24°C Huba 2022. augusztus 19. 
Azért mégiscsak az a kedvencem, hogy Edward Snowden lett most a hivatkozási alap. Snowden virít a 24.hu meg a 444.hu címlapján – hogy a két legaljasabb és legbecstelenebb „magyar” médiát említsük elsősorban.
Na, de ki is az a Snowden, teljes nevén Edward Joseph Snowden? Nyilván önök is tudják, de azért frissítsük csak fel az emlékezetünket! Snowden jelenleg Moszkvában él – mondom Moszkvában! Putyin rémes diktatúrájában! –, ugyanis ha hazamenne hazájába, az Egyesült Államokba, letartóztatnák, elítélnék, s vagy kivégeznék, vagy élete végéig börtönben ülne. De miért is? Idézet a Wikipédiából:
„Edward Joseph Snowden (Elizabeth City, Észak-Karolina, USA, 1983. június 21. –) amerikai számítógépes szakember, volt CIA-alkalmazott, aki azzal vált közismertté, hogy nyilvánosságra hozott szigorúan titkos NSA-dokumentumokat, amelyekből kiderül, hogy az amerikai titkosszolgálatok széles körben figyelik az emberek mobiltelefon-hívásait és internetes tevékenységét az Egyesült Államokban és világszerte. […]
2013 májusában Snowden engedélyt kapott távozásra epilepszia kezelése ürüggyel. Május közepén Snowden interjút adott Poitrasnak és Jacob Appelbaumnak, amelyet később a Der Spiegel közölt. 2013. május 20-án Snowden Hongkongba utazott, itt tartózkodott akkor, amikor az első, általa kiadott információk megjelentek a médiában. Snowden többek között olyan kémprogramok létezését és működését hozta nyilvánosságra, mint a PRISM, az NSA telefonhívás-adatbázis és a Boundless Informant. Felfedte a Tempra, a brit titkosszolgálat hasonló kémprogramját, amelyet az NSA brit partnere, a GCHQ működtet. Ő hozta nyilvánosságra az NSA Tailored Access Operations nevű szervezeti egységének létezését és tevékenységének fő vonalait is.
2013 júliusában Greenwald (a The Guardian újságírója) megállapította, hogy Snowden birtokában van más titkos információknak is, amelyeket úgy döntött, hogy nem hoz nyilvánosságra.”
Nos, Snowden ezért van Moszkvában. És akkor ismételjük csak meg, most, a „nagy hazai lehallgatási botrány”, vagy ahogy az ostoba és végtelenül kisszerű jobbikos megfogalmazta, a „magyar Watergate” idején a kulcsmondatot: „Az amerikai titkosszolgálatok széles körben figyelik az emberek mobiltelefon-hívásait és internetes tevékenységét az Egyesült Államokban és világszerte.”Történt mindez 2013-ban. Tehát korántsem a „bűnös” és „antidemokratikus” Trump idején, ó, dehogy! Történt mindez a tündérien demokrata, ráadásul fekete, tehát eo ipso jó ember Barack Obama elnöksége alatt.
És akkor most, egy pillanatra tételezzük fel, hogy a magyar kormány megfigyelt újságírókat és ellenzékieket, s ahogy Karácsony elvtárs oly találóan megfogalmazta, ezzel „bűzös diktatúrák” társaságába került. (A magyar kormány nem tett ilyet, erre még majd a végén visszatérünk.) Ideje megvizsgálnunk, milyen bűzös diktatúrák társaságában vagyunk most éppen, az imént vázolt feltételezésünk idején. Nos, az alábbiakban kizárólag a 444.hu cikkeire támaszkodunk, nehogy az a vád érjen bennünket, hogy holmi elfogult kormánysajtóra támaszkodunk, másrészt egészen a mostani műbalhé kirobbantásáig a 444.