Agyunkra megy az internet

Webfüggőség, sérülő idegrendszer és agykutatásra szánt milliárdok – Freund Tamással beszélgettünk.

Az agyba ültethető mikrochip előre jelezheti és meg is akadályozhatja az epilepsziás rohamot – emelte ki a friss kutatási eredmények közül a Nemzeti Agykutatási Program (NAP) elnöke, Freund Tamás. Az agykéreg működésének nemzetközi hírű tudósa elmondta: a magyar agykutatás egyik legfontosabb feladata, hogy csökkentse az agy betegségei által okozott szociális és egészséggazdasági terhet, és ezt a feladatot a tehetséges fiatal kutatók itthon tartásával, illetve hazahozatalával oldja meg. A program 12 milliárd forintos állami támogatásból jövő év végéig biztosan működik, hamarosan eldől, lesz-e folytatása.

– Egy felmérés szerint az agy betegségeinek kezelése több pénzt emészt fel, mint a szív- és érrendszeri betegségek, a rák és a diabétesz együttvéve. Ez csak a laikusoknak meglepő, vagy egy ilyen eredménnyel a zsebben könnyebb is forrást szerezni agykutatásra?
– Erről még 2010-ben publikált az Európai Agytanács, de a főbb megállapítások ma is aktuálisak. A világ fejlett részén az agy betegségei felelősek a teljes betegségteher mintegy harmadáért. Hat éve 30 európai ország agyi – mentális és neurológiai – betegségekből eredő éves költségterhét 798 milliárd euróra becsülték. Összehasonlításképp az utána következő öt legköltségesebb betegség együttesen került 500 milliárdba. Magyarázatul szolgálhat, ha végiggondoljuk, hogy míg egyes betegségek következtében a páciens gyakran hamar meghal, addig egy autizmussal vagy skizofréniával született gyermek leél egy teljes életet. Ez gyakran azzal jár, hogy az egyik szülőt kivonja a munkavégzésből, folyamatos orvosi ellátásra, gyógyszerre, ápolásra szorul, és persze ő maga sem tud dolgozni. Egy ilyen mutatóban mindezek a költségek összeadódnak, nem csak a patikában otthagyott összeg számít bele.

– Az Alzheimer-kórban szenvedők is ide sorolhatók, csak a kiszolgáltatottság később jelentkezik.
– Igen, van, aki 60 évesen munkaképtelenné válik. Még mindig élhet 20-30 évet, de már hatalmas terhet ró a családra, hiszen gondozniuk kell, ha csak nem akarják otthonba küldeni. De egyre inkább terjed a depresszió, a szorongás, a krónikus stresszhez kapcsolódó pánikbetegség is. Ennek az egyik okozója az információrobbanás, amely nélkül viszont nem tudunk élni. Ez a száz év, mely során megjelent a telefon, a rádió, a tévé és az internet, az evolúciós időskálán egy pillanat, teljesen reménytelen, hogy biológiailag alkalmazkodjon hozzá az emberi agy. S ha már biológiailag nem megy, értelmes lények vagyunk, meg kell tanulnunk otthonosan mozogni a számítógépek világában, hogy ne menjen szó szerint az agyunkra. De ez még nem igazán sikerül, a veszélyeivel még mindig nincs tisztában a társadalom. Az információrobbanás az Egészségügyi Világszervezet szerint is nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a 2020-as, 2030-as évekre egészséggazdasági szempontból a legsúlyosabb betegséggé váljon a depresszió és annak szomatikus következményei. Mindezt figyelembe véve bárki beláthatja, akár egy politikus, akár az utca embere, hogy valamit tenni kell. Ezekkel az adatokkal könnyű volt meggyőzni az Európai Unió vezetőit, illetve a magyar kormányt is, nem véletlenül indult el 1,2 milliárd euróval az Emberi Agy Projekt az EU-ban, illetve 12 milliárd forinttal a Nemzeti Agykutatási Program.

