Nagyobb volt a pusztítás, mint amit vártak

Az Amazonas trópusi esőerdői még mindig szenvednek a világ legnagyobb vízgyűjtő területét 2005-ben sújtó megaszárazságtól.

A tanulmány eredményei a néhány évenként ismétlődő aszállyal, valamint az elmúlt évtizedben a dél- és nyugat-amazóniai esőerdőket ért más károsodásokkal együtt azt jelzik, hogy az esőerdők a klímaváltozás okozta nagymértékű potenciális pusztulás első jeleit mutathatják.

700 ezer négyzetkilométernyi pusztítás

A pasadenai NASA-laboratórium nemzetközi csapata Sassan Saatchi vezetésével a 2000–2009 közötti radarfelvételeket elemezte. Tanulmányukhoz felhasználták továbbá az ügynökség által gyűjtött adatokat a térségben hullott csapadék mértékéről, valamint az esőerdők lombozatának nedvességtartalmáról és szerkezetéről. Utóbbiról a NASA QuickScat műholdján elhelyezett mérőműszerek szolgáltatták az adatokat.

A szakemberek megállapították, hogy Délnyugat-Amazónia őserdőiben mintegy 700 ezer négyzetkilométernyi területen pusztított súlyos szárazság, amely az erdők lombozatában idézett elő széles körű változásokat: kiszáradást, kidőlést különösen az idősebb, nagyobb, sebezhetőbb lombozatú fák esetében. A következő években a csapadékszint ugyan nagyjából helyreállt, de a lombozatot ért károk egészen a 2010-ben kezdődött következő szárazságig észlelhetők voltak; az érintett erdők fele nem tért magához.

„A legnagyobb meglepetést az okozta számunkra, hogy a szárazság hatásait még évekig észleltük. Arra számítottunk, hogy a lombozat egy év után helyrejön, új levelek fejlődnek, de a károsodás egészen a következő, 2010-es szárazságig tartott” – idézte Yadvinder Malhizt, az Oxfordi Egyetem kutatóját, a tanulmány társszerzőjét a ScienceDaily tudományos hírportál.

Rokonságban a hurrikánokkal

A 2005. évi megaszárazságot a szakemberek az Atlanti-óceán trópusi övezeti vízfelszínén tapasztalt, hosszan tartó melegedésnek tulajdonítják. Ez a jelenség okozta akkor a Katrina és Rita hurrikánok tombolását az Egyesült Államok déli partvidékén és a súlyos szárazságot Délnyugat-Amazóniában – magyarázta Saatchi.

Az ilyen megaszárazságoknak hosszú távú hatásai vannak az esőerdők ökoszisztémájára. „Eredményeink azt jelzik, hogy ha a klímaváltozás miatt 5-10 évente vagy még gyakrabban előfordulnak szárazságok, az Amazonas esőerdőinek nagy területei lesznek szüntelenül szárazság hatása alatt. Ez megváltoztathatja az ökoszisztéma struktúráját és funkcióját” – hangsúlyozta Saatchi.

Nagyobb volt a pusztítás, mint azt gondolták

A szakemberek megállapították, hogy a 2005-ös szárazság jóval nagyobb területre terjedt ki, mint a szakemberek akkoriban jelezték: az Amazonas-medence teljes erdőségének mintegy 30 százalékát, 1,7 millió négyzetkilométert érintette, az erdők több mint öt százalékát súlyosan. A 2010. évi szárazság az amazóniai esőerdőknek majdnem a felére hatott ki, és a 2005-ös szárazság által sújtott területekből több mint 600 négyzetkilométernyi ismét megszenvedte a csapadék hiányát.

A térségben példátlan volt a szárazság az elmúlt évtizedben: az említett 2005. és 2010. évin túl számos helyi „miniaszályt” regisztráltak a szakemberek. A földi mérőállomások kimutatták, hogy a csapadék 3,2 százalékkal csökkent 1970 és 1998 között Amazónia déli esőerdőiben, 1995 és 2005 között a térség növényei egyre kevesebb vízforráshoz jutottak.