Ímél, szpré – újabb gyöngyszemek a helyesírási szabálykönyvből

Azért 2-3 évig még érvényben marad a régi helyesírás is.

Alapvető változtatások nélküli, könnyebben használható, bizonyos mértékig rugalmasabb szabályzatot adni a használók kezébe – ez volt a célja az MTA Nyelv- és Irodalomtudományok Osztályához tartozó Magyar Nyelvi Osztályközi Állandó Bizottságnak A magyar helyesírás szabályai tizenkettedik kiadásának megalkotásával. Akinek már ez is megfeküdte volna a gyomrát, jeleznénk, ez a kötetet bemutató sajtóanyag első mondata, amivel ugyebár fel kívánják hívni a köz figyelmét az évtizedes munkával elkészült, 612 oldalas könyvre.

És akkor gyorsan el is hadarnánk, a kérdések előtt mi hangzott el.

– Köszönöm a szakértelmet, a türelmet és a kitartást – fogalmazott beszédében Lovász László MTA-elnök, aki kutatóként nagy figyelemmel követi a szakmai nyelv fejlődését, ápolását pedig különösen fontosnak tartja. Ő és az utána következő valamennyi felszólaló is ismertette a nyelvszabályozás történetét, valamint a most megjelent új szabályzat elkészülésének főbb fázisait – „a poént” az MNO-n már lelőttük szerdán. Lovász László zárásként megjósolta, 30 év múlva bizonyára jön majd a 13. kiadás, meglátjuk, hogy így lesz-e – vagy nem látjuk meg.

Sipos Imre köznevelésért felelős helyettes államtitkár a diákok nevében köszönte meg a könyv elkészültét, és nyomatékosította, a változásokról képet kell kapniuk, azokat a gyakorlatba is át kell ültetniük.

Őrá jutott néhány fontos bejelentés is, melyek szerint emelt szintű iskolai vizsgázás esetén 2, középszintű vagy az alatti értékeléskor 3 év a türelmi idő, ezen terminus alatt a 11-es és a 12-es kötet szabályai egyaránt élőnek tekinthetők. És hogy mi lesz a „tanarakkal”? Képzés nem lesz, tájékoztatás igen, az iskolák pedig először online kapják meg – ímélben, mert már ez az írásmód is helyes a hagyományos e-mail mellett – a gyűjtemény változó részeit.

És akkor következett Prószéky Gábor, a fent említett, hosszú nevű bizottság jelenlegi elnöke először azt igyekezett tisztázni, mi a helyesírás.

– Egy norma, ami természetesen korlátozza az egyént. De nem parancs, és nem törvény. Szabály, az MTA ajánlása – egyértelműsítette. A bizottság élén Keszler Borbála volt az elődje, akivel szemmel láthatóan nincsenek túl nagy egységben, ő ugyanis karakánul, azonnal kiállt véleményével, hogy ugyanolyan kötelező szabály, mint a KRESZ, amit ugyan nem kell betartani, csakhogy annak következményei lesznek, elüti az embert az autó. Keszlernek nincsen igaza – Prószékynek igen –, hiszen a KRESZ bizony törvény erejű is, nem csak szabály, de ezt ne feszegessük most. Prószéky előadása további részében kifejtette még, hogy a helyesírás azért változik szükségszerűen, mert a beszéd, a kiejtés, az ízlés és a divat is változik, illetve a szabályalkotásba csúszhatnak következetlenségek, hibák. A tudós e mentén megválaszolta azt a magának feltett kérdést is, hogy miért nem tűnik el az „ly”: – Mert így szoktuk meg, és meg lehet tanulni.

