WMO: 2013 a tíz legmelegebb év között

2007-tel együtt a hatodik helyet foglalja el a legmelegebb évek listáján a modern mérések kezdete, 1850 óta.

A Meteorológiai Világszervezet (WMO) közlése szerint 2013 a globális tengerfelszíni és felszíni középhőmérsékletek tekintetében 0,5 Celsius-fokkal volt az 1961–90 közötti időszak átlaga felett, a 2001–2010 közötti évtized középértékénél pedig 0,03 fokkal volt magasabb.

Az első 14-ből 13 év esett a 21. századra. Az abszolút csúcstartó 2010 és 2005, mindkét esetben 0,55 fokkal haladta meg a globális középhőmérséklet a harmincéves átlagot. Ezt követi az egyetlen kakukktojás, 1998, amely az előzőekhez hasonlóan szintén erős El Nino-év volt.

A melegítő hatású El Nino és a hűtő La Nina jelenségei alapvető meghatározói az éghajlat változékonyságának. Azonban 2013-ban egyik hatás sem érvényesült jobban, így meg is előzte 2011-et vagy 2012-t, amikor a La Nina hűtőhatása dominált. 2013 ezzel a négy legmelegebb ENSO-semleges év közé is bekerült, amikor sem az El Nino, sem a La Nina hatása nem érzékelhető.

„A tavaly mért globális átlaghőmérséklet összhangban van a hosszabb távú trendekkel. Ugyan a felmelegedés aránya nem egyenletes, az emelkedés ténye tagadhatatlan. A légkörbe kerülő tetemes mennyiségű üvegházhatású gáz miatt ez a következő nemzedékek számára is így marad – mondta Michel Jarraud, a WMO főtitkára. – A szén-dioxid és más, a hőt csapdába ejtő gázok légköri koncentrációjának csökkentésére irányuló cselekvés, vagy épp a hiánya, hatással lesz még a gyermekeink, unokáink és dédunokáink életére is.”

A felszíni hőmérséklet egyike a legismertebb és a legkövetkezetesebben mért időjárási és éghajlati változóknak, emellett a hosszú távú éghajlatváltozással is közvetlen kapcsolatban áll. Ez azonban csak egy eleme a kirakósnak. Az emberi tevékenység okozta felesleges hő több mint 90 százalékát az óceánok nyelik el.

A Meteorológiai Világszervezet 2014 márciusában közli hivatalos kiadványában a tavalyi évre vonatkozó hőmérsékleti adatokat. Az összefoglaló részletes adatokat tartalmaz majd egyebek között a regionális hőmérsékletekről, a csapadékról, árvizekről, aszályról, trópusi ciklonokról, jégtakaróról és a tengerszintről.

A szervezet jelenleg még az adatgyűjtés fázisában van, 191 tagjától várja az országos trendekről és szélsőséges időjárási jelenségekről szóló adatokat és információkat. 2012 az USA-ban hozott rekordmelegeket, 2013-ban Ausztriában mértek különösen magas hőmérsékleteket, s ez a legmelegebb év is lett az ország történetében.

A WMO globális hőmérséklet-analízise alapvetően három, egymástól független, de egymást kiegészítő adathalmazon alapul, amelyeket a brit Meteorológiai Hivatal hadley-i központja és klímakutató központja a Kelet-angliai Egyetemmel közösen, valamint az amerikai Nemzeti Óceán- és Légkörkutató Intézet (NOAA), illetve a NASA Goddard Űrközpontja tart fenn.

Minden esetben kicsit különbözőek a számítási módszerek, így a hőmérsékletek sem egyeznek meg pontosan, azonban az évközi változásokat és a hosszabb távú trendeket következetesen ábrázolják. A WMO egyesíti az adatsorokat, így egységes szerkezetbe foglalt hőmérsékleti adatsort kapnak. Emellett használják a Középtávú Előrejelzések Európai Központjának (ECMWF) reanalízisen alapuló információit is, amely szerint a tavalyi év a negyedik legmelegebb volt a globális felszíni és tengerfelszíni átlaghőmérséklet tekintetében.

Világszerte igaz az állítás, hogy a 2013-as év globális felszíni átlaghőmérséklete 0,85 Celsius-fokkal volt magasabb az 1961 és 1990 között mért harmincéves átlaghoz képest, és 0,06-dal az utóbbi évtizedéhez képest. A feljegyzések szerint a negyedik legmelegebb év egyik fő kiváltója a különösen enyhe november–decemberi időszak volt.

A ENSO-semleges időszak ellenére rendkívül meleg volt az Ausztrál-öböl és szomszédos vizeinek környezetében, a Csendes-óceán északkeleti és középső déli részén, és a Jeges-tenger nagy részén. A világóceán felszíni hőmérséklete 2010 óta tavaly volt a legmagasabb. A 2004-gyel és 2006-tal holtversenyben a korábban említett harmincéves átlaghoz képest 0,35 fokkal volt átlag feletti a középhőmérséklet, az utolsó évtized átlagával viszont megegyezik.