Lehetetlen eldönteni, mi legyen a legnépszerűbb és leggyűlöltebb méreggel

Hatalmas erők feszülnek egymásnak az állítólag rákkeltő glifozát ügyében. Az EU államai nem tudnak dűlőre jutni.

Nem kapta meg a szükséges, minősített többséget az Európai Tanács munkacsoportjában az egyik legismertebb, glifozáttartalmú gyomirtó szer engedélyének meghosszabbítása – számolt be a döntésről csütörtökön Carole Dieschbourg luxemburgi környezetvédelmi miniszter, akinek országa a meghosszabbítás ellen szavazott. Jávor Benedek magyar zöldpárti EP-képviselő a Facebook-oldalán azt írta: ez alapján az Európai Bizottság vagy előterjeszt egy újabb javaslatot, vagy január 1-jétől tilos lesz glifozátot használni.

Az MTI által idézett információk szerint 14 uniós tagország szavazata mellett, kilenc ellenében és öt tartózkodással halasztották el a döntést arról, hogy a növényvédő szer meddig maradhat kereskedelmi forgalomban az Európai Unió országaiban. A szert régóta támadják a környezetvédő szervezetek állítólagos rákkeltő hatása miatt. 

A Monsanto mezőgazdasági biotechnológiai cég által kifejlesztett és Roundup néven forgalmazott növényvédő szer – egyike a legnépszerűbb termékeknek a piacon – európai hatósági engedélye decemberben lejár. Emiatt lángoltak fel újra a viták a szerről: a környezetvédők az azonnali tilalom mellett érvelnek, míg az agrártermelők szervezetei a használati engedély tizenöt éves meghosszabbítását szeretnék elérni.

Az Európai Bizottság először a glifozát engedélyének szokatlanul hosszú, tízéves meghosszabbítását indítványozta (az ötéves engedély tekinthető az általánosnak), de a javaslat a két héttel ezelőtti, első szavazáson nem kapta meg az engedély tízéves meghosszabbításához szükséges többséget (bár Magyarország, Csehország, Lengyelország, Szlovákia és Románia is mellette szavazott), ezért volt szükség újabb körre, amikor már csak öt évvel próbálták kitolni az engedélyt.

Október végén már az Európai Parlament plenáris ülése is arról határozott, hogy a glifozáttartalmú növényvédő szerek háztartási használatát azonnal, a mezőgazdasági felhasználását 2022. december 15-i határidővel be kell tiltani. A tagállamok azonban ennek ellenére sem kapkodják el a dolgot, és még az engedély meghosszabbítása ellen szavazók sem a glifozát betiltását szeretnék elérni – legalábbis nem azonnal.

A francia környezetvédelmi miniszter, az afféle zöldszupersztár Nicolas Hulot például a mostani szavazás előtt bejelentette – számol be a Phys.org –, hogy Franciaország a hároméves engedélymegújítás pártján áll. „Nagy az esély arra, hogy nem a megújításról beszélünk, hanem [az engedélyezés] végéről. Franciaország pedig élen jár ebben a kérdésben” – nyilatkozta Hulot az egyik francia tévének. A folytatásból ugyanakkor kitűnik, hogy a kérdésben nem csupán a Monsanto és vele szemben a teljes világ érdekei feszülnek egymásnak: „Együttérzek azokkal a gazdákkal, akik úgy vélik, hogy alig teljesíthető kényszerrel kell megküzdeniük, de hiszem, hogy a következő három év elegendő időt ad arra, hogy megfelelő alternatívákat találjunk [a glifozátra].”

A Greenpeace tiltást akar

„Az Európai Unió jó néhány tagországa – köztük Magyarország is – annak ellenére támogatja a kockázatos glifozát újraengedélyezését, hogy bebizonyosodott: a vegyszer hatásait elemző uniós döntés-előkészítő anyag nagy részét a szer legfőbb gyártójának, a Monsantónak a dokumentumaiból másolták át. A Magyarország nevében szavazó földművelésügyi minisztertől nyílt levélben kértük, és továbbra is azt várjuk, hogy a magyar emberek egészségének védelmét szem előtt tartva tegyen meg mindent a glifozát betiltásáért uniós és hazai szinten is” – áll Simon Gergely, a Greenpeace regionális vegyianyag-szakértője csütörtöki közleményében.

A glifozát egyszerre a világ egyik legnépszerűbb és legnépszerűtlenebb gyomirtó szere. A mezőgazdasági termelők a hatékonysága miatt használják szerte a világon, a környezetvédő szervezetek viszont folyamatosan mérgező, konkrétan rákkeltő hatást tulajdonítanak neki. A Greenpeace az európai bizottsági szavazást befolyásolandó a szer végérvényes betiltásáért indított petíciót. Ahogy megszokott, ebben a vitában mindkét fél szándékos károkozással, az emberek érdekeinek semmibevételével és hátsó szándékkal vádolja a másikat. És mindketten tudományos vizsgálatok eredményeivel érvelnek.

A glifozát egy foszfortartalmú szerves vegyület, a Monsanto egyik kémikusa, John Franz fejlesztette ki 1970-ben mint széles spektrumú gyomirtó szert. A cég négy évvel később dobta piacra a hatóanyagot Roundup márkanéven, az amerikai szabadalma az ezredforduló évében lejárt. A glifozát a genetikailag módosított mezőgazdasági (GMO) növények amerikai engedélyezése előtt is népszerű volt, de amikor a Monsanto megjelent a glifozátra rezisztens GMO növénytípusokkal, sikeressége tovább nőtt. Ezek alkalmazása ugyanis lehetővé tette, hogy a gazdálkodók anélkül irtsák a termesztett növények (főként a kukorica és a szójabab) közül a gyomot vele, hogy közben magát a terményt is megölnék. Tíz éve már a glifozát volt az amerikai mezőgazdaságban legtöbbet alkalmazott növényvédő szer, és a kertekben használt herbicidek között is a második volt. Tavaly százszor annyi glifozátot használtak, mint a hetvenes években, és az iparági előrejelzések szerint a tömege csak nőni fog, főként az egyre terjedő, glifozátnak ellenálló gyomok miatt.

