– „Sokan úgy gondolják, hogy Darth Vaderként áll Európa fölött és fénykarddal sújt jobbra-balra. Nos, nem” – mondta az Európai Bizottság szerepe kapcsán Navracsics Tibor uniós biztos egy közelmúltbeli interjúban. Itthon nem annyira megszokott, de nyugaton annál inkább, hogy a Csillagok háborújával kapcsolatos utalás a politikai nyelvezetben is megjelenik. Miért érdemes beszélni a Star Wars és a politika viszonyáról? Segítik a filmek az eligazodást a politika világában?
– A Csillagok háborúja esetében popkulturális alkotásról beszélünk, egy politikus ilyen művekre azért hivatkozik, mert mindenki tudja, hogy Darth Vader kicsoda, könnyebb vele példálózni, mint egy bonyolult európai politikai kérdéssel. Tudja ezt Navracsics Tibor, és tudja ezt David Cameron brit miniszterelnök is, aki múlt héten a Vissza a jövőbe részeire utalt. A politikusok szeretik ezeket az utalásokat, mert emberközelibbnek is tűnnek általuk, olyannak, aki hozzánk hasonlóan nézi ezeket az alkotásokat. Másrészt a Csillagok háborújából szerintem nagyon sokat lehet tanulni, például az új trilógiában (I-II-III. részek) a diktatúrák kialakulásának bemutatása politikatudományi tankönyvbe illő. Lényegesen könnyebb így elmesélni, hogyan jön létre egy diktatúra, mint ha csak olvasnánk a hitleri vagy sztálini rendszerekről. Tehát a politikus a néphez közelít ezáltal, a választó pedig megérti azt, amit könyvekből nem biztos, hogy megértene.
– Lehet-e párhuzamot vonni a magyar politikai helyzet és a Star Wars valamely részlete között? Mondhatnánk-e afféle hülye példákat, hogy Orbán olyan, mint Palpatine, vagy éppen Szijjártó Péter hasonlít Jar-Jar Binksre? Vagy csak egyetemesebb politikai folyamatok megértését segítik a filmek?
– Csak általánosabb összefüggéseket lehet látni, nem hinném, hogy léteznének Magyarországon Jedik vagy Sithek, még akkor sem, ha valaki szeretné így értelmezni a filmeket. De vannak olyan jelenségek, amelyek Magyarországon is tanulságosak lehetnek. Például az, hogy a politikaellenesség (pl. a politikusok csak folyton vitatkoznak) Palpatine hatalomra kerüléséhez vezetett. Lehet szidni a vitatkozó parlamentet, és lehet azt gondolni, hogy jobb lenne egy erős vezető, aki megmondja, hogy mi legyen. De a Star Wars megmutatja, hogy ez nem biztos, hogy olyan jó eredményhez vezet. Lehet, hogy jobb elviselnünk a vitatkozó politikusokat meg a különböző nézetrendszereket.
– A klasszikus trilógia még nem nagyon foglalkozott politikával, de az új részek annál inkább. Kezdjük is a legfontosabb kérdéssel: egy teória szerint a Jedik miatt bukott meg a köztársaság. Ez mennyire alátámasztható?
– Én magam is emellett érvelnék, a Jediknek nagyon komoly szerepük volt, elsősorban azáltal, hogy azt sugallták, csak egy politikamentes, kizárólag a moralitás által vezetett szervezet képes a köztársaságra figyelni. A Jedik nem politikai eszközökkel szálltak szembe Palpatine-nal, ráadásul minden állampolgár azt gondolta, hogy majd a Jedik megoldják. Nem ez történt volna, ha nem lettek volna Jedik és Palpatine-nal szemben egy ellenzéki mozgalom szerveződött volna. De minden másként alakult volna akkor is, ha a Jedik hajlandóak lettek volna ténylegesen politizálni és nem az utolsó pillanatban, egy rosszul elsült letartóztatási kísérlettel „játszottak” volna. A Jedi Tanács diszfunkcionális elem volt a Régi Köztársaságban, amelynek van felelőssége Palpatine hatalomra kerülésében.
– A Jedik szerintem politizáltak, csak nem vállalták a politikai felelősséget a tetteikért. Én a hatalmi ágak szétválasztásánál érzek problematikát.
