Így éltük túl a legnagyobb gammavillanást

2013. április 27-én megtörtént az, amiről sokunknak fogalma sem volt.

Egyes vélemények szerint akár veszélyt is jelenthetnek ránk, főleg akkor, ha bolygónk a robbanás következtében induló nagy energiájú kilövellések (jetek) tengelyébe esik. A University of Alabama kutatói szerint a gammavillanások ismert történetének ez idáig legintenzívebb, 2013. április 27-én észlelt, GRB 130427A jellel ellátott eseménye éppen ilyen volt.

Egy nagy tömegű csillag magjának kollapszusa (szupernóva-robbanás) által indukált esemény azonban olyan messze történt, hogy hiába szabadított fel elképzelhetetlen energiákat, és hiába mutatott a nyaláb éppen a Föld felé, mikor elért bennünket, a sugárzás már gyenge volt ahhoz, hogy bármiféle – nem tudományos – problémát okozzon.

Az eddig detektált gammavillanások kivétel nélkül nagyon messze, az univerzum olyan tartományaiban következtek be, ahol az anyag szerveződése az ősrobbanáshoz sokkal közelebbi állapotokat tükröz. Ezekben a térrészekben még jóval kevesebb nehézelem van, mint a hozzánk közeliekben, emiatt a szupernóva-robbanások is kicsit másképp zajlanak térben és időben távolabb.

A kutatócsoport egyik tagja, Michael Briggs szerint a gammavillanások a fiatal galaxisokban következnek be, a nehézelem-tartalom különbsége miatt a közeli univerzumban sokkal kevésbé gyakoriak. A távoli robbanások viszont – mint azt a GRB 130427A példája mutatja – még szerencsétlen geometriai konfigurációban sem jelentenek veszélyt ránk nézve.

Úgy tűnik tehát, hogy a nagyon távoli gammavillanások nem valós veszélyforrások. Más lehet azonban a helyzet, ha egy ilyen esemény jóval közelebb, esetleg a saját galaxisunkban következne be. Ismert, hogy a Tejútrendszer általunk belátható részében több mint négyszáz éve nem történt szupernóva-robbanás, így statisztikai megfontolások alapján már éppen ideje lenne egynek. Erre a szerepre az egyik legjobb jelölt az η Carinae hiperóriás, amely az elképzelések szerint a következő néhány százezer év során – szintén gammavillanást produkálva – bármikor felrobbanhat. Az η Car néven is ismert égitest csak mintegy 7500 fényévre van tőlünk, ebből a távolságból pedig már akár veszélyes is lehet, ha 5 fokon belül kerülünk a majdani nagy energiájú kilövelléshez.

Rob Preece és munkatársai a Fermi-űrteleszkóp 12 kis és 2 nagy energiájú szenzorának több gammavillanásról gyűjtött adatai alapján két éve tesztelték azt a modelljüket, amely az ok és a folyamat jobb megértését célozza. Amikor 2013. április 27-én megtörtént a valaha mért legnagyobb „durranás”, ez a munka már éppen jó fázisban tartott ahhoz, hogy a rendkívüli esemény nyújtotta lehetőségeket kihasználva extrém nagy energiákon is próbára tegyék a modellt.