A növényvédő szer szinte kizárólag a növények levelein keresztül szívódik fel, a gyökereiken keresztül alig. Emiatt nem alkalmas előzetes, még a célnövények kihajtása előtti gyommentesítésre. Amint a hatóanyag bekerül a növény szállítószöveteibe, eljut a növekedő hajtáscsúcsba, és ott három esszenciális aminosav, a tirozin, a triptofán és fenil-alanin termelését gátolja, ezzel megölve a növényt. A glifozát tehát világszerte jelen van a termőföldeken, és így potenciálisan az ember által fogyasztott és a táplálkozási céllal tenyésztett állatokkal etetett terményekben is. Természetes módon vetődött föl a kérdés, hogy az emberi szervezetben is okoz-e bármiféle reakciót, esetleg – a vádak szerint – rákot. 

A hivatalos válasz az, hogy rá nincs bizonyíték. Ezen a véleményen van az Európai Élelmiszer-biztonsági Ügynökség, az Európai Vegyianyag-ügynökség, és erre jutottak tavaly az Egészségügyi Világszervezet (WHO) által felkért szakértők és az ENSZ élelmiszerügyi és mezőgazdasági szervezete, a FAO is. Ennek megfelelően a glifozát a világ legtöbb országában engedélyezett.

A kép azonban közel sem ennyire tiszta. A WHO rákkutató részlege (ők mások, mint azok, akik tavaly áttekintették az irodalmat, és nem találtak meggyőző bizonyítékokat a glifozát karcinogén mivoltára) két évvel ezelőtt a Lancet Oncology című, tekintélyes rákkutatási folyóiratban ugyanis a hivatalos álláspontnak ellentmondó kutatási eredményeket közölt – számolt be róla akkor a Nature. Eszerint lehetséges kapcsolatot találtak a rák és a glifozát között. Mondani sem kell, a növényvédőket gyártó és használó érdekcsoportok azonnal kétségbeesetten tiltakoztak. A Monsanto szóvivője szerint a cég „fel volt háborodva” a tanulmányon, és az adatok közötti „mazsolázással”, tehát az előfeltevéseiket igazoló eredmények kiemelésével, illetve az azokat cáfoló adatok elhallgatásával vádolta a kutatókat, akik a lyoni székhelyű Nemzetközi Rákkutató Ügynökségnél (IARC) dolgoztak.

Az IARC feladata, hogy rendszeresen vizsgálja az összes lehetséges rákkeltő ágenst az ipari vegyi anyagoktól az élelmiszereken át a munkakörülményekig. Az általa felkért kutatókból álló panel 2015-ben öt szervesfoszfát-típusú vegyületet vizsgált. Kettőt közülük „lehetséges karcinogénnek” minősített, hármat – és ebbe a kategóriába sorolta a glifozátot is – a súlyosabb „valószínűleg karcinogénnek” talált.

A szervezet megjegyzi tanulmányában, hogy a glifozát rákkeltő hatására csak korlátozott bizonyítékok vannak. Számos cikket találni, amely kapcsolatba hozza a növényvédőt a vele dolgozó munkások körében megemelkedett non-Hodgkin-limfómával (a nyirokrendszert érintő daganatos megbetegedés). Ugyanakkor egy több ezer farmer bevonásával végzett amerikai vizsgálat viszont nem talált ilyen összefüggést. De vannak más, aggasztó eredményű laborvizsgálatok is. Egér- és patkánymodellekben a glifozátkezelés rákot okozott, ahogy emberi sejtkultúrákban is károsította a DNS-t (ez pedig a tumorsejtek képződésének első lépése).

Kathryn Guyton, az IARC-kutatócsoport vezetője szerint „a glifozát azért kapott »valószínű karcinogén« minősítést, mert az állatkísérletek eredményei meggyőzők voltak, az emberi vizsgálatok viszont nem voltak kielégítők”.

A „glifozát-munkacsoportnak” (task force) nevezett iparági lobbiszervezet (benne a Monsantóval) – a legkevésbé sem meglepő módon – azonnal beleszállt az IARC kutatóiba, azzal vádolva őket, hogy módszereik nem voltak megfelelők, és elhallgattak bizonyos eredményeket. Guyton szerint azonban világos és szigorú protokoll szerint dolgoznak, amelynek része az, hogy csak szaklektoráláson áteső (úgynevezett peer-reviewed), illetve kormányzati jelentéseket vesznek figyelembe, viszont az iparági érdekcsoportok által pénzelt (és így persze nekik kedvező konklúziójú) tanulmányokat nem.

Így állunk most. A környezetvédők biztosak a glifozát rákkeltő mivoltában, és fő ellenségként kezelik kampányaikban, a kutatók többsége azonban koránt sincs meggyőződve erről (bár nem is zárja ki). Emiatt a mértékadó hivatalok egyike sem tiltotta be eddig a növényvédő szert. Az Európai Unió tagállamainak mostani döntése is tisztán politikai – egyelőre nem dőlt el az ellenérdekű lobbicsoportok háttérben zajló küzdelme –, és semmivel nem visz közelebb az igazsághoz. Arra csak a további tudományos kutatás lehet képes.