– Amikor azt mondom, hogy a Jedik nem politizáltak, arra gondolok, hogy a nyilvános politikában úgy csináltak, mint akik nem képviselnek valamilyen speciális érdeket. De persze, politizáltak és saját agendájuk volt, el akartak érni bizonyos célokat. A Csillagok háborúja azt is megmutatja, hogy a moralitás önmagában nem elegendő – ez fontos politikatudományi üzenet. Senki nem gondolja, hogy a Jedik gonoszak lettek volna (dehogyisnem, l. a keretet – a szerk.) vagy meg akarták volna szüntetni a Régi Köztársaságot, csupán gyengék voltak és nem értették Palpatine logikáját. Egy másik példa: az Uralkodó hatalomra kerülésében ugyan fontos volt, hogy Sith lovag, de a politikai akciói számítottak igazán. Koalíciókat teremtett, embereket nyert meg, ügyesen taktikázott – ezek a Jedik rendelkezésére is állhattak volna, ha egy kicsit ügyesebbek.
– A Galaktikus Szenátus is érdekes formáció, 1024 rendszer képviselői alkotják, de mintha nem lenne különösebb házszabály, mindenki beleszólhat a vitákba. Kicsit kaotikusnak hat, nem? Fenn lehet tartani a hatalmat ilyen szervezettel?
– Önmagában nem sok múlik azon, hogy egy testület nagy és nem világos, ki mennyit beszélhet benne. A francia nemzetgyűlés is ilyen volt, de onnantól, hogy kialakultak pártok, mindenki tudta, hogy ki kivel áll szemben. Nem az eljárási szabályokkal volt szerintem probléma, hanem azzal, hogy nem voltak frakciók. Senki nem törekedett ezek megszervezésére. Ha uniós terminológiával akarjuk elmagyarázni: erősebb volt a nemzeti érdek – azaz egy bolygórendszer saját érdeke –, mint a szupranacionális, köztársasági érdek. Ez oda vezetett, hogy amikor egyetlenegy szereplő, Palpatine központosítást akart végrehajtani, sikerrel járt és létrehozta a Galaktikus Birodalmat.
Ha Magyarországon nem lennének pártok és frakciók, akkor egy diktátorjelöltnek könnyebb lenne a dolga. A sokak által szidott frakciók lehettek volna a Szenátus megszervezésének alapjai.
– A köztársaságot a főkancellár irányítja, de a mindent átható korrupció miatt legtöbb esetben csak egy báb kerül a pozícióba. Palpatine karizmatikus vezetőként veszi kézbe az irányítást és diktatúra felé tolja a berendezkedést. Ugyanúgy szerez különleges jogosítványokat, mint az ókori római köztársaság diktátorai: háborúra való hivatkozással. Ön is érez analógiát?
– Mindenképp, de ez nem a Star Wars sajátossága. A Római Birodalom bukása és a római párhuzamok a sci-fiben folyamatosan előkerülnek, Asimov a leghíresebb példa, de akár az Éhezők viadalát is említhetnénk. A Star Warsban is előkerül, Szenátusról és főkancellárról beszélünk, de ha valaki emlékszik a negyedik epizód kezdetére, Leia hercegnő a Birodalmi Szenátus tagjaként diplomáciai küldetést emleget, ám megtudjuk, hogy a szervezetet az Uralkodó feloszlatta. A Római Birodalomban is így történt: a köztársaság bukása után még létezett egy ideig szenátus, ez volt a principátus rendszere, amely fokozatosan eljelentéktelenedett. Tehát igen, rendkívül erősek a római párhuzamok, a köztársaságból birodalommá alakulás is ilyen a Csillagok háborújában, csak épp Brutus hiányzott.
– Érdekes lehet megnézni az egyes rendszerek politikai berendezkedését is, így például a Naboo-t, ahol választott királynők váltják egymást a trónon. Ilyet láthattunk például a középkori Lengyelországban
– illetve a Duna jegén megválasztott Mátyás király esetében.
– Mit lehet tanulni az egyes rendszerek politikájából?
– Egyrészt azt, hogy nincs olyan sok alternatíva. Nem a Star Wars készítőinek képzelőereje korlátozott, hanem egyszerűen véges számú az a metódus, ahogyan egy politikai rendszer működhet. Másrészt az, hogy egy pozíció választott-e vagy nem és ceremoniális vagy sem, nem sokban különbözik egy köztársasági elnöki poszttól. Amidala esetében nem is a választott jelleg a fontos, hanem hogy nem örökölhető. Harmadrészt azt is látjuk, hogy a galaktikus szint kicsit olyan, mint az ENSZ közgyűlése, ahol egymás mellett ülnek diktatúrák, monarchiák és demokráciák képviselői. Az, hogy egy politikai rendszer belül hogyan épül fel, kevéssé befolyásolja a külpolitikáját.
