A népszokások közül a nagypénteki hajnali fürdést is érdemes kiemelni. „Felsőszemeréden hajnali 2-3 óra körül mentek a fiatalok a patakra mosakodni. A mosakodás mindig a víz folyásával szemben és visszakézből történt. A mosakodás után a patak vizéből haza is vittek és a húsvéti ünnepek alatt is azzal mosakodtak. ( ) Némely vidéken az állatokat is megitatták a patak vizéből, máshol a lovakat úsztatták meg a folyó vizében” – áll a Magyar Néprajzi Lexikonban.
Igen gazdag nap népszokásokban a nagyszombat is, a húsvéti szent három nap harmadik napja, Jézus sírban pihenésének ideje. A népszokások ezen a napon a szentelt tűz és víz köré csoportosulnak. A nagycsütörtökön kioltott tűz a megszentelt tűz parazsától lobban lángra újra, ebből lesz az új tűz. „A nagyszombati új tüzet, számos helyen a temetőből összehordott korhadt keresztfák tüzét szentelte meg a pap. ( ) A keresztfák tüzéről meggyújtott húsvéti gyertya fényénél a küzdő, szenvedő és diadalmas egyház találkozott” – olvasható a Magyar Katolikus Lexikonban.
A nagyszombati szent vízhez is jellegzetes hagyományok kapcsolódtak. „A pap karingben, fehér stólával a keresztkútból merített, s a vízzel elindult a lakóházak megszentelésére. E nagyszombati házszentelés emlékezetét több helyen őrzi a hívő nép, főleg a székelység. Csíkménaságon a pap a templom udvarán csöbrökben odakészített vizet szentelte meg, ebből mindenki merített, s otthon a pimpóval (virágvasárnapi szentelt barkával) a családbeliek hintették meg a jószágot, udvart, gazdasági épületeket. Nagybetegnek ebből a szenteltvízből inni adtak” – áll a Magyar Katolikus Lexikonban.