Prószéky úgy látja, társadalmi következményei is lesznek a kiadványnak, hiszen a szabályszegésnek mint „normasértésnek” szankciói vannak: egyes az iskolában, más megítélés a társadalmon belül. Ám a szankcionálás már nem az ő dolguk, hanem az oktatási intézményeké, a munkáltatóké

Keszler Borbála – átvéve a szót – elújságolta, hogy mintegy 1000 megjegyzés érkezett azok után, hogy a munkába bevonták az MTA Nyelvtudományi Intézetét, 30 gyakorlóiskolát és gimnáziumot, 9 magyar munkaközösséget, a magyar egyetemi és főiskolai nyelvészeti tanszékeket, valamint 22, magyar nyelvészettel foglalkozó európai tanszéket és egyéb, nyelvi kérdésekkel foglalkozó intézményeket. Az olvasó megítélésére bízzuk, hogy az intézményenként átlagosan körülbelül tucatnyi hozzászólás a magyarság szempontjából elemi fontosságú kiadvány készületében sok vagy kevés–e.

A tudós felsorolt három olyan szót is, amit az MNO szerdai cikkében nem említettünk, de bővült a „helyesen írhatósága”. Az ímélről ugyan már esett szó, de az eddig használt spray is leírható mostantól a spré és a szpré alakjában is.

1) Nagyon jó, hogy végre megszabadulunk az UEFA-bajnokok ligája és a férfivízilabda-világbajnokság típusú írásmódoktól a sportújságírásban bevett formulák (UEFA Bajnokok Ligája, férfi vízilabda-világbajnokság) javára, de nem érezték-e úgy a munka során, hogy a brutális szaknyelvi autonómia túlzó?

Keszler Borbála: – Ami a szaknyelvi szavakat illeti, ott nagyon sok haladást történt. A tizenegyes kiadás óta nagyon sok szaknyelvi szótár jelent meg. Amikor a szakszótárak készültek, akkor minden alkalommal a szakszótárak készítőivel konzultálva próbáltuk egységesíteni a szakszavak és egyéb szavak írásmódját. Sok idő telt el azóta, fejlődött a tudomány is, keletkeztek olyan kifejezések, amelyeket nem is tudtunk összeszedni. Ezért is tettünk ilyen megjegyzéseket a könyvbe, hogy „néha”, „lehet”. Megmondom őszintén, hogy mivel van még nagy problémám: hogy néhány helyen az elkerülést alkalmaztuk, például az állat- és növényneveknél. Kimondottan kihagytunk ilyeneket, hogy sárgarigó és fekete rigó, mert a gyerek számára mind a kettő jelzős szerkezet, az állattanosok viszont a sárgarigót egybeírják, a fekete rigót külön, mivelhogy a sárgarigó nem is rigó. A növénytanosok a lilaakácot egybeírják, a fehér akácot külön, mert utóbbi akác, előbbi nem. Ez probléma, szégyelljük, de nem akasztottuk a tanárok és a diákok nyakába.

2) Nem tartják-e a közoktatásban folyó nyelvtantanítás csődjének, hogy ennyi változat és írásmód terjedt el egyes szavakból vagy például a keltezés írásmódjából?

Sipos Imre: – Nem látok szoros összefüggést.

3) Mi lesz a következménye annak, hogy ennyiféle helyes írásmód lesz? Nem jönnek létre ezerféle torzszülött szóalakok, amelyeket a konzekvencia miatt majd hamarosan szintén engedni kell?

Prószéky Gábor: – Szellemében új a szabályzat.

4) Miért reagál egy-egy nyilvánvaló változásra ilyen nehézkesen a nyelv – pl.: árbóc, búra?

Keszler Borbála: – Azért reagáltunk ilyen lassan, mert volt egy ilyen belső szabály, hogy ha valaminek az írása megváltozik, akkor az már új kiadást tesz szükségessé. Ha meg új kiadás, akkor sok minden mást is meg kell változtatni. Meg kellett várni a tizenkettedik kiadást, hogy változtathassunk.

5) Mi lesz a számítógépes helyesírás-ellenőrző programokkal? Mikor és hogyan állhatnak át ezek?

Prószéky Gábor: – Nincs olyan változás, amit ne lehetne algoritmizálni, de erre nincs ráhatásunk.