Jégbe fagyott hajóval szelik át az Északi-sarkot

Jégbe fagyott hajóval sodródnak át az Északi-sarkon a klímakutatók. Egy XIX. századi expedíció példáját követik.

A Mosaic rövidítésű expedíció résztvevői két év múlva, nyáron terveznek indulni egy jégtörő hajóval (a Mosaic az északi-sarki éghajlatot vizsgáló multidiszciplináris sodródó obszervatórium rövidítése. Valószínűleg előbb volt meg a rövidítés, és ahhoz kerestek egy nevet). A kutatók 2400 kilométer hosszan fognak a „jég hátán” utazni, miközben felfegyverzett őrök vigyázzák, hogy meg ne támadják őket a felmelegedés miatt egyre jobban éhező, így egyre agresszívebb jegesmedvék. Markus Rex, a potsdami Alfred Wegener Intézet professzora, az expedíció egyik vezetője elmondta a Guardiannek, hogy azért indulnak a tervek szerint nyáron, mert akkor sokkal vékonyabb a jég, és kiterjedése is kisebb. A Polarstern nevű jégtörőjükkel ekkor behatolnak az északi-sarki jég Szibériához közel eső régiójába, majd lekapcsolják a motorokat, és hagyják, hogy a jég sodorja tovább a hajót.

Mire beköszönt az Északi-sarkkörtől északra jellemző hosszú téli sötétség, és a hajó az akár mínusz 50 Celsius-fokos fagyban fog sodródni, a kutatók meteorológiai mérőállomások egész hálózatát tervezik kiépíteni. Időnként a hajótól 50 kilométerre is eltávolodnak a jégen motoros szánokkal. A mérőállomások egyik legfontosabb feladata az lesz, hogy az Északi-sark fölött nagy magasságban fújó szélkörzési rendszer, az úgynevezett sarki örvénylés működését monitorozzák. A klimatológusok elméletei szerint ugyanis, ahogy a felmelegedés hatására csökken a hőmérsékletkülönbség az északi és a mérsékeltebb területek között, a sarki örvénylés is enyhülni fog. Ez – első látásra meglepő módon és a klímaváltozás-tagadók számára minden bizonnyal remek „érvet” szolgáltatva – azzal is járhat, hogy gyakrabban tör majd be a sarkvidéki hideg levegő a mérsékelt területek fölé, időnként extrém fagyokat okozva Európában és Észak-Amerikában.

Emellett több száz héliumos ballont fognak a magas légkörbe ereszteni, hogy ott a túlhűlt vízcseppeket vizsgálják. Északi-sarki jelenség ugyanis, hogy a különösen tiszta, szennyeződéseket, porszemeket, pollent nem tartalmazó levegő miatt a levegőben akár a mínusz 10 Celsius-fokos apró vízcseppek is folyékony halmazállapotban maradhatnak. Hiszen nincsenek azok a szilárd részecskék, amelyek a jégkristályok kialakulásának magjaiként szolgálhatnának. (Ez az ónos eső titka is: a túlhűlt, fagypont alatti hőmérsékletű vízcseppek azon nyomban megfagynak, amint talajt érnek.) Viszont ahogy az ipari tevékenység szennyező hatása lassan az Északi-sark legtávolabbi tájaira is elér (például a most beinduló arktiszi olajkitermelés következményeképpen), a vízcseppek túlhűlése gyökeresen megváltozhat. Ehhez a folyamathoz hozzájárulhat az is, hogy az arktiszi jég elolvadásával szabaddá váló hajózási útvonalakon hamarosan hatalmas teherszállító hajók karavánjai jelenhetnek meg. Az iparági előrejelzések szerint a következő két évtizedben a Szuezi-csatorna hajóforgalmának negyede tevődik át a jóval rövidebb Jeges-tengerre.

Az egyre erőteljesebb olvadás leglátványosabb bizonyítékai a tavasz érkeztével egyre korábban és egyre nagyobb számban megjelenő olvadt tavacskák a jég felszínén. Ezekben, szinte a semmiből, azonnal algák kezdenek burjánzani olyan nagy tömegben, hogy néhány napon belül szó szerint zöldre festik a tengert. Az expedíció egymást háromhavonta váltó tudósai között lévő biológusok egyik fő feladata az lesz, hogy rájöjjenek, vajon mit csinálnak az algák télen.