Tíz éve gyártották az utolsó Volkswagen Bogarat

Sokáig esélytelennek találták az olcsó, nem túl nagy teljesítményű, de mindenki számára elérhető személykocsi tervét, de hamar népszerű lett.

Brazíliában és Mexikóban már az ötvenes évektől folyt a Bogarak gyártása, mivel nagy igény mutatkozott egy olcsón fenntartható és strapabíró járműre. Az olcsó munkaerő adott volt, így igazából a Bogár második hazája lett az amerikai kontinens, mivel a legnagyobb felvevőpiac az Egyesült Államok volt. Mexikóvárosban 2012 végéig bogárhátú taxik közlekedtek. A helyiek által „Vochónak” nevezett kétajtós négykerekűek 2006-ban élték virágkorukat, akkor nem kevesebb, mint 50 ezer Bogár furikázott a mexikói főváros utcáin.

Pueblában 2003. július 30-án gördült le a futószalagról az utolsó bogárhátú, amely feltehetően a legtovább, 58 éven át gyártott modell az autózás történetében. Mexikóban külön reklámkampányt szenteltek a gyártás leállításának, és egy helyi mariachi zenekar búcsúztatta az utolsó példányokat. A huichol indián törzs stílusában kifestett példányt a mexikóvárosi Museo de Arte Popular múzeumban állították ki.

A Bogár a Harmadik Birodalomban népautó volt, a második világháborúban a fronton „teljesített szolgálatot”, az ötvenes években jelképezte a német gazdasági csodát, a hatvanas években a hippik kedvenc autója volt. Tulajdonosai rendszeresen szerveznek találkozókat Magyarországon is. A legendás autónak néhány éve készült egy a formát megtartó, de modernizált változata, amely azonban – nem utolsó sorban az ára miatt – korántsem lett népautó.