Az első gép, amely 1969. március 2-án szállt fel, az Air France flottájába tartozott, bő egy hónappal később, április 9-én Filtonból is magasba emelkedett a British Airways első példánya. A korábban nagy érdeklődést mutató légitársaságok sorra mondták vissza megrendeléseiket, egyrészt mert a megvalósulás végül az eredetileg tervezett összeg hatszorosába került, így egy gép ára szinte megfizethetetlenné vált, másrészt az olajválság időszakában sokat számított, hogy a fogyasztása nagyjából a négyszerese volt a több utast szállítani képes gépekénél. Mire a repülő a kifutópályára ért, annyi üzemanyagot fogyasztott el, mint egy átlagos használatban lévő személyautó fél év alatt.
Így végül tíz-tíz példány készült a francia és az angol partnernek. Alkatrészeiket különböző helyszíneken gyártották, majd Filtonban és Toulouse-ban szerelték össze, a hajtóművet a Rolls-Royce készítette.
A gépek elsőként a London és Bahrein, illetve a Párizs, Dakar és Rio de Janeiro közötti útvonalon álltak nemzetközi szolgálatba 1976-ban, de az Egyesült Államok a hangrobbanással járó zajártalomra hivatkozva kitiltotta légteréből a szuperszonikus gépeket. Végül a tilalmat feloldották, és engedélyezték, hogy a Concorde használja Washington Dulles repülőterét, de New York állam továbbra sem engedte be a gépeket légterébe. Ezt a határozatot az Egyesült Államok Legfelső Bírósága hatályon kívül helyezte, így negyven évvel ezelőtt e napon New Yorkba is elindulhatott a Concorde menetrend szerinti járata. Egy retúrjegy ebben a viszonylatban átlagosan 9000 dollárba került, a gép három és fél óra alatt tette meg a távot, ám 1996 februárjában rekordot döntve két óra ötvenhárom perc alatt sikerült.
