Itt találhatunk rá a földön kívüli életre

Bár mindenkit lázba hoznak a Marson kutató Curiosity eredményei, a Jupiter környékén mégis nagyobb az esély arra, hogy életre leljünk.

Az Opportunity, a Curiosity méretben kisebb és idősebb testvére múlt héten lázba hozta a teljes sajtót, mivel újabb bizonyítékot talált arra, hogy valamikor lehetett élet a Marson. Pedig nagyobb az esély a földön túli élet felelésére, ha nem táborozunk le a vörös bolygó magas hegyeinél és mély kanyonjainál. „Kicsit” messzebb, a Jupiter árnyékában nem rég halott mikrobák kiszáradt maradványai (amik után a Marson kutatnak), hanem valódi élő organizmusok bujkálhatnak.

A Jupiternek eddig legalább 67 ismert holdja van, melyek közül a legnagyobbak a Galilei-holdak: az Io, a Callisto, a Ganimédesz és az Europa. Az Io felszínét tüzes vulkánok és olvadt láva borítja, a nem túl rózsás körülményeket tovább rontják a mérgező kénből álló felhők. A Callistót ezzel szemben jeges kéreg fedi. Azonban a Ganimédesz és az Europa jeges felszíne alatt óceánok húzódnak meg, és ahol víz van, ott az élet lehetősége is adott.

Ez a feltevés vezetett egy olyan misszió megszervezéséhez, melynek úti célja a Jupiter és holdjai. A küldetést egyébként Juice (JUpiter ICy moons Explorer/A Jupiter jeges holdjainak felfedezője) névre keresztelték. A szonda 2022-ben indul majd a Jupiterre, 2030-ban ér célba, és legalább három évig fogja tanulmányozni a jeges holdakat, végül pedig Naprendszerünk legnagyobb holdjának, a Ganimédesznek „úttársául szegődik”, körülötte fog keringeni. A projekt lényege, hogy a holdakat megvizsgálhassák „lakhatóság” szempontjából – véli Andrew Coates (University College London), a projekt egyik vezető tudósa.

A „lakhatóságon” az élethez szükséges megfelelő feltételeket kell érteni; így például, szükség van energiaforrásra, folyékony vízre, szénre, nitrogénre, oxigénre, foszforra és kénre, ezen kívül pedig időre, hogy kifejlődhessen az élet – magyarázza a tudós.

Orosz kutatók feltételezése szerint új életformát fedeztek fel azokban a vízmintákban, amelyeket az évmilliók óta vastag jégpáncél alatt rejtőzködő Vosztok-tóból emeltek ki a Déli-sarkon ősi mikroorganizmusok után kutatva.

A felfedezés egyik jelentősége, hogy a jég alatti déli-sarki tavak vizsgálatával, örök sötétségben rejtőző antarktiszi létformák elemzésével fontos következtetéseket vonhatnak le a Földön kívüli élet lehetőségéről, egyebek között a Marson vagy a Jupiter holdján, az Europán.

A Ganimédesz és az Europa egyaránt jó eséllyel rendelkeznek ezekkel a tulajdonságokkal. Folyékony víz biztosan van, és könnyen lehet, hogy az élet molekuláris építőelemei is fellelhetőek. Energiaforrás tekintetében az Europa számít a „kedvencnek” az asztrobiológusok körében, ugyanis ő az egyetlen a holdak közül, amely sziklás óceánfenékkel bír, ami azt jelenti, hogy azon lehetnek hidrotermális kürtők. Ezekből a tengeralatti forrásokból magas hőmérsékletű és ásványtartalmú víz áramlik ki. Ezek a víz alatti „kémények” a Földön remek élőhelyet biztosítanak számos növénynek és állatnak. Mivel a Nap az Europán nem ad elegendő energiát, így ezek a „kémények” biztosíthatják az élethez szükséges kémiai energiát.

Szinte mindent, amit az Europáról tudunk, azt a Nasa Galileo missziójának köszönhetjük, melynek során az 1990-es évek közepén nyolc éven át tanulmányozták a Jupitert és a holdjait. Ám az újabb kutatások is megerősítik azt az elképzelést, hogy az Europa lakható. A földi teleszkópok adatai alapján például az derült ki, hogy az Europa felszínén nagy mennyiségben található hidrogén-peroxid.

Ez az anyag elősegítheti az élet kialakulásához szükséges kémiai energia biztosítását az óceánban. És – ellentétben a Marssal – itt elegendő lehet az energia nagyobb, többsejtű élőlények kialakulásához is, nemcsak mikoróbákéhoz. Azt is meg kell jegyezni, mivel igen keveset tudunk a bonyolult életformák földi kialakulásáról, igen nehéz jóslatokba bocsátkozni az Europát illetően. Ráadásul önmagában az, hogy egy égitest lakható, nem jelent garanciát arra, hogy ki is alakult rajta az élet.

Azonban ha kiderül, van élet az Europán és a Ganimédeszen – egy ilyen aránylag elszigetelt részén a Naprendszerünknek – akkor igen jók az esélyek arra, hogy az élet széles körben elterjedt a világegyetemeben.