A jóhiszeműség nem ostobaság

Nem szeretnék olyan táborba tartozni, ahol a konzervativizmust Márki-Zay Péter és Lukácsi Katalin jeleníti meg.

Hatalmas veszteség érhette a várost a Márki-Zay-féle vezetés miatt Fotó: Kurucz Árpád

Teljes mértékben meggyőződésemmé vált, hogy 2022-ben a kormánypártokra a legnagyobb veszélyt nemcsak a baloldal jelentheti, nemcsak a földből váratlanul kinövekvő politikai entitások, nemcsak a külföldről pénzelt hazai szervezetek és nem is annyira a tankönyvi bizonytalanok ingadozása, hanem a zsákmánykonzervatívok hozzáállása is. Tudják, azoké, akik saját magukat konzervatívnak, jobboldalinak aposztrofálják, de talán csak egy-két lépésre vannak attól, hogy Márki-Zay Péterré váljanak. Azzá a politikussá, aki a magyar politikai paletta egyik legvisszataszítóbb figurája, pedig napról napra láthatjuk, hogy milyen éles a verseny ezért a cseppet sem hízelgő, de sokak által vágyott trónért.

Mindannyian ismerhetünk ilyen embereket. Ők azok, akik folyton-folyvást kifejezik aggodalmukat a jogállamisági problémák miatt, fejtörést okoz nekik, hogy befolyásos, nyugati szervezetek felemelik szavukat a magyar nyilvánosság terének szűkülése miatt, gyanakvóvá teszi mindannyiukat, hogy ugyanezek a szervezetek és befolyásos, nyugati politikusok a magyar sajtószabadságért is aggódnak – hiszen mi volt az Index, a Klubrádió esetében is –, tépelődnek, nyavalyognak, félnek, kétségbe jönnek és esnek.

Na meg az urizálás! Hát miket csinálnak egyesek, mit meg nem engednek maguknak! Sorakoznak a bizonytalan megnyilatkozások mindazoktól, akik magukat hellyel-közzel konzervatív beállítottságúként határozzák meg. A magam részéről senkit sem biztatnék arra, hogy amikor ismerősöktől, barátoktól, családtagoktól ilyen véleményeket hall, akkor onnantól fogva az ezeket elmondó személyt tekintse semminek, taszítsa el magától, ne álljon vele szóba. Mi nem vagyunk momentumosok, akik a családi ebédeket is feláldoznák valami vélt politikai haszonért, és a nagyinak se csomagolnánk a vacsorát progresszív sajtótermék papirosai közé, egyrészt mert végtelenül egészségtelen módi az ilyen papírt étel közelébe helyezni, másrészt nem hiszünk a családon belüli propagandában.

Teljesen természetes, hogy ahány ember, annyi vélemény létezik. Mi abban hiszünk, hogy a normális, civilizált vita igenis hoz és nem visz. A balosok hisztérikus politizálása és minden évben exponenciálisan növekvő csalódottsága, sértettsége volt az, ami lehetetlenné tette a valóban hasznos eszmecseréket.

Azt azonban nem árt mindenkinek a fejébe vésnie, hogy 2022-ben az egyik legsúlyosabb fenyegetést a nemzeti oldalra ezek a tépelődő konzervatívok jelenthetik. Mert ezek az emberek nemcsak arra lehetnek képesek, hogy végül az ellenzéki koalícióra húzzák be az ikszet, de szinte minden ilyen emberben ott lakozik (egyelőre talán mélyen) egy Márki-Zay Péter. Igen, innen már csak egy élesebb kanyar, hogy ostobának nevezzen mindenkit, aki a Fideszre szavaz, elmondja, hogy egy vidéki városban a kormánypárti szavazók legjobbjai egy keresztrejtvényt sem tudnának megfejteni, és így tovább.

Lássunk tehát tisztán. Aki baloldali, az baloldali gondolatokat vall, aki liberális, az liberális gondolatokat. Ezzel nekünk nincs mit kezdeni. Az ő fejükben és szívükben is létezik egy meggyökeresedett politikai agenda, és a maguk logikájával nézve teljesen természetes, hogy nem támogatnak jobboldali gazdaság-, nemzet- és szociális politikát. Furcsa is volna. A probléma ott kezdődik, amikor ezek a tépelődő, eltartott kisujjú konzervatívok kezdenek bele olyan dumák hangoztatásába, amelyeket az előbb említett baloldaliaktól és liberálisoktól hallunk. Biztos számosan akadnak köztük megtévesztett, jóhiszemű emberek, de egyszerűen nincsenek tisztában vele, hogy mit hoznak a fejükre, ha a baloldalra szavaznak.

