, hogy ezek váltották volna ki a változást. „A legfontosabb faktor a nagy gyümölcsevő fajok eltűnése volt” – hangsúlyozta Jordano, aki a brazíliai Sao Paulo Állami Egyetem szakembereivel együtt dolgozott a tanulmányon.
Az Amazonas trópusi esőerdői még mindig szenvednek a világ legnagyobb vízgyűjtő területét 2005-ben sújtó megaszárazságtól.
Ugyanakkor vannak kutatások, amelyek szerint az amazonasi esőerdő mégsem olyan sérülékeny a globális felmelegedéssel szemben, mint azt eddig széles körben vélték.
Az viszont biztos, hogy a klímaváltozás hatására összezsugorodhat a növények több mint felének és az állatok egyharmadának a természetes környezete.
Magáról az Amazonasról pedig kiderült, hogy széndioxidot „lehel ki” mivel a benne lévő élő baktériumok feldolgozzák a környező esőerdőkből a folyóba kerülő faszármazékokat.
A gyümölcsevő tukánok és kotingák nagy szerepet játszottak a magvak szétszórásában. De ahogy az esőerdő területe csökkent, ezek a madarak is eltűntek, és csak a kisebbek, pl. a rigók, maradtak meg helyettük. Azzal, hogy a fákon kisebbek lettek a gyümölcsök, amelyeket a kisebb madarak is fogyasztani tudnak, garantáltabb lett a magvak szétszóródása. A tudósok azonban megállapították, hogy ezek a magvak már gyengébbek. „A kisebb méretű magok sajnos azt jelentik, hogy az erdő sikeres megerősödése kevésbé valószínű” – értékelte Jordano.
– Kevésbé valószínű az is, hogy a kisebb magok kicsíráznak, ugyanis nagy az esély arra, hogy kiszáradnak, így erősebben vannak kitéve a gombák támadásának – sorolta a problémákat a kutató. Azt is hozzáfűzte, hogy a klímaváltozás miatt az esőerdők is melegebbek és szárazabbak lesznek, ami még inkább csökkenti a magok túlélési esélyeit.
A kutatók szerint valószínűleg nemcsak a brazíliai atlanti esőerdőre vonatkoztathatók megállapításaik, hanem más trópusi erdőterületekre is, ahonnan a nagytestű gyümölcsevők, mint a tukánok, tapírok, majmok és más emlősök, valamint madarak, ilyen gyorsan eltűnnek.
