Ugyan a Philae a történelmi jelentőségű üstökösre szállás után befejezte tervezett küldetését, mert mintegy 64 óra elteltével elemei lemerültek, a Rosetta saját missziója távolról sem ért véget. Az űrjármű tökéletes állapotban van, berendezései a vártnak megfelelően végzik munkájukat.
„A leszállóegység szállításának feladatát teljesítette, ezután a Rosetta visszatér a tudományos megfigyelésekhez és mi átállítjuk útjának üstököskísérő szakaszára. Ez átnyúlik a következő évre, amikor egyre jobban megközelíti a Napot. A periheliont, vagyis a Naphoz legközelebbi pontot augusztus 13-án éri el, ekkor a csillagtól 186 millió kilométerre lesz a szonda” – mondta Andrea Accomazzo repülési igazgató.
November 16-án a repülésirányító csapat az ESA darmstadti űrközpontjának fő vezérlőterméből átköltözött egy kisebb helyiségbe, ahonnan korábban az űrszondát működtette. Azóta a Rosetta manőverek sorát hajtotta végre, hogy 11 berendezése számára optimalizálja az üstökös körüli keringési pályáját. Ehhez manőverező rakétáit vette igénybe, és ezt teszi csütörtökön, szombaton és november 26-án is, hogy elérje a 67/P feletti 30 kilométeres magasságot.
„A jövő héttől a pálya úgy alakul, hogy kielégítse a tudományos műszerek igényeit. Augusztus 5-től a pályát a Philae szükségletei szerint alakították. December 3-án 20 kilométer közelségbe visszük az űrszondát körülbelül tíz napra, ezután visszatér a 30 kilométer magas pályára” – mondta Sylvian Lodiot irányítási menedzser.
„Azért kell ilyen közel vinni a Rosettát az üstököshöz, hogy a tudósok feltérképezhessék a mag felszínét, gáz-, por- és plazmamintákat gyűjthessenek” – magyarázta Laurence O’Rourke, a madridi irányítóközpont munkatársa.
Amikor a nap heve aktiválja a megfagyott gázokat az üstökös felszínén és alatta, a kiáramló gázok és por légkört teremt a mag körül, ez lesz az üstökös csóvája.
A Rosetta lesz az első űrjármű, amely közelről figyelheti egy üstökös légkörének, majd csóvájának kialakulását, amely kilométerek millióin át suhan az égitest magja mögött. Ekkor az űrszondának távolabbra kell húzódnia, nehogy a csóva eltérítse a pályájáról. Ahogy a 67/P egyre közelebb ér a Naphoz, a felszínét is több napvilág éri. Talán elég fényt kap a hibernált állapotban az üstökösön várakozó Philae, hogy napelemei feltöltődjenek és újra működésbe léphessen, ám ez egyáltalán nem biztos – írja az ESA portálja.