Egy normális, konzervatív embernek az tetszene, ha immár nem csak Budapest ­Pride létezne, de Pride-hónap is, hovatovább Pride-év? Nos, ha valamiben biztosak lehetnek, az az, hogy balos kormányzat esetén az elképzelhetőnél is több befolyást kapna az LMBTQ-lobbi. Felháborodást kelt egy eltartott kisujjú konzervatívban, hogy LMBTQ-szervezetek bemehetnek a kisgyerekekhez óvodákba, iskolákba, és ott érzékenyíthetnek? No, akkor berendezkedhet arra, hogy adott esetben 2022-ben ez nem kivétel, hanem megszokás, az alapszabály lesz. Felmérte ezt a kedves honpolgár, akinek megrezgett az elkötelezettsége, mert nem tetszik neki egy dubaji hétvége?

Hát a migránsok? Mindannyian emlékeznek még arra, hogy mi volt 2015-ben a Keleti pályaudvarnál, illetve hónapokig az ország bizonyos pontjain? Felmérték annak a veszélyét, hogy ugyan az ellenzék főbb pártjai tessék-lássék módon megtartanák a kerítést a déli határon, de komolyan elhiszik, hogy azt a szükséges módon fenntartanák? A megfelelő emberszámban? Mert őrzés nélkül a kerítés pont annyit ér, mintha nem lenne. Majd támaszkodhatnánk a méltán sikeres európai határvédelmi intézkedésekre, aztán maximum hetente bejön egy-két ezer migráns Magyarországra, hát olyan nagy probléma az?

És arra emlékeznek, kinek az ideje alatt adósodott el a fél ország? Kik vették el a családi adókedvezményeket, a lakástámogatást? (Amiben még egy ótvarosat hazudott is Medgyessy 2002-ben a miniszterelnök-jelölti vitában, nem mintha Medgyessy amúgy bármiről is dönthetett volna az MSZP-ben.) Tán nem ennek volt köszönhető, hogy ugyanazok az emberek, akik a forintalapú, kedvezményes támogatással éltek volna, rákényszerültek a devizahitelekre? Ez a baloldal bűne. Ugyanezt megtennék 2022-ben is. Azonnal véget érne a csok, a babaváró hitel, a kedvezményes autóvásárlási lehetőség, minden. De számít ez, kedves tépelődő honpolgár?

Nem lehet eleget hangsúlyozni, hogy csak azért, mert valakinek elege van X.-, Y.- és Z.-ből, nem húzhatja be az ikszet egy balos konglomerátumra. Nem teheti meg, ha magát valóban és nem díszből nevezi jobbosnak. Persze, ennek a szivárványos összefogásnak is baja van X.-, Y.- és Z.-vel, de a polgárok nyakába fog még szabadítani további 352 új fejleményt, ami nagyon rossz lesz a tépelődő középosztálybelinek. Sokkal rosszabb, mintha azt nézné, hogy bizonyos gépek honnan hova szálltak.

A jóhiszeműség nem érhet egybe az ostobasággal. Nem találkozhat a passzív, majd aktív nemzetvesztéssel.

Korábban is említettem, hogy mindenki különálló entitás, mindenkinek más és más igazán fontos egy politikai eszmerendszerben. Mindenkinek megvan az a finomság, amire rezonál, amiért a leginkább elmondhatja magáról, hogy valamilyen. De csak azért, mert bizonyos pontokon adott embernek nem tetszik valami, nem lehet olyan felelőtlen, hogy az egészet borítja. Ezt senki sem engedheti meg magának.

Senki nem lehet kényelmes, és senki nem veheti természetesnek mindazokat a pozitívumokat, amiket az elmúlt tíz év kormányzati gazdaságpolitikája hozott meg a középosztálynak. Normális, megfontolt ember az, aki mindezt eldobná, mert bizonyos polcokon problémákat észlel? Üdvözlöm a való világban! Ilyen az élet. Mindig lesznek problémák, mindig lesznek gondok. Nem létezik a bőrbe kötött, hatalmas Konzervatív Enciklopédia, amelynek az éteri szabályrendszereit minden körülmények között be kell tartani. Azért nem létezik, mert a konzervatív ember tudja, hogy a materiális világ keretei között nem létezik ideális világ. Ilyet csak forradalmárok és szélhámosok hirdetnek, akik igyekeznek elhitetni minél többekkel, hogy a földi keretek között is megvalósíthatók a paradicsomi állapotok.

Ez egyrészt hazugság, másrészt jobboldali emberként pontosan tudjuk, hogy mi nem házalhatunk ilyen fantazmagóriákkal. Mindig is sok probléma lesz, s aki ezzel nem képes megalkudni, az talán tényleg jobban érezheti magát azon sorokban, ahol drog módjára árulják a földi megváltást. Aki ilyen súlyos, túlzás nélkül válságosnak mondható időszakban nem a kormánypártokra szavaz, az nem jobboldali és nem konzervatív. Önmagában ettől még lehet jó ember, csak ne áltassa magát hamis lózungokkal.

Mindenki döntse el saját maga, de én nem szeretnék olyan táborba tartozni, ahol a konzervativizmust Márki-Zay Péter és Lukácsi Katalin jeleníti meg.

A szerző újságíró, műsorvezető

A borítóképen: Márki-Zay Péter

Fotós: Kurucz Árpád