Kevésbé kockáztat, aki szivárványosítja profilképét

Inkább vált szivárványos profilképre, akinek a barátja is így tesz? Kockázatos még kiállni a melegek mellett?

Szivárványszínbe borult sokak Facebook-profilképe az amerikai legfelsőbb bíróság melegházasságra vonatkozó döntése nyomán: 5:4 arányban határoztak arról, hogy ezentúl minden államban törvényesen házasodhatnak a melegek. Nemcsak az Egyesült Államokban, de Európában is sokan ünnepelték a döntést profilképük megváltoztatásával, amit a Facebook tett lehetővé egy külön ez alkalomra elkészített alkalmazással. Ilyen léptékű internetes demonstrációt nem láttunk a The Atlantic cikke szerint azóta, hogy 2013 márciusában hárommillió ember változtatta meg a képét egy piros egyenlőségjelre, az Emberi jogok kampánya szimbólumára, ekként kiállva a melegházasság mellett. Ezúttal már az első órákban több mint egymillió felhasználó változtatta meg a profilképét, és ez a szám azóta rohamosan nő – számolt be a Facebook szóvivője, William Nevius.

A The Atlantic szerint felvetődik a kérdés: valamiféle kutatást végez a Facebook a profilképek szivárványosításával? Még márciusban tett közzé a közösségi oldal egy dokumentumot, amely nem sok figyelmet kapott, pedig számos kérdést megválaszolhat. A Bogdan State stanfordi phd-hallgató és Lada Adamic Facebook-informatikus által jegyzett tanulmány elemezte azokat a tényezőket, amelyekből leszűrhető volt 2013 márciusában, mely felhasználók támogatják a melegházasságot. Utánajártak, milyen tényezők járultak hozzá, hogy egy felhasználó profilképet váltson, de ennél jóval messzebb mentek: megnézték, az állampolgárok mely csoportjai szerveződnek könnyebben a közösségi oldalon, és a közös fellépésük mennyire járul hozzá a nagyobb közösségi megmozdulásokhoz, változásokhoz.

A kutatók és aktivisták legkésőbb 2009 óta vitáznak azon, hogy mennyire járulnak hozzá az ilyen közösségi oldalas kampányok egy-egy ügy sikeréhez – emlékezetes, ekkor Twitter-felhasználók változtatták meg tartózkodási helyüket Teheránra, hogy ezzel is az iráni tüntetők mellett álljanak ki. Fred Petrosian, a Global Voices Iran szerkesztője azonban úgy vélekedett: az ilyen akciók jobban árulkodnak arról, miként képzelik el a nyugati társadalmak az új médiumokat, mint az iráni valóságról. A Yahoo-nál dolgozó Evgeny Morozov pedig felvetette: a közösségi médiás szolidaritás hatása a politikai változásokra eddig ismeretlen, viszont az ilyesmi sokaknál pótolhatja a hatékonyabb fellépést.

Mi veszi rá az embereket, hogy hozzájáruljanak egy költséges és kockázatos társadalmi vállalkozáshoz? És inkább döntenek-e a szerepvállalás mellett, ha látják, hogy barátaik is így tesznek? Ezeket a kérdéseket tette fel a Stanford szociológusa, Doug McAdam egy kutatásában, csak ő még egy 1964-es, Mississippi államban zajlott, civil jogokat érintő akció kapcsán, amelyet Freedom Summernek is neveznek. Ennek része volt, hogy fekete szavazóként regisztráltak sokan – tíz héttel később az eredmény 3 merénylet, 52 komoly testi sértés, 250 letartóztatás és 13 porig égetett fekete közösségi templom volt. A The Atlantic cikke felveti a kérdést, hogy ezúttal is kockáztathat-e a társadalmi kampány hasonló erőszakos cselekedeteket.

McAdam arra a nem meglepő következtetésre jutott, hogy akinek inkább csatlakoztak a barátai az akcióhoz, azok maguk is nagyobb eséllyel vállalták a demonstrációban való részvételt. Amikor pedig a Facebook kutatói tanulmányozták, a melegházasság támogatása miként terjed a közösségi oldalon belül, inspirációs forrásként nevezték meg McAdam tanulmányát is.

Bogdan State és Lada Adamic azt a kérdést tette fel kutatásában: hányszor kell látnod, hogy egy ismerősöd megváltoztatja a profilképét, hogy te is így tegyél? Két lehetséges hipotézist állítottak fel: az első, hogy a profilváltozások úgy terjednek, mint a vicces képek és más mémek – minél többen osztják meg, annál kisebb lelkesedéssel. A másik lehetőség szerint szükséges, hogy a felhasználó lássa, más ismerőse is megváltoztatta a képét, hogy ő is így tegyen.

Ezek felméréséhez a Facebook kutatói csoportosítottak 3 millió adatlapot, 106 millió másik mellett – utóbbiak voltak azoké, akik értesültek a profilképek megváltoztatásáról. Ezután felmérték a valószínűségét annak, hogy valaki megváltoztatja a képét, annak függvényében, hogy hány barátja tett így. Mégpedig úgy, hogy értesült is barátai profilképváltásáról. Arra jutottak, hogy bár a profilképváltás valószínűsége többtényezős – függ az életkortól, nemtől, vallástól, politikai beállítódástól –, esélyesebb, ha valaki látja, hogy sok barátja tesz ekként.

A meglepő a kutatók szerint az, hogy ezek a profilképváltások egyáltalán nem úgy terjednek, mint például a vicces cicás videók. State és Adamic fontos különbséget talált aközött, hogy hogyan terjed a legtöbb információ a Facebookon és hogy miként váltanak az emberek szivárványos profilképre. Bár az emberek gyorsan megosztanak egy mémet vagy egy cikket, ezek hatása a felhasználókra nem nő az eltelt idővel egyenes arányban. Viszont a melegházasságot támogató profilképek beállításához kellett 2013 márciusában, hogy az emberek lássák: más ismerőseik is így tesznek. Ahogy egyre többen váltottak, úgy az ő ismerőseik is nagyobb kedvvel lépték meg a profilképcserét.

Mindez felveti a kérdést, hogy a felhasználók ekként vannak hatással a másikra, vagy eleve aszerint válogatták-e meg ismerőseiket, hogy hasonló elveket vallanak. State és Adamic szerint a milliónyi megváltoztatott profilkép már 2013 márciusában bizonyította, talán elsőként, hogy az amerikaiak nagy része támogatja a melegházasságot.

A The Atlantic szerint a mostani szivárványos kampány esetében új tényező jelenhetett meg: az ellenzők hallgatnak inkább, ahelyett hogy tiltakoznának, mivel úgy érzik, ők kerültek kisebbségi pozícióba.

A cikk szerint a Facebook informatikusai a mostani profilképváltások után is tesztelhetik az előzetes teóriák érvényesülését a gyakorlatban. Ha a meleg büszkeséget éltető profilképek kihelyezése kevésbé kockázatos 2015-ben a legfelsőbb bíróság döntése után, a szivárványos képek jobban fognak terjedni, mint egy vicces kép, de kevésbé, mint a 2013 márciusi szolidaritási akció? Ez a kutatást jegyzők egyik, egyelőre megválaszolatlan feltevése.