Ímél, szpré – újabb gyöngyszemek a helyesírási szabálykönyvből

Azért 2-3 évig még érvényben marad a régi helyesírás is.

Prószéky úgy látja, társadalmi következményei is lesznek a kiadványnak, hiszen a szabályszegésnek mint „normasértésnek” szankciói vannak: egyes az iskolában, más megítélés a társadalmon belül. Ám a szankcionálás már nem az ő dolguk, hanem az oktatási intézményeké, a munkáltatóké

Keszler Borbála – átvéve a szót – elújságolta, hogy mintegy 1000 megjegyzés érkezett azok után, hogy a munkába bevonták az MTA Nyelvtudományi Intézetét, 30 gyakorlóiskolát és gimnáziumot, 9 magyar munkaközösséget, a magyar egyetemi és főiskolai nyelvészeti tanszékeket, valamint 22, magyar nyelvészettel foglalkozó európai tanszéket és egyéb, nyelvi kérdésekkel foglalkozó intézményeket. Az olvasó megítélésére bízzuk, hogy az intézményenként átlagosan körülbelül tucatnyi hozzászólás a magyarság szempontjából elemi fontosságú kiadvány készületében sok vagy kevés–e.

A tudós felsorolt három olyan szót is, amit az MNO szerdai cikkében nem említettünk, de bővült a „helyesen írhatósága”. Az ímélről ugyan már esett szó, de az eddig használt spray is leírható mostantól a spré és a szpré alakjában is.

1) Nagyon jó, hogy végre megszabadulunk az UEFA-bajnokok ligája és a férfivízilabda-világbajnokság típusú írásmódoktól a sportújságírásban bevett formulák (UEFA Bajnokok Ligája, férfi vízilabda-világbajnokság) javára, de nem érezték-e úgy a munka során, hogy a brutális szaknyelvi autonómia túlzó?

Keszler Borbála: – Ami a szaknyelvi szavakat illeti, ott nagyon sok haladást történt. A tizenegyes kiadás óta nagyon sok szaknyelvi szótár jelent meg. Amikor a szakszótárak készültek, akkor minden alkalommal a szakszótárak készítőivel konzultálva próbáltuk egységesíteni a szakszavak és egyéb szavak írásmódját. Sok idő telt el azóta, fejlődött a tudomány is, keletkeztek olyan kifejezések, amelyeket nem is tudtunk összeszedni. Ezért is tettünk ilyen megjegyzéseket a könyvbe, hogy „néha”, „lehet”. Megmondom őszintén, hogy mivel van még nagy problémám: hogy néhány helyen az elkerülést alkalmaztuk, például az állat- és növényneveknél. Kimondottan kihagytunk ilyeneket, hogy sárgarigó és fekete rigó, mert a gyerek számára mind a kettő jelzős szerkezet, az állattanosok viszont a sárgarigót egybeírják, a fekete rigót külön, mivelhogy a sárgarigó nem is rigó. A növénytanosok a lilaakácot egybeírják, a fehér akácot külön, mert utóbbi akác, előbbi nem. Ez probléma, szégyelljük, de nem akasztottuk a tanárok és a diákok nyakába.

2) Nem tartják-e a közoktatásban folyó nyelvtantanítás csődjének, hogy ennyi változat és írásmód terjedt el egyes szavakból vagy például a keltezés írásmódjából?

Sipos Imre: – Nem látok szoros összefüggést.

3) Mi lesz a következménye annak, hogy ennyiféle helyes írásmód lesz? Nem jönnek létre ezerféle torzszülött szóalakok, amelyeket a konzekvencia miatt majd hamarosan szintén engedni kell?

Prószéky Gábor: – Szellemében új a szabályzat.

4) Miért reagál egy-egy nyilvánvaló változásra ilyen nehézkesen a nyelv – pl.: árbóc, búra?

Keszler Borbála: – Azért reagáltunk ilyen lassan, mert volt egy ilyen belső szabály, hogy ha valaminek az írása megváltozik, akkor az már új kiadást tesz szükségessé. Ha meg új kiadás, akkor sok minden mást is meg kell változtatni. Meg kellett várni a tizenkettedik kiadást, hogy változtathassunk.

5) Mi lesz a számítógépes helyesírás-ellenőrző programokkal? Mikor és hogyan állhatnak át ezek?

Prószéky Gábor: – Nincs olyan változás, amit ne lehetne algoritmizálni, de erre nincs ráhatásunk.