A szervezet jelenleg még az adatgyűjtés fázisában van, 191 tagjától várja az országos trendekről és szélsőséges időjárási jelenségekről szóló adatokat és információkat. 2012 az USA-ban hozott rekordmelegeket, 2013-ban Ausztriában mértek különösen magas hőmérsékleteket, s ez a legmelegebb év is lett az ország történetében.
A WMO globális hőmérséklet-analízise alapvetően három, egymástól független, de egymást kiegészítő adathalmazon alapul, amelyeket a brit Meteorológiai Hivatal hadley-i központja és klímakutató központja a Kelet-angliai Egyetemmel közösen, valamint az amerikai Nemzeti Óceán- és Légkörkutató Intézet (NOAA), illetve a NASA Goddard Űrközpontja tart fenn.
Minden esetben kicsit különbözőek a számítási módszerek, így a hőmérsékletek sem egyeznek meg pontosan, azonban az évközi változásokat és a hosszabb távú trendeket következetesen ábrázolják. A WMO egyesíti az adatsorokat, így egységes szerkezetbe foglalt hőmérsékleti adatsort kapnak. Emellett használják a Középtávú Előrejelzések Európai Központjának (ECMWF) reanalízisen alapuló információit is, amely szerint a tavalyi év a negyedik legmelegebb volt a globális felszíni és tengerfelszíni átlaghőmérséklet tekintetében.
Világszerte igaz az állítás, hogy a 2013-as év globális felszíni átlaghőmérséklete 0,85 Celsius-fokkal volt magasabb az 1961 és 1990 között mért harmincéves átlaghoz képest, és 0,06-dal az utóbbi évtizedéhez képest. A feljegyzések szerint a negyedik legmelegebb év egyik fő kiváltója a különösen enyhe november–decemberi időszak volt.
A ENSO-semleges időszak ellenére rendkívül meleg volt az Ausztrál-öböl és szomszédos vizeinek környezetében, a Csendes-óceán északkeleti és középső déli részén, és a Jeges-tenger nagy részén. A világóceán felszíni hőmérséklete 2010 óta tavaly volt a legmagasabb. A 2004-gyel és 2006-tal holtversenyben a korábban említett harmincéves átlaghoz képest 0,35 fokkal volt átlag feletti a középhőmérséklet, az utolsó évtized átlagával viszont megegyezik.
