Mit igyunk? Áttekintés a forrásvíztől az energiaitalokig

Izzasztó helyzetek? Így pótolhatjuk a létfontosságú ásványi anyagokat.

Egy sor tanulmány szerint a vízzel hígított gyümölcslé és az édesítő nélküli gyógytea a legjobb szomjoltók. Kevés cukrot, és ezáltal kevés kalóriát tartalmaznak. Az ásványvizekkel is hozzájuthatunk a szervezetből kiürült sókhoz, egyúttal pedig a vízveszteség pótlására is alkalmasak. Hogy mely innivalókkal tudjuk a legjobban helyreállítani a szervezet felborult egyensúlyát, annak néztünk utána a Focus.de írása nyomán.

Magyarországon a különböző típusú vizek definícióját a 65/2004. (IV. 27.) FVM-ESzCsM-GKM együttes rendeletben határozták meg:

„Természetes ásványvíz: természetes állapotában emberi fogyasztásra szánt víz, amely védett, felszín alatti vízadó rétegből származik, eredendően szennyeződésmentes, ásványianyag- és nyomelemtartalma, valamint egyéb összetevőinek következtében egészségügyi szempontból előnyös tulajdonságokkal rendelkezik és egyértelműen megkülönböztethető az ivóvíztől.

Forrásvíz: természetes állapotában emberi fogyasztásra szánt víz.

Ivóvíz: emberi fogyasztásra szánt víz, amely megfelel az ivóvíz minőségi követelményeiről és az ellenőrzés rendjéről szóló 201/2001. (X. 25.) Korm. rendelet előírásainak, azaz eredeti állapotában vagy kezelés utáni állapotban ivásra, ételkészítésre alkalmas.

Szikvíz: olyan szén-dioxiddal dúsított ivóvíz, amelyet szifonfejes palackban hoznak forgalomba.

Dúsított, ízesített, vagy dúsított és ízesített víz: emberi fogyasztásra szánt víz, amelyet természetes ásványvíz, forrásvíz vagy ivóvíz dúsításával, ízesítésével, vagy dúsításával és ízesítésével állítanak elő.”

A gyógyvizek olyan ásványvizek, amelyeket az Országos Tisztiorvosi Hivatal szakemberei megvizsgáltak és beltartalmuk, valamint fizikai tényezőik alapján engedélyezték ezen termékek esetén a gyógyvíz megnevezés használatát. A 74/1999. (XII. 25.) EüM rendelet alapján gyógyvíznek azt a természetes ásványvizet nevezhetjük, amelynek bizonyított gyógyhatása van: megfelel az ásványvíz követelményeinek, és fogyasztási előírások betartása mellett iható vagy inhalálásra alkalmas, és ilyen felhasználásban bizonyított gyógyhatása van. Nagyon fontos, hogy a palackok címkéjén gasztroenterológiai orvosi szakvélemény alapján fel kell tüntetni a javallatokat, ellenjavallatokat és a fogyasztási előírásokat.

A sportolók között elterjedt szomjoltók az úgynevezett izotóniás italok, amelyek elsősorban különböző elektrolitokat tartalmaznak, valamint szőlőcukrot és oldott ásványi anyagokat (például nátriumot és káliumot). Leginkább a szervezet sóháztartását segítik, hiszen az izzadsággal sok sót veszítünk. Néhány izotóniás ital vitaminokat és fehérjéket is tartalmaz, ami az izmok működéséhez szükséges.

Egyes kutatások találtak bizonyítékot arra, hogy ezek az innivalók nemcsak szomjoltókként fejtik ki pozitív hatásukat, de energiát is pótolnak, más tanulmányok azonban épp ellenkező eredményre jutottak. Az Oxfordi Egyetemen több mint száz sportitalt megvizsgáltak egy kutatás keretében, de csak annyit sikerült kideríteniük, hogy nem lehet megfelelő alapossággal megvizsgálni ezeket a termékeket.

A sportitalok mellett az egyik legkedveltebb termékcsoport az energiaitaloké. Taurin- és koffeintartalmuk éberré tesz, ugyanakkor jelentős mennyiségű cukrot tartalmazhatnak, akár 300 kcal/l mennyiséget is. Bár valóban képesek a teljesítmény növelésére, azonban egyáltalán nem enyhítik a szomjúságot, és a szervezet sóháztartásához sem járulnak hozzá. Alkohollal kombinálva pedig még veszélyesek is: szívritmuszavarokat és veseelégtelenséget okozhatnak.

Sem folyadékpótlásra, sem szomjoltásra nem alkalmasak az alkoholtartalmú innivalók. Sőt épp ellenkezőleg: megterhelik a szervezetet, különösen azokat a szerveinket, amelyek a sport miatt egyébként is jobban igénybe vannak véve, módosítja az anyagcsere folyamatát és gátolja az izmok épülését. Ezek pedig olyan hatások, amelyeket minden sportoló kerülni szeretne. Ha mégis ilyesmire vágyunk, akkor sportolás után jó ötletnek tűnik az alkoholmentes sör.

A legegyszerűbben úgy deríthetjük ki, hogy mennyi folyadékra van szükségünk az edzés során, ha egy alkalommal megmérjük magunkat a napi „próbatétel” előtt és után is. A súlyveszteség megfelel a folyadékveszteségnek. Ha a mérleg szerint egy kilóval könnyebbek lettünk az edzés végére, akkor egy liter folyadékot kell pótolnunk a terhelés alatti és utáni időszakban, hogy elkerüljük a kiszáradást.