– A kis pénz, kis foci analógia mentén: nagy pénz, nagy kutatás? Számszerűsíthető, mekkora támogatással válnak az eddig gyógyíthatatlan betegségek gyógyíthatóvá?
– Az agyi betegségekkel szembeni hatékonyabb küzdelmet várunk az intenzív kutatástámogatástól. Az új gyógyszerekhez mindenekelőtt új gyógyszercélpontok kellenek. Amint megfejtjük a betegségek mögötti idegsejthálózati vagy molekuláris mechanizmusokat, tudjuk, hogy melyik molekulát, melyik enzimet kell gyorsítani, lassítani, melyik receptort kell blokkolni, melyikre antagonistát tervezni ahhoz, hogy ez a folyamat lelassuljon vagy megálljon. Az igazi előrelépés, ami egyben a legolcsóbb is, persze az, ha a betegség kialakulási mechanizmusát megfejtve megelőzési stratégiákat tudunk ajánlani. A felfedező kutatásoktól várhatunk áttörést, de megjósolhatatlan, hogy mikor vezetnek eredményre. Éppen ezért nem tudunk olyat ígérni, hogy öt éven belül gyógyítani fogjuk az Alzheimer-kórt vagy a skizofréniát. Egy gazdaságpolitikus számára elsőre talán elképzelhetetlen, hogy lehet valamit úgy finanszírozni, ha nem látom a végpontját, nem tudom megmondani, mikorra szállítom le az árut, amire ő pénzt adott. De szerencsére a Nemzeti Agykutatási Program megtervezésénél és elindításánál figyelembe vették a felfedező kutatás sajátosságait.

– Öt tematikus pillére van a programnak: a már említett felfedező kutatások mellett a klinikai idegtudomány, a gyógyszerfejlesztés, a bionika és az infobionika, illetve a társadalmi kihívások. Ezek közül melyik területen sikerült már érdemi előrelépést tenni?
– Mind az öt pillér a terv szerint halad, a klinikai a neurológiát, a pszichiátriát és az idegsebészetet foglalja magába. Ez közvetlen betegágy melletti kutatást jelent, sokkal hamarabb megjelennek az eredményei a gyakorlatban. Jobb diagnosztikai, terápiás eljárásokat eredményeznek, szinte azonnal alkalmazhatók a betegek gyógykezelésében. A gyógyszerfejlesztés már az alkalmazott kutatások kategóriáját súrolja, a bionika pedig izgalmas és modern terület, várhatóan agyba ültethető mikrochipeket is eredményezni fog. Egy ilyen chip lehet egyszerre szenzor és effektor is, ami például akár húsz perccel azelőtt jelzi az epilepsziás rohamot, hogy kialakulna, egyúttal meg is tudja akadályozni. Ehhez hasonló szerkentyűket már most lehet gyártani, a NAP keretében működő laborokban is, de a bevezetéséig még több etikai kérdést is meg kell válaszolni, ami eltarthat egy ideig. Az ötödik pillérnél, a társadalmi kihívásoknál az epidemiológiai kutatások a legelőrehaladottabbak: területalapon, országosan mérik fel az agyi betegségek elterjedését. Az ellátásszervezésben ennek komoly jelentősége van, de az egyes kórok gyakorisága lakóhelyre, társadalmi helyzetre, nemre, korra, foglalkozásra is visszavezethetők.

– Az agykutatásra szánt 12 milliárd forint a 2013 és 2017 közti időszakra szól. Pálinkás József, a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal elnöke arról beszélt, hogy novemberben döntést kell hozni, legyen-e folytatás, és ha igen, milyen feltételekkel. Kaptak ígéretet?
– Pálinkás József hivatalának ez év végén, vagy a jövő év elején ki kell írni a pályázatot a folytatáshoz, ha az a döntés születik, hogy mehet tovább a program. Orbán Viktor miniszterelnök azt mondta az aláíráskor, tisztában van azzal, hogy egy kutatólabor felállítása nem máról holnapra történik. Valóban kell az indulástól három-négy év, míg a műszerek mellé a képzett embereket is sikerül kinevelni vagy begyűjteni. Éppen akkorra pöröghetnek fel teljes sebességre a kutatócsoportok, mire véget ér a ciklus, őrültség lenne leállítani a programot éppen akkor, amikor a négyéves támogatás eredményeit elkezdhetnénk leszüretelni. Ez egy jól működő modell, intenzív a kutatóműhelyek közti együttműködés, a maximumot hozza ki a hazai szürkeállományból. Az irányító testület is éber, ha egy csoport támogatását érdemes leállítani és átcsoportosítani egy másikhoz, habozás nélkül megteszi. Volt már rá példa, hogy kutatócsoport-vezetőt kellett váltani, és akadtak olyanok is, akik sárga lapot kaptak az éves jelentésükre. A pirosat nem várta meg egyikük sem, összekapták magukat a következő évre.

