Az Arizonai Egyetem Michael Worobey által vezetett csoportjának kutatása arra enged következtetni, hogy az elszenvedett influenzabetegségek alapján meg lehet jósolni, mennyire fenyeget egy jövőbeni járvány egy-egy embert. Ez az információ javíthatja az oltási stratégiákat, illetve a megelőzést és a felkészülést.
„Az 1918-as nagy influenzajárvány óta rejtély volt, hogy honnan jött a vírus, és miért szedett annyi halálos áldozatot, főként a fiatal felnőttek körében. Nagy kérdés volt, mitől lett annyira súlyos a járvány, mint ahogy az is, hogy számíthatunk-e hasonlóra manapság, vagy az akkori helyzetben volt valami különleges” – fogalmazott Michael Worobey, aki kollégáival egy példátlanul pontos molekuláris órát megalkotva tárta fel és hasonlította össze az 1918-as H1N1 influenza A-vírus (IAV), a H1N1-sertésinfluenza, valamint a spanyolnátha utáni – 1918 és 1957 közötti – szezonális H1N1-influenzavírus törzsek eredetét.
Az immunológia világnapja alkalmából az érdeklődők megtudhatják, miért van szüksége a szervezetünknek az oltásokra, hogyan alakulnak ki a halálos járványok, és hogyan védekezhetünk sikeresen a méhnyakrák ellen.
Izomfájdalom, láz, gyengeség, legszívesebben egész nap feküdnénk – szinte valamennyien ismerjük az influenza tüneteit. Na, de mi van akkor, ha úgy esünk át a betegségen, hogy észre se vesszük? Mert képzeljék, ez nem vicc, tényleg van ilyen.
Ismét felütötték a fejüket olyan veszélyes betegségek, mint a gyermekbénulás és a kanyaró. A jelenség szakértők szerint az oltásellenességen túl a felnőttkori oltási rend hiányának számlájára is írható. Ön tudta, hogy bizonyos oltásokat tízévente fel kell frissíteni?
A szezonális influenza elleni oltás 24 százalékkal csökkentheti az agyi érkatasztrófa kialakulásának kockázatát az injekció beadását követő hónapokban – állapították meg brit egyetemi kutatók.
Meglepetésre nem találtak bizonyítékot a spanyolnátha eredetéről elterjedt feltételezésekre, vagyis arra, hogy közvetlenül a madarakról terjedt át vagy arra, hogy géncsere történt a már meglévő emberi és a sertésinfluenza-törzsek között. Eredményeik arra mutatnak, hogy a spanyolnáthaként emlegetett járvány vírusa röviddel 1918 előtt jelent meg, és benne egy madárinfluenza-vírus olvadt össze egy emberi H1-vírussal, amely már 10-15 évvel korábban fertőzött.
„Apróságnak tűnik, de ez lehet a kirakós hiányzó darabja – mondta Michael Worobey. – Ahogy megvan a kulcs, sok más részlet is a helyére kerül." Ha egy beteg korábban megfertőződött H1-vírussal, az magyarázat lehet arra, hogy az 1918-as járvány idején miért volt sokkal alacsonyabb a halálozási ráta a körükben, mint azoknál, akik a legnagyobb számban haltak meg, vagyis a 29 év körüliek csoportjánál.
Az IAV jellemzően és elsősorban kisgyerekekre, valamint idősekre halálos, a spanyolnátha vírusa azonban a 20-40 év közöttiek közül szedett nagy számban áldozatokat, akiknek halálát a legtöbb esetben másodlagos baktériumfertőzések, azon belül is tüdőgyulladás okozta.
Az amerikai tudományos akadémia folyóiratában (PNAS) megjelent tanulmányukban a szerzők azt írták, ennek hátterében az állhatott, hogy sok, a járvány idején fiatal felnőtt 1880 és 1900 között született, és gyerekként a H3N8 influenzának volt kitéve, így semmiféle védettséget nem szereztek a spanyolnátha vírusával szemben. A H3N8 vírusnak másmilyen antigén fehérjéi voltak, mint a H1N1 vírus két fő antigén fehérjéi.
