Mint Lassányi Gábor ásatásvezető régész elmondta az MTI-nek, a főváros első bézbólpályájának építését megelőzően régészeti kutatások folytak Óbudán az Aquincum római kori polgárvárosától közvetlenül keletre fekvő területen. A geofizikai vizsgálatok „láthatóvá tették” a jelenleg is a földben rejtőző épületeket, majd a pálya feltöltése előtt önkéntesek bevonásával fémkereső műszerrel vizsgálták át a területet a régészek. A kutatáson több száz ókori lelet került elő, az érmek, ruhadíszek, bútoralkatrészek, kulcsok, mezőgazdasági szerszámok az Aquincumi Múzeum gyűjteményét gazdagították.
A régészek egy nagy, földbe süllyesztett kerámiaedény alján bukkantak a mécsesre. A tenyérnyi lelet a nagyon ritka, két darabból álló, összeilleszthető, díszített olajmécsesek közé tartozik. Két szimmetrikus, a hossztengelyük mentén összeilleszthető, önállóan is funkcionáló darabból állt, az aquincumi edény alján a tárgy jobb fele maradt meg. A felső rész komikusmaszkot ábrázol, az olajbeöntő nyílást a száj sarkában alakították ki. A kanócot az állnál található égőnyílásba helyezték egykor. A szemöldöknél függesztőrészt alakítottak ki, amelybe egy kis bronzláncot fűztek, a hajhoz pedig levél alakú fogantyút forrasztottak. A mécses belső oldala egyenes kialakítású, a hátsó, fej felőli részénél horony található, itt illeszthették össze a tárgyat a szimmetrikusan kialakított párjával.
„Egyedülálló leletről van szó, az aquincumihoz hasonló, két darabból összeilleszthető bronzmécsesből mindössze tucatnyi került napvilágra a Római Birodalom egész területéről. Pannoniából ez az első példány, ráadásul eddig ez az egyetlen hiteles ásatási körülmények között talált darabja ennek a tárgytípusnak” – hangsúlyozta Lassányi Gábor. Hozzátette: a tárgy pontos keltezése ezért igen nehéz, valószínű, hogy az 1–2. században készülhetett.
Lassányi Gábor kitért arra is, hogy az egyedülálló római kori bronzmécses a legmodernebb digitális technológiával született újjá. A különleges leletet uniós kutatás-fejlesztési projekt keretében háromdimenziós képalkotó eljárással, lézerszkennerrel dokumentálta a debreceni SziMe3D Kft., majd ennek alapján készült el a tárgy teljes virtuális rekonstrukciója.
A mécsest a tervek szerint a nagyközönség is megcsodálhatja majd élőben 2014-ben az Aquincumi Múzeum kiállításán. Részletesen a Budapesti Történeti Múzeum honlapján lehet olvasni a leletről.
