A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy egy hang nem csak azért lehet idegesítő (zaj), mert túl hangos, vagy mert túl hosszan hallható, vagy túl hirtelen szólal meg – ezek az úgynevezett fizikai zaj jellegzetes tulajdonságai. Nagyon fontos, hogy bizonyos hangok, így az ugatás is, kommunikációs tartalommal bírnak, amelyeket az ember nem tud egykönnyen ignorálni, és ha nem tud beavatkozni, akkor idegessé válik. A tanulmányban legidegesítőbbnek bizonyuló kutyaugatás-típusok jellemzően vagy a magára hagyott kutya (magas, csengő hang), vagy egy intenzíven játszó kutya (magas, változó érdességű hang), vagy egy agresszív kutya (mély, érdes, gyorsan lüktető hang) hangjai. Mivel manapság a városi környezetben soha nem látott sűrűségben élnek kutyák és emberek szorosan „összezárva”, a legtöbb ugatás olyan szituációban jut el a fülünkbe, ahol nem tudunk közbeavatkozni, mivel nem is a saját kutyánk hangjáról van szó – írták a szakemberek.
Az ELTE etológiai tanszékéről Pongrácz Péter egyetemi docens, Czinege Nikolett PhD-hallgató, Faragó Tamás tudományos munkatárs és Miklósi Ádám egyetemi tanár vett részt a kutatásban.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!