– Tehát mondhatjuk, hogy a Galaktikus Szenátus eléggé hasonlít az ENSZ közgyűlésére?
– Igen.
– Hatékonyság szempontjából is?
– Hatékonyságban is hasonlít, ezt is láthattuk a filmekben. Nem nagyon tud tenni semmit sem az ENSZ közgyűlése, sem a Szenátus.
– Lehet-e azt mondani, hogy a Star Warsban fontos társadalmi-politikai eszmék is megjelennek, mint például a feminizmus és a rasszizmus? Vannak erős feminista karakterek, mint például Padmé vagy a lánya, Leia, de rengeteg faj is megjelenik, akik fontos pozíciókat vállalnak. Ugyanakkor Palpatine csak fehér embereket toboroz rohamosztagosnak.
– A rasszizmus kérdése visszatérő eleme a Star Warsnak, láthatjuk, most is vannak viták erről a színes bőrű rohamosztagos miatt. Valóban, a Birodalom fehér, ellenben a Lázadók Szövetsége fajilag kevert közösség, azt sugallva, hogy a gonosz Birodalmat idősödő fehér férfiak irányítják. Ez egy hollywoodi film, tehát a nem szűk értelemben vett liberális demokrácia elmélete erősen megjelenik benne. A lázadók koncepciója klasszikus liberális hatalommegosztási elv, a jó szereplők általában ezt képviselik, míg a rosszak tekintélyelvű rendszerben gondolkodnak.
De ha valaki túl akarja feszíteni, azt is mondhatja, hogy Han Solo libertariánus nézeteket vall. Neki mindegy, milyen rendszerben él, csak az ő személyes szabadságát ne bolygassák. De egy idő után – ahogy általában a libertariánusok – rájön, hogy egy tekintélyelvű rendszer még mindig rosszabb, mint egy korrupt szenátorokkal működő köztársasági rendszer.
Van olyan elképzelés is, hogy a Jedik voltaképpen egy vallás képviselői (erről sorozatunk első részében írtunk bővebben – a szerk.). A Jedik teológiai alapokon nyugvó morális jelentést adnak a politikának. Ha vannak kereszténydemokraták, akkor lehetnek Jedi-demokraták is, ennek minden hátrányával együtt.
– Miben hozhat újdonságokat a hetedik rész? Úgy tűnik, hogy az Első Rend és Kylo Ren afféle revizionista politikát folytat majd.
– Innentől spekulálunk. Az előzetesekben látott elemek – mint például az, hogy Darth Vader örökségéről beszélnek, vagy az explicit náci analógia, amikor a rohamosztagosok felvonulnak hatalmi jelképek előtt – arra utalnak, hogy a politika fontos lesz az új részben is. Egyébként ez is a trend, az új trilógia részben trendteremtő, részben pedig trendkövető volt azzal a sci-fiben, hogy erősen megjelenítette a politikát és elvetette a moralizmust. A Trónok harca, az Éhezők viadala és az új Star Trek-filmek (amelyeket a hetedik Star Wars-rész rendezője, J. J. Abrams készített – a szerk.) is sötétebb, realistább, jó és rossz határvonalait elhomályosító és sokkal politikaibb alkotások, mint azt korábban megszokhattuk. Ezek alapján azt gondolnám, hogy igen, politikai, revizionizmust megjelenítő, jót és rosszat nem fekete-fehérként, hanem szürkeként ábrázoló filmet fogunk látni.
– Készül egy Science fiction és politika című könyved. Ebben mennyire lesz hangsúlyos a Star Wars?
– Természetesen az egyik legfontosabb fejezetet szentelem majd a filmeknek és azoknak a kérdéseknek, amelyekről most beszéltünk. A könyvet az Athenaeum adja majd ki a tavaszi könyvhétre.
December 18-án érkezik a Csillagok háborúja hetedik epizódja, Az ébredő Erő. Ennek kapcsán utánajárunk, hogy különböző tudományágak miként vélekednek a filmtörténet egyik legfontosabb alkotásairól. Az eddigi részek:
Sorozatunk következő epizódjában a nyelvészettel foglalkozunk majd.
