A szakember hozzátette, amennyiben a kamaszok azért gyújtanak rá, hogy megbirkózzanak a testi vagy lelki panaszaikkal, akkor esetükben magasabb lehet a függőség kockázata, mint azoknál a fiataloknál, akik társaik vagy csoportnyomás hatására dohányoznak.
Az előbbi csoport esetében valószínűleg a szokásostól eltérő stratégiákra és intenzívebb közbelépésre lenne szükség, hogy leszokjanak a dohányzásról.
Ahogy a dohányosok aránya csökken, a még dohányzók leszoktatása egyre nagyobb kihívást jelent. Néhány kutató szerint az utóbbiak olyan „keményvonalas” dohányosok lehetnek, akik nagyon régóta pöfékelnek és vagy nem akarnak leszokni, vagy úgy vélik, hogy nekik úgysem sikerülne.
Braverman úgy gondolja, hogy a kamaszok egészsége és dohányzási szokásai közti kapcsolat megértése segíteni fogja a közegészségügyi szakembereket abban, hogy jobb leszoktatási stratégiákat dolgozzanak ki a korosztálynak.
