A privát űrhajók hajnala

Új űrverseny bontakozik ki a szemünk előtt, ezúttal szuperhatalmak nélkül.

A teszt sikeres volt, sok elemző mégis szkeptikus a Blue Origin eredményeit illetően. Amint a legutóbbi repülés adataiból is látszik, a New Shepard alig pár méterrel emelkedett a világűr hagyományos alsó határának tekintett Kármán-vonal száz kilométeres magassága fölé (ezt egyébként Kármán Tódor magyar tudósról nevezték el). A kritikusok szerint a Blue Origin mindig „a munka könnyebbik végét fogja meg”, elérik a világűrt, hogy elmondhassák magukról ezt, de följebb nem merészkednek. Ez valahol érhető is, hiszen a tudományos és ipari szempontból is alapvető jelentőségű orbitális pályához szükséges magasság elérése sokkal nehezebb. Jóval több üzemagyagot, erősebb hajtóművet igényel, az onnan való visszatérés és a sikeres landolás nehézsége pedig össze sem hasonlítható a Blue Origin eddigi kezdetleges űrugrásaival.

Elon Musk és a SpaceX teljesen más pályát fut be. Bár abban megegyeznek Bezosszal, hogy az űrkutatás jövője a drasztikus költségcsökkentésen múlik, és az olcsóságot az újrahasznosítható rakétákkal lehet elérni, de a hasonlóságok a két cég között itt véget is érnek. Musk akkor, 2002-ben alapította a SpaceX-szet, amikor eladta első híressé vált találmányát, a PayPal online fizetési rendszert az Ebaynek. Míg a Blue Origint sokan azzal vádolják, hogy a világűrt csak karcolgató űrhajói legfeljebb gazdag emberek haszontalan űrkiruccanásaira lesznek alkalmasak (ha egyáltalán), a SpaceX-ről ez nem mondható el. Már 2006 óta élő szerződésük van a NASA-val arról, hogy időről időre ellátmányt szállítanak a Nemzetközi Űrállomásra. És ők általában (néhány hibás, de annál látványosabb robbanással végződött kilövést leszámítva) teljesítik is szerződésben vállalt kötelezettségeiket. Tehát bizonyították: tudnak az űrbe megbízhatóan kijutó rakétát építeni, működtetni.

Persze ez összességében ma már nem nyűgöz le sokakat, hiszen erre már több mint fél évszázada képes az emberiség. Az újabb „hatalmas ugrás” esetükben is a sikeres földet érés és ugyanannak az űrhajónak az újbóli kilövése lenne. Decemberben már ők is képesek voltak erre a mutatványra, amikor a cég rutinszerűen használt Falcon-9-es rakétája sikeresen landolt. Mindezt úgy, hogy a kereskedelmi szempontból is jelentős magasságba emelkedett, ott kitett egy műholdat (tehát „fizetett” küldetést is teljesített), és kevesebb üzemanyag állt rendelkezésére a visszatérés lassítására.

Musk, aki az elő-előforduló baklövések ellenére is minden lépésről beszámol a világnak, így állandó reflektorfényben tartja magát, és az autóipart felbolygató új Tesla-modellt, a kudarcokat egy új iparág születése közbeni gyermekbetegségeknek tartja. Rakétája újabb és újabb hasznos terhet juttat a világűrbe, majd a fő feladat teljesítése után, „szorgalmi feladatként” próbál landolni. Legújabb próbálkozásaik nem a szárazföldön történnek, hanem az óceánon, ahol robotirányítású uszályokra próbálják letenni az űrhajót.

A harmadik szereplő a magánűrhajózás piacán a jelek szerint tetszhalott állapotban vegetáló, egykoron úttörőnek tekintett Virgin Galactic, Richard Branson cége. A Branson által alapított másik légi közlekedési cég, a Virgin Atlantic sem teljesített túl jól (épp most adták el egy alaszkai légitársaságnak), de a kimondottan az űrturizmus iránti érdeklődés kielégítésére alapított Galactic láthatóan még rosszabb állapotban van. Eredetileg 2010-re ígérték az első üzemszerű légi járat indulását, de először csak újra és újra elhalasztották az első fellövés időpontját, majd egy ideje semmi hír felőle.

A cég jövőjét sokak szerint az egyik tesztrepülés során történt, két évvel ezelőtti katasztrófa pecsételte meg végérvényesen, amikor a berepülő pilóta meghalt. Pedig eddig mindössze 21 ezer méter magasra voltak képesek emelkedni űrrepülőgépükkel, ami alig ötöde a világűr határának. Annak idején a cég ambiciózus fellépése (és a kalandor milliárdos szerepében sütkérező Branson nimbusza) hatására sok gazdag ember előre lefoglalta a maga jegyét az első űrrepülések egyikére. Noha a késlekedés és a biztonsági kétségek hatására néhányan visszakérték a 200 ezer dolláros jegy árát, még mindig 680 fizető utas várakozik türelmesen a startra.