A moszkvai tudósok úgy tárták fel a példátlan nukleáris szennyezés hatásait, hogy közben semmit sem árultak el a helyieknek (és természetesen feletteseiken kívül senki másnak sem). Miközben pontos képet alkothattak, hogy a félresikerült atombomba-kísérletek következményei miatt milyen mértékben szennyezett a termőföld, a víz és az élelem, hagyták, hogy a lakosok mit sem sejtve éljék tovább életüket. A New Scientist szerint az egész történetben az a legmegdöbbentőbb, hogy milyen sok szakember tudott a baleset következményeiről, mennyire tisztában voltak annak hatásaival, mégsem derült fény a titokra.
A feltárt jelentés úgy fogalmaz, hogy az 1956-os baleset után még egy hónappal is a „megengedhető” mértéknél százszorta magasabb volt a sugárzás szintje a környéken. Egy közeli faluról, Zsamenykáról ezt írták: „Itt az ismétlődő szennyezések évek óta hatnak a lakókra”, de az 1956-os baleset következményei „életveszélyesek, még sokkal súlyosabbak voltak, mint Uszt-Kamenogorszkban.” A jelentésből az látszik, hogy a szakembereknek nehezükre esett elkülöníteni a friss baleset és a korábbi szennyeződések, különösképpen egy három évvel korábbi baleset következményeit egymástól. Mintha csak a radioaktív felhők a mindennapok részei lettek volna.
A jelentés hatására a legfertőzöttebb falvak lakosságának megtiltották a helyben termelt növények fogyasztását, és egy szigorúan titkos kórházat is felállítottak. A kórház fedősztorija szerint az állatról emberre terjedő brucellózis nevű betegségben szenvedőket kezelte, valójában azonban a sugárbetegek ellátása volt a feladata. A kórház alakult a hatvanas évek elején a sugáregészségügyi intézetté. A korabeli alkalmazottak szerint a korábbi jelentések nagy részét már régen megsemmisítették vagy elszállították. A most feltárt akta vélhetően figyelmetlenségből maradhatott az irattárban.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!