Régóta ismert a szaharai pornak a dél-amerikai esőerdőkre gyakorolt jótékony hatása, ám ennek okait csak a legújabb vizsgálatok során fejtették meg a Londoni Egyetem tudósai – olvasható a BBC hírei között.
A magyarázat a fotoszintézishez nélkülözhetetlen alapanyagban, a foszfortartalmú ásványban, az apatitban rejlik, amelyet igen nagy mennyiségben tartalmaz a szaharai eredetű por. Nem volt viszont világos, hogy vajon az apatit kőzetek mállásából származik-e vagy szerves eredetű – olvasható a tanulmányban.
Ezért a pormintákat a brit nemzeti szinkrotronon (részecskegyorsító), a Diamond Light Source segítségével vizsgálták meg: a 2007-ben üzembe helyezett berendezés segítségével a röntgen-, az infravörös- és az ultraibolya-tartományban lehet végezni elemzéseket, megismerve a legkülönfélébb anyagok szerkezetét és tulajdonságait. Az elemzések kiderítették, hogy az apatit ősi halak fosszilizálódott maradványaiból származik.
„Ez az első alkalom, amikor halak szálkáiból és pikkelyeiből származó foszfort sikerült kimutatni a porból. Ez a fajta foszfor jobban oldódik, ezért a növények könnyebben tudják hasznosítani” – hangsúlyozta Karen Hudson-Edwards, a Londoni Egyetem professzora.
Ismertetése szerint a halak a valamikori afrikai beltengerben, a Csád-megatóban éltek, amely évezredekkel ezelőtt a kontinens északi és középső részét borította, mélysége Kr. e. 8000-5000 között akár az 50 métert is elérte.
Afrika északi felének legnagyobb állóvize számtalanszor változtatta alakját, mára azonban töredékére zsugorodott. Az a terület, ahonnan eltűnt a víz, sivataggá vált. Legmélyebb pontja az úgynevezett Bodelé-mélyedés, amely a Föld legszelesebb területének tartanak, innen kerül át az apatitban gazdag por Dél-Amerikába.
A brit kutatók expedíciót terveznek Csádba, hogy kiderítsék, mennyi időre elegendőek a Bodelé-mélyedés foszforkészletei.
„A szerves eredetű apatit előbb-utóbb elfogy, aminek súlyos következményei lesznek az amazonasi esőerdők számára, hiszen a kőzeterózióból származó és sokkal nehezebben hasznosítható foszforral kell majd beérniük” – fogalmazott Karen Hudson-Edwards.
