A kommunista utcanevek eltörlése

A Magyar Patrióták Közössége február 25-i akciójának hatására újra közbeszéd tárgyává vált a konzervatív oldalon a kommunista utcanevek kérdése.

Egyek, 2011. november 15. Utcanévmutató tábla Egyek-Telekházán. Stágel Bence, a KDNP országgyûlési képviselõje nyújtotta be a parlamentnek azt a javaslatot, hogy ne viselhesse közterület vagy közintézmény olyan személy nevét, aki a XX. század önkényuralmi politikai rendszereinek megalapozásában, kiépítésében vagy fenntartásában részt vett. Az önkormányzati törvényhez beadott módosító indítványhoz fideszes képviselõk is csatlakoztak, hogy 2012. júliustól ne legyen több kommunista utcanév Magyarországon. MTI Fotó: Czeglédi Zsolt Fotó: Czeglédi Zsolt

A Magyar Patrióták Közössége február 25-i akciójának hatására újra közbeszéd tárgyává vált a konzervatív oldalon a kommunista utcanevek kérdése. Alig hihető, de a közel harminc éve véget ért diktatúra apró jelképei még majd ezerszámra vannak jelen köztereinken. Az egyesület vizsgálódása első körben 718 olyan utcát, teret talált országszerte, amelyek a XX. századi baloldali önkényuralomhoz köthetők. Vannak a névadók között nemzetközi eszményképpé avanzsált szovjet funkcionáriusok, hírhedt magyarországi vörösök, valamint a települések szintjén példaképpé maszkírozott pártszolgái. Utób­biak a kommunizmus helyi nímandjai, sokszor a rendszerrel összetűzésbe került köztörvényesek, piti bűnözők, akikből „ellenállókat” faragtak a munkásmozgalmi lexikonok egy kaptafára született életrajzi szócikkei. Nyilvánvaló, hogy nem sikerülhetett valamennyit felderíteni, így további több száz kommunista utcanév lapulhat szerte falvaink­ban, városainkban.

Harminc évvel a rendszerváltozás után még a főváros sem mentes a kommunista időszak közterület-elnevezéseitől. Óbudán például 2019-ben utcája lehet Madzsar Józsefnek, a Tanácsköztársaság népbiztoshelyettesének, aki 1938-ban a Szovjetuniót választotta új hazájául. Ez a kerület ugyancsak máig nem vált meg Lukács György marxista filozófustól, akiről még az Akadémia szerint sem lehet közterületet elnevezni az 1919-es proletárdiktatúrában és a későbbiekben játszott gyalázatos szerepe miatt.

A budai oldalon maradva, a II. kerület a mai napig nem állította helyre a régi Zsigmond utcát, amit Frankel Leó, a párizsi kommün és az első internacionálé magyarországi szereplője bitorol. Újbudán Kun Béla titkárának, Benedikt Ottónak van utcája, akinek valódi történelmi szerepét villamosmérnöki foglalkozásával próbálják elhomályosítani. A tények azonban makacs dolgok: Benedikt Ottó akkora kommunista volt, hogy előbb osztrák, majd 1938-ban szovjet állampolgárrá vált. Jól tükrözi igazi „érde­meit”, hogy az állampárt a fekete öves kommunisták kriptájába, a Munkásmozgalmi Panteonba temette.

Talán nem meglepő, hogy a balliberális vezetésű Angyalföld szinte hemzseg a pártállami nevektől: az Európa-szerte kommunista mozgalmakat szító Karikás Frigyes vagy a Vörös Hadsereg megbízottjaként ténykedő Jakab József a mai napig visszaköszön a táblákról. Soroksáron utca viseli Hrivnák Pál nevét, akit 1931-ben egyenesen a Szovjet­unióból küldtek magyarországi pártmunkára. A bolsevik hatalomátvétel után érthető volt, hogy miért kell közterületen emléket állítani egy magyar sztálinistának, a rendszerváltás után azonban annál kevésbé.

A kerületek közel kétharmadában találunk kommunistákról elnevezett utcákat, de az intézmények elnevezéseiből is ki lehet még rakni a bolsevista panteon mozaikját. A leghíresebb a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, amelyik a magyarországi proletárdiktatúra minden valószínűség szerint legkártékonyabb szellemi előkészítőjének nevét viseli. Szabó Ervin esetében a kommunisztikus eszmék a forradalmi terror gondolatával párosultak. Hittétele volt az ellenfél fizikai megsemmisítése, amit igyekezett tettekkel is igazolni: 1918-ban személyesen próbált merényletet szervezni Tisza István meggyilkolására. A Tanácsköztársaság egyik első intézkedéseként nevezték el a fővárosi könyvtárat Szabó Ervinről. A proletárdiktatúra határozata e tekintetben máig érvényesül, sőt az épület előtti tér is a vörösterror hirdetőjéről van „elkeresztelve.”

