A partiumi Felsőbányán (ma Baia Sprie, Románia) született 1868. július 14-én, testvére volt Hültl Dezső építész, a pesti piarista székház (évtizedekig az ELTE bölcsészkarának központi épülete) tervezője. A budapesti Piarista Gimnázium elvégzése után a Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Karára iratkozott be, diplomáját 1891-ben szerezte meg. A Stefánia Gyermekkórházban lett segédorvos, majd műtőorvosi képesítésének megszerzése után 1895-től három éven át a Szent Rókus Kórházban alorvosként dolgozott. 1898-tól a Szent László Kórház sebészorvosa, 1900-tól a Poliklinikai Egyesület kórházának főorvosa lett. 1905-ben a Szent István Kórház I. sz. sebészeti osztályának főorvosává nevezték ki, 1919-től a Szent Rókus Kórház I. sz. sebészeti osztályának főorvosa is lett. Az orvoskaron magántanárként oktatott sebgyógyítástant, 1915-től a gyakorlati sebészet rendkívüli tanára volt. Az első világháborúban honvéd törzsorvos, a Pannónia utcai hadikórház parancsnoka volt és több száz ápolónőt képzett ki tanfolyamokon.
Hültl 1934-ben vonult nyugalomba, rá egy évre a parlament felsőházának tagja lett. Az Országos Orvosszövetség elnökeként megszervezte a keresőképtelen orvosok, az orvosok özvegyeinek és árváinak rendszeres segélyezését. Az ő nevéhez fűződik hazánkban a hagyomány szerint a sebészi maszk és a kesztyű bevezetése, csakúgy, mint a műtéti terület jódtinktúrás lemosása. Szintén ő vezette be azt, hogy műtét előtt a sebészek kirajzolják a metszés irányát a bőr műtéti felületén.
A Hültl Hümér által szerkesztett gyomorvarrógépet, amelyet Fischer Győző szerszámkészítő gyártott, 1908-ban szabadalmaztatták. Használata jelentősen csökkentette a műtétek idejét, valamint a sebfertőzés és hashártyagyulladás kockázatát, hiszen a hasüreg nem szennyeződött. Az eredeti gépezet elég nehéz volt, négysoros varratot készített fémkapcsokkal, alkalmazását az is nehézkessé tette, hogy a forróvizes fertőtlenítés után sokáig kellett várni arra, amíg az eszköz lehűlt. Mindezek mellett a műszer igen drága is volt, így érthető, hogy a világon mindössze ötven darabot használtak belőle.
Találmányát Petz Aladár, a budapesti I. sz. Sebészeti Klinika tanársegédje fejlesztette tovább, az általa módosított, kisebb, könnyebb és egyszerűbb gyomorvarrógépet 1920-ban sikerrel próbálták ki a győri Szentháromság Kórházban. Hültl – miután maga is meggyőződött a tökéletes működésről – gratulált a feltalálónak, s nagyvonalú módon intézkedett saját gépe további gyártásának beszüntetéséről. Hültl Hümér és Petz Aladár neve összeforrott a gyomorvarrógéppel, s találmányuk az egész világon elterjedt.
