Gabrielle Davidson a kelet-angliai Madingley falu környékén kialakított több mint száz csókafészek mindennapjait vizsgálva figyelte meg, hogy a csókák elkerülik azokat a tojófészkeket, amelyekből egy társuk vakító szempárja mered rájuk. Annak megértése érdekében, hogy a madarak miként reagálnak egymás szemének látványára, a kutató négyféle csókafej nagyságú, kör alakú ábrát függesztett fel a tojófészkek bejáratához. Az egyik képen csak egy sötét színű kör volt, a másikon csak csókaszemek, a harmadikon fekete háttérből kitűnő világos szemek (mintha a csóka arcát ábrázolná), a negyediken egy sötét szemű csóka fejéről készült közeli fotó szerepelt.
A Cambridge-i Csóka Projekt (Cambridge Jackdaw Project) részeként végzett tanulmány eredményei szerint amikor a fészkeknél ólálkodó csókák fénylő szemű társuk képébe botlottak, kevésbé közelítették meg a bejáratot és kisebb valószínűséggel telepedtek le a fészken kívüli ülőrúdra. A csókák a hollókhoz és a szajkókhoz hasonlóan a varjúfélék családjába tartoznak és intelligenciájukról ismert madarak. Szemük világos kékes-fehéres írisze erős kontrasztban van sötét tollazatukkal. A varjúfélék többségétől eltérően ezek a madarak üregekben fészkelnek, és a korlátozott számú férőhelyért vívott harc igen intenzív lehet közöttük.
A szakemberek szerint először mutatták ki azt, hogy a főemlősök mellett más állatok is képesek kommunikálni a szemükkel, és ez lehet az első bizonyíték arra, hogy a fénylő szemek figyelmeztető jelként szolgálnak a madarak világában. A jelenséget eddig nem nagyon tanulmányozták, mert viszonylag ritka az előfordulása. Davidson szerint a verébalakúak mindössze 10 százalékának van világos szeme, a többinél inkább a barna vagy a fekete szín a jellemző – adta hírül a BBC News.
