Ezek a felfedezések kellően ki is ábrándították a tudósközösséget, legalábbis abban az értelemben, hogy hamar kijelentették, hogy ilyen körülmények között biztosan nem lehet élet a Vénuszon. Persze időről időre megjelentek olyan vélemények is, melyek szerint a bolygó vastag felhőtakarója nem is olyan ellenséges hely az élet számára, hiszen a légkörben olyan több tíz kilométer vastag réteg van, melyben a földihez eléggé hasonló viszonyok uralkodnak. De az élet utáni kutatások ekkor már inkább a Mars felé fordultak. A Vénuszról legtöbbet a Venyera küldetések során tudhattuk meg, a Szovjetunió több leszállóegységet is küldött a bolygóra, 1982 óta azonban nem járt ember alkotta szerkezet a felszínén.
Azóta azonban nagyot változott a tudósok véleménye arról, hogy hol és milyen körülmények között létezhet élet. Mivel a Földön is találni olyan exrtemofileknek nevezett mikrobákat, melyek korábban különösen ellenségesnek tartott környezetben is életképesek, ma már elképzelhetőnek tartják a kutatók, hogy a Vénusz kénes felhőiben is megfelelő feltételeket találhatnak az ezekhez a viszonyokhoz alkalmazkodott élőlények. A tudósoknak arra is van ötletük, hogy miként védhetik meg magukat a savas környezetben. A Venyera szondák már korábban találtak a felhőkben baktérium méretű részecskéket. Amennyiben ezek élőlények, akkor nyolc kénatomból álló molekulával boríthatják magukat, így védve meg a testüket a kénsavtól. Ezek a molekulák pedig magyarázatot szolgáltathatnak az ibolyántúli sugárzás elnyelésére. Sanjay Limaye, a Wisconsin-Madison Egyetem légkörkutatója, aki a NASA vénuszkutató programját is vezette, az Astrobiology folyóiratnak arról beszélt, hogy nem lehet egyértelműen állítani, hogy baktériumok élnek a Vénusz felhőiben, de kizárni sem lehet. Oda kell menni, és meg kell bizonyosodni róla.
