A Meteorológiai Világszervezet (WMO) közlése szerint 2013 a globális tengerfelszíni és felszíni középhőmérsékletek tekintetében 0,5 Celsius-fokkal volt az 1961–90 közötti időszak átlaga felett, a 2001–2010 közötti évtized középértékénél pedig 0,03 fokkal volt magasabb.
Az első 14-ből 13 év esett a 21. századra. Az abszolút csúcstartó 2010 és 2005, mindkét esetben 0,55 fokkal haladta meg a globális középhőmérséklet a harmincéves átlagot. Ezt követi az egyetlen kakukktojás, 1998, amely az előzőekhez hasonlóan szintén erős El Nino-év volt.
A melegítő hatású El Nino és a hűtő La Nina jelenségei alapvető meghatározói az éghajlat változékonyságának. Azonban 2013-ban egyik hatás sem érvényesült jobban, így meg is előzte 2011-et vagy 2012-t, amikor a La Nina hűtőhatása dominált. 2013 ezzel a négy legmelegebb ENSO-semleges év közé is bekerült, amikor sem az El Nino, sem a La Nina hatása nem érzékelhető.
„A tavaly mért globális átlaghőmérséklet összhangban van a hosszabb távú trendekkel. Ugyan a felmelegedés aránya nem egyenletes, az emelkedés ténye tagadhatatlan. A légkörbe kerülő tetemes mennyiségű üvegházhatású gáz miatt ez a következő nemzedékek számára is így marad – mondta Michel Jarraud, a WMO főtitkára. – A szén-dioxid és más, a hőt csapdába ejtő gázok légköri koncentrációjának csökkentésére irányuló cselekvés, vagy épp a hiánya, hatással lesz még a gyermekeink, unokáink és dédunokáink életére is.”
A felszíni hőmérséklet egyike a legismertebb és a legkövetkezetesebben mért időjárási és éghajlati változóknak, emellett a hosszú távú éghajlatváltozással is közvetlen kapcsolatban áll. Ez azonban csak egy eleme a kirakósnak. Az emberi tevékenység okozta felesleges hő több mint 90 százalékát az óceánok nyelik el.
A Meteorológiai Világszervezet 2014 márciusában közli hivatalos kiadványában a tavalyi évre vonatkozó hőmérsékleti adatokat. Az összefoglaló részletes adatokat tartalmaz majd egyebek között a regionális hőmérsékletekről, a csapadékról, árvizekről, aszályról, trópusi ciklonokról, jégtakaróról és a tengerszintről.