Miről beszélt Stephen Hawking 1987-ben Budapesten?

Szabadkozott amerikai akcentusáért, és az univerzum keletkezéséről beszélt a világhírű elméleti fizikus.

Newton katedrájának örököse – mind a Magyar Nemzet, mind a Népszabadság ezzel a címmel számolt be a hetvenhat éves korában tegnap elhunyt Stephen Hawking 1987-es, budapesti látogatásáról. Igaz: az akkori pártlap egy nappal lapunk után, szeptember 2-án közölte saját cikkét. A világhírű tudós munkásságának jelentőségével már akkor, Az idő rövid története megjelenése előtt egy évvel tisztában lehetett mindenki. Hawking 1959-ben kezdte egyetemi tanulmányait az Oxfordon, a hatvanas évektől pedig egyre jelentősebb eredményeket ért el a kozmológia területén. Az elméleti fizikus doktori értekezése 1965-ben készült el, amit tavaly ingyen is hozzáférhetővé tettek. Harminchét évesen, tehát 1979-ben szerezte meg Cambridge-ben a matematika tanszék Lucas-professzori posztját. Ezt a tisztséget Isaac Newton is betöltötte, tehát Hawking ténylegesen a katedrája örököse volt. Az országos napilapok jó része viszont 1987-ben, budapesti látogatása alkalmával írt először róla.

Hawking az 1983 óta létező Nemzetközi Elméleti Fizikai Műhelybe (NEFIM), az akkor másodjára megrendezett relativitáselméleti találkozóra érkezett. A professzort a NEFIM társelnöke, Perjés Zoltán mutatta be.

A legrövidebben, bő kétezer karakterben a Népszava számolt be az eseményről. „Számítógép beszél a néma tudós helyett”, szólt a professzor jelentőségét igazán fel nem ismerő cikk kissé esetlen alcíme. Az elméleti fizikus a Népszava írása szerint „számos, nemzetközileg is nagyra értékelt elméletet dolgozott ki a világmindenség keletkezésével kapcsolatban. Ő fedezte fel egyebek között azt, hogy a világűrben lévő úgynevezett fekete lyukaknak hőmérsékletük van, és ezek sugárzást bocsátanak ki.” Kitért a lap arra is, hogy a professzor a 2600 szót tartalmazó beszédszintetizátor segítségével közölte: a világmindenség ezelőtt 10 és 20 ezer millió év között keletkezett. 

A Magyar Nemzet tudósítását az azóta Kurt Vonnegut műveinek fordításával ismertté vált Szántó György Tibor jegyezte. „Hawking jelentős érdemeket szerzett a klasszikus, általános einsteini relativitáselmélet és a kvantumelmélet egy sajátos ötvözetének létrehozásában, az általa kvantumgravitációnak elnevezett diszciplína megteremtésében” – közölte a történész-műfordító, hozzátéve, hogy számos korszakos jelentőségű elmélet fűződik a kozmológus nevéhez. A cikk szerint az akkor 45 éves angol tudós szakított azon korábbi elképzelésével, hogy a világegyetem a szingularitással kezdődött. Hawking ugyanis úgy vélte, ha ezt elfogadnánk, akkor az univerzummal kapcsolatos egyetlen, filozófiailag elfogadható elmélet így szólna: „a világegyetem most azért olyan, amilyen, mert egykor olyan volt, amilyen volt.”

A tudós elmélete lapunk cikke szerint, hogy „matematikai értelemben kompakt” az univerzum alapállapota, tehát nem végtelen, „de nincsenek peremei sem.” „Szerkezetét a lyukas sajtéhoz hasonlítaná” – folytatta Szántó. Hawking saját nézeteinek jelentőségét abban látta, hogy általuk a természeti törvények érvényét az ősrobbanás előtti állapotra is ki lehetne terjeszteni. „Stephen W. Hawking különös ember. A szervezetét mozgató motoros idegek elsorvadtak, így ragyogó szelleme csak a komputertechnika csodáinak közbejöttével érvényesül” – számolt be akkor lapunk.

A leghosszabban a Népszabadság szerzője, Magos Katalin írt az eseményről. A cikk szerint az újságíró még szót is válthatott a világhírű tudóssal, aki szokott humorával kért elnézést amerikai akcentusáért. Ismert, a beszédszintetizátor segítségével szólalt meg így, amit először a professzor is különösnek talált, de aztán már ragaszkodott hozzá. Az amiotrófiás laterálszklerózisban (ALS) szenvedő tudós egy évvel korábban, 1986-ban jutott hozzá a Words Plus vezérigazgatójától, Walter Woltosztól az Equalizer nevű programhoz. Innentől aztán élete végéig ennek a szoftvernek a segítségével tudott beszélni. „Jobban tudok már kommunikálni, mint mielőtt elvesztettem a hangomat” – jegyezte meg egy ízben a tudós, akinek szavait a gégemetszés előtti időkben már csak közeli hozzátartozói értették meg. Bár rendelkezésére állt volna egyéb hang is, a továbbiakban ragaszkodott a jól megszokott amerikai akcentushoz.

A Népszabadság cikke szerint Hawking így tréfálkozott: „1942. január 8-án születtem, azaz pontosan 300 évvel a nagy olasz csillagász, fizikus, matematikus, a modern természettudomány egyik megalapozójának, Galileinek a halála után. Ez persze nem jelenti azt, hogy a még aznap született többi kétszázezer gyerek is az asztrofizikát választotta hivatásának.” Majd a szerző hosszan részletezte, miként tudja megszólaltatni gépét Hawking – a csillagászati fejtegetésekre ezután alig néhány mondat jutott. A szerző kiemelte, hogy Hawking összekapcsolná Einstein általános relativitáselméletét a kvantumelmélettel, de részletekbe már nem bonyolódott.

Az Index mostani megkeresésére Rácz István fizikus fel is elevenítette a találkozóval kapcsolatos emlékeit. Elmondása szerint Hawking „az univerzum kvantumállapotának leírásáról tartott előadást, amivel abban az időszakban foglalkozott. Ebből jött később az euklideszi kvantumgravitáció elmélet, ami élete utolsó időszakában foglalkoztatta.” Egy emberi mozzanatot is felelevenített a tudós: Hawking ugyanabban az elbánásban kívánt részesülni, mint bárki más. „Mindenáron ott akart lenni, ott étkezni, ahol a többi kutató, így az ebédlőbe a nem túl tiszta étellifttel vittük fel, amin volt még egy felirat is, hogy ember szállítására nem alkalmas” – idézte fel a történteket, pontos képet felrajzolva a Központi Fizikai Kutató Intézet csillebérci telephelye állapotát illetően is.

Cikkünk az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.