A mintegy 150 ezer kutatót és pácienst, valamint számos szervezetet összefogó felperes csoport viszont azért harcolt, hogy az emberi géneket, beleértve a mesterségesen előállítottakat is, ne lehessen szabadalmaztatni.
A bíróság ítélete szerint a gének és a bennük kódolt információk nem jogosultak a szabadalmi védelemre „pusztán azért, mert elkülönítették azokat az őket körülvevő genetikai anyagtól”. A mesterségesen előállított, komplementer DNS-re, az úgynevezett cDNS-re vonatkozóan azonban úgy határozott a testület, hogy az szabadalmaztatható, mert természetes körülmények között nem fordul elő. Vagyis a Myriad megtarthatja a cDNS-re vonatkozó szabadalmait.
A felperesek 2009-ben a Myriadnak összesen kilenc olyan szabadalmát támadták meg, amelyek két emberi génre, a BRCA1-re és a BRCA2-re vonatkoznak. (Az első a mell- a második pedig a petefészekrákhoz köthető.) Korábban egy szövetségi bíró arra a megállapításra jutott, hogy a Myriad által bejegyeztetett szövetségi szabadalmak érvénytelenek, ám a fellebbviteli bíróság ezzel ellentétes ítéletet hozott. Így került az ügy a legfelsőbb bíróság elé. Thomas bíró rámutatott: a Myriadnak továbbra is módjában áll, hogy a BRCA1 és a BRCA2 kutatása során alkalmazott eljárások levédetésével profitra tegyen szert. Hangsúlyozta, hogy az ítélet a két gén alkalmazásának és a velük kapcsolatban megszerzett ismeretek szabadalmaztatására nem terjed ki.
Az amerikai szabadalmi és védjegyhivatalnál eddig több mint négyezer emberigén-szabadalmat jegyeztek be. A szabadalmak becslések szerint az emberi genom mintegy 40 százalékát fedik le.