– A programon belül 5,6 milliárd jut az agyelszívás visszaszorítására, a külföldre áramló magyar kutatók hazahozására, illetve a fiatalok itthon tartására. Célt ér a törekvés, vagy kénytelenek külföldi szakembereket megfizetni, hogy kiegyensúlyozzák az elvándorlást?
– A NAP (Nemzeti Agykutatási Program) A-program a már létező, jól működő csoportok megszilárdítására törekszik, ez pedig a B: új csoportok létrehozása új csoportvezetővel. Elsősorban olyan egyetemi tanszékeken próbáltuk ezeket elindítani, ahol hagyománya volt az idegtudománynak, csak a rendszerváltás utáni tömegképzés következtében részben leépült. Tízszer annyi hallgatót kell képezni ugyanannyi oktatóval, ami nonszensz. Ráadásul az egyetemek csak úgy tudják fenntartani magukat, ha vállalnak külföldi oktatást is, van, ahol német és angol évfolyam is megy a magyar mellett. Ha pedig ekkora az oktatási teher, az érdemi kutatást el lehet felejteni. Erre az anomáliára nyújthat megoldást a NAP B. A posztdoktorok között eddig is komoly érdeklődés volt hazánk iránt akár Angliából, Svédországból, Finnországból, Spanyolországból, de a szenior kutatók idecsábításához kellett a nemzeti program, az első Oxfordból érkezett, Szegeden rendezkedett be.

– A fennmaradó 6,4 milliárd forint a NAP A-programé, ebből részesülnek a konzorciumi partnerek, több egyetem mellett egy neves gyógyszergyárral is együttműködnek. Kinek mennyi forrás jut?
– Van tíz konzorciumi partner és öt pillér. Azok az intézmények, melyek legalább három pillérben tudnak ütőképes kutatócsoportot felmutatni, 150 millió forintot kapnak évente, aki kettőben, az értelemszerűen 100 milliót, aki csak egyben, 50-et. Ezt költhetik bérre, kis műszerre vagy dologi költségre, nagy műszer beszerzésére van külön egyszeri 200 milliós keret. Ez azért volt kulcsfontosságú, mert ezeket az eszközöket az európai uniós és más nemzetközi pályázatok sem finanszírozzák. Így került az MTA Természettudományi Kutatóközpontjába egy 3 Teslás funkcionális MRI készülék, Pécsre kisállat MRI, Szegedre szuperfeloldású lokalizációs mikroszkóp vagy a Semmelweis Egyetemre egy genomszekvenáló berendezés.

– Mik az eddigi legfontosabb mérföldkövek, amelyeket az agykutatási programnak köszönhetünk?
– Ezek közül próbálunk minél többet bemutatni a Magyar Tudomány Ünnepén, ahol két és fél napot kapunk az eddigi eredményeink megismertetésére. Az egyik plenáris előadáson a pécsi Janszky József ismerteti azt a felfedezést, hogy az internetfüggőség agyi szerkezeti elváltozást okoz hasonlóan a drogfüggőséghez. Ez azért súlyos dolog, mert a 21. században nem beszélhetünk internet-absztinenciáról, mára alig maradt a világhálótól független munkakör, ezért inkább internetdiétára van szükség. Az autizmus terjedése is világszerte slágertéma, éles a vita, hogy szabad-e immunizálni az embereket. Ennek kapcsán az MTA Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézetéből Sperlágh Beáta mutatja be a gyógyszerfejlesztési eredményeiket. Állatkísérletekkel már bizonyították, hogy ha egyes receptorokat blokkolnak, hiába fertőződik az anya, nem károsodik a csecsemő. Ez nemzetközi szinten is jelentős eredmény, utat mutathat az autizmus, a migrén és a skizofrénia gyógyítása felé.

– Végezetül nem mint neurobiológust, hanem mint a Magyar Tudományos Akadémia alelnökét kérdezem: mit szól ahhoz, hogy az MTA több tucat rendes tagja és doktora felemelte hangját a kormány szerintük antidemokratikus intézkedései ellen, az oktatás és az egészségügy súlyos válsága mellett a sajtószabadság veszélyeztetése miatt is aggódva.
– Az akadémia feladatai közé tartozik, hogy a nemzet tanácsadója legyen, de szigorúan tudományos alapon. Ha egy probléma megvitatása a tudomány objektív talaján nem vizsgálható, csak a napi pártpolitika által átszínezve, akkor abba az MTA-nak véleményem szerint nem szabad belefolynia. Tizenkét akadémikus írta alá ezt a levelet, vagyis még mindig van vagy 350 rendes tag, aki nem, és ezek jelentős része biztosan nem ért egyet azzal, hogy itt súlyos demokráciadeficit lenne. Látni kell, hogy az akadémia politikai kérdésekben éppúgy megosztott, mint a társadalom többi része. Így ha meg akarjuk tartani az akadémikusok közötti világnézettől, pártszimpátiától független, kiváló együttműködést tudományos kérdésekben, akkor kerülni kell az olyan aktuálpolitikai állásfoglalásokat, amelyekben úgysem lesz konszenzus.