A listáról a Kispesten működő Károlyi Mihály Gimnázium sem hiányozhat, amely a kezdetben szociáldemokrata, majd virtigli kommunista vörös grófról, a XX. század nagy országvesztőjéről kapta nevét. Sajnos nem ritkítja párját, hiszen más fővárosi intézmények is nevükben fényezik a bolsevizmus különböző idoljait. A Rajk László Szakkollégium vagy a BME alá tartozó Schönherz Kollégium példája jól ismert, a Jahn Ferenc Kórház átnevezéséért azonban máig kevesen emeltek szót. Pedig Jahn Ferencet korántsem a gyógyítás tette híressé vagy inkább hírhedtté.

Az illegális kommunisták propagandaanyagainak terjesztése volt az igazi hivatása, amiért a fogházat is megjárta. Az állam és a társadalom törvényes rendjének erőszakos felforgatására és megsemmisítésére irányuló vétség miatt az orvosi kamara kizárta soraiból, így nehezen érthető, milyen alapon viseli a nevét a főváros egyik legnagyobb kórháza. Életútjának egyetlen jelentős, orvoslással kapcsolatos állomása is inkább csak súlyosbító körülmény: 1943-ban gyógyszerek, fegyverek gyűjtésével és illegális partizánok gyógyításával gyengítette az élet-halál harcot vívó magyar honvédséget.

Vidéken a fővárosihoz képest még rosszabb a helyzet. A patrióták által elsőként feldolgozott három megye, Bács-Kiskun, Nógrád és Pest adataiból kitűnik, hogy a bolsevik diktatúra közterületi elnevezései ellen valóban időszerű fellépni. Egyedül Bács-Kiskun megyében hetvenkilenc vörös utcanevet talált a Magyar Patrióták Közössége. Bácsalmáson sétát tehetünk a Proletár utcában, Kunfehértón kiállhatunk az Úttörő térre, Ágasegyházán pedig tetszés szerint végigmasírozhatunk a Néphadsereg vagy a Felszabadulás utcán.

Utóbbi elnevezésnek megyeszerte töretlen a népszerűsége, hiszen hármat is hatályban tartanak az önkormányzatok. Kun Béla sem vonult a történelemkönyvek sötét lapjaira mindenütt: Bócsán és Nagybaracskán utcája van. Utóbbi községben leledzik az egyik legvisszataszítóbb kommunista közterületnév, Magyarország utolsó Szamuely Tibor utcája. Hátborzongató, mert a proletárdiktatúra rettegett terrorkülönítményesei, a Lenin-fiúk épp ebben a megyében hajtották végre a legkegyetlenebb népirtásokat. Vajon csak a hanyagság az oka ennek a gyalázatos mulasztásnak, vagy a település vezetőinek szívében ma is Szamue­lyék páncélvonata zakatol?

Pest megyében harminckilenc közterület élteti a vörösterror vagy a pártállam szolgálóit, intézményeit. Például Dabason a kisgazdákat eláruló volt miniszterelnök, az államosításban oroszlánrészt vállaló Dinnyés Lajos nevét őrzi közterület. Nógrád megye a maga tizenkilenc kommunista utcanevével a középmezőnybe tartozik, amit a szocialista vezetésű Salgótarján húz fel. A múlt rendszer hulladékaként itt felejtett Tanács utcából nyílik a Lőwy Sándor utca, a Rákosi-rendszerben fogalommá vált ifjú illegális pártmunkás emlékére.

A kommunista kánon elmaradhatatlan alkotó tagja, Szabó Ervin sem hiányozhat Salgótarján utcatábláiról, akárcsak a szovjet állambiztonsági szervek derék munkatársa, Zalka Máté. A nógrádi falvak Hámán Kató és Ságvári Endre útjai közül is kiemelkedik a Vorosilov út, amely a Magyarországot megszálló szovjet marsallt, egyben a katyni mészárlás egyik felelősét teszi halhatatlanná Sámsonháza polgárai számára.

Magyarországon 2013 óta nem viselheti közterület vagy közintézmény olyan személy nevét, aki a XX. századi önkényuralmi politikai rendszerek megalapozásában, kiépítésében vagy fenntartásában részt vett, továbbá az elnevezés olyan kifejezésből vagy olyan szervezet nevéből sem állhat, amely XX. századi önkényuralmi politikai rendszerre közvetlenül utal. Elgondolkodtató, hogy ezt az emberiességi elvi minimumot törvénynek kellett kimondania, az pedig meglehetősen szomorú, hogy a betartatása érdekében társadalmi mozgalomnak kellett szerveződnie.

A szerző jogász, a Magyar Patrióták Közössége elnöke