Brazíliában és Mexikóban már az ötvenes évektől folyt a Bogarak gyártása, mivel nagy igény mutatkozott egy olcsón fenntartható és strapabíró járműre. Az olcsó munkaerő adott volt, így igazából a Bogár második hazája lett az amerikai kontinens, mivel a legnagyobb felvevőpiac az Egyesült Államok volt. Mexikóvárosban 2012 végéig bogárhátú taxik közlekedtek. A helyiek által „Vochónak” nevezett kétajtós négykerekűek 2006-ban élték virágkorukat, akkor nem kevesebb, mint 50 ezer Bogár furikázott a mexikói főváros utcáin.
Pueblában 2003. július 30-án gördült le a futószalagról az utolsó bogárhátú, amely feltehetően a legtovább, 58 éven át gyártott modell az autózás történetében. Mexikóban külön reklámkampányt szenteltek a gyártás leállításának, és egy helyi mariachi zenekar búcsúztatta az utolsó példányokat. A huichol indián törzs stílusában kifestett példányt a mexikóvárosi Museo de Arte Popular múzeumban állították ki.
A Bogár a Harmadik Birodalomban népautó volt, a második világháborúban a fronton „teljesített szolgálatot”, az ötvenes években jelképezte a német gazdasági csodát, a hatvanas években a hippik kedvenc autója volt. Tulajdonosai rendszeresen szerveznek találkozókat Magyarországon is. A legendás autónak néhány éve készült egy a formát megtartó, de modernizált változata, amely azonban – nem utolsó sorban az ára miatt – korántsem lett népautó.
