A kardiológiai rehabilitáció időskorban is sokat segíthet

A kardiológiai rehabilitáció ma valószínűleg a legjobban őrzött titok a kardiovaszkuláris gyógyításban. És különösen sok idős páciens marad ki belőle.

„Sajnos vannak, akik úgy vélik, hogy néhány páciens túl öreg ezekhez a kezelésekhez. Mi ebben nem hiszünk, éppen ellenkezőleg: a páciensek hasznára válik” – hangsúlyozta Killian Robinson, az észak-karolinai Wake Forest-i Egyetem Baptista Kórházának munkatársa, a tanulmány egyik szerzője.

A kardiológiai rehabilitációt gyakran írják föl olyan betegeknek, akik szívrohamon vagy szívműtéten estek át. A kezelés néhány hónapig tart, a betegek hetente több alkalommal végeznek testedzést kórházi, ellenőrzött körülmények között, miközben a további kardiológiai kockázatok megelőzésére gyógyszeres kezelést is kapnak. Számos tanulmány igazolta, hogy a kardiológiai utókezelés javít a páciensek egészségi állapotán, és csökkenti a korai halálozás kockázatát. A rászorultaknak azonban mindössze 30 százaléka vesz részt a rehabilitációs kezelésen.

Látványosan zuhant a szívproblémák miatti halálozások száma Európában az utóbbi három évtizedben. Nagyrészt a jobb koleszterincsökkentő gyógyszereknek és a dohányzásellenes kampányoknak köszönhető az eredmény egy szerdán megjelent tanulmány szerint. A magyar férfiak esetében ugyanakkor nem történt változás.

Görögországban jelentősen megugrott a szívrohamok száma a gazdasági válság hatására. A kutatók kimutatták, hogy a válság előtti időszakhoz képest jelentősen, több mint negyedével nőtt a szívrohammal kezelt betegek száma.

A legfrissebb kutatási eredmények szerint az ösztrogén hormon magasabb szintje a hirtelen szívhalál megnövekedett kockázatával hozható összefüggésbe férfiakban és nőkben egyaránt.

És nem árt az óvatosság sem. Növelheti ugyanis a szívproblémák kockázatát két fájdalomcsillapító hatóanyag – az ibuprofén és a diklofenák –, amelyek elterjedt, vény nélkül kapható gyógyszerekben találhatók.

„A kardiológiai rehabilitáció ma valószínűleg a legjobban őrzött titok a kardiovaszkuláris gyógyításban. A programra alkalmasak közül nem vesznek részt elegen az utókezelésben, és különösen sok idős páciens marad ki belőle – hívta fel a figyelmet Randal Thomas, a rochesteri Mayo Klinikán működő Kardiovaszkuláris Egészség Klinika igazgatója, aki nem vett részt a kutatásban. – Az orvosok feladata, hogy felvilágosítsák a betegeket a rehabilitáció fontosságáról, ám egy sor okból kifolyólag – a macerás utazgatás, az egészségbiztosítási fedezet hiánya vagy mert nem értik a kezelés jelentőségét – a betegek nem élnek a lehetőséggel.”

Killian Robinson és kollégái kutatásukban azt vizsgálták, segít-e az idősebb pácienseknek annyira a rehabilitáció, mint a fiatalabbaknak. A kutatás során a programban való részvétel előtt és után gyűjtöttek adatokat a betegek testtömegéről, életminőségéről, testmozgásra való képességéről, vérnyomásáról és koleszterinszintjéről. A vizsgált 1112 szívbeteg közül 79 volt nyolcvan éven felüli.

Harminchat kezelés után mind a fiatal, mind az idősebb pácienseknél szinte minden vizsgált adat javulást mutatott – emelték ki a tanulmány szerzői a The American Journal of Cardiology című folyóiratban. Robinson szerint a kutatás igazolta, hogy a kardiológiai rehabilitáció idősebb korban is hasznos. A tudós hangsúlyozta, hogy az orvosoknak sokkal meggyőzőbben kellene rábeszélniük a betegeiket a programban való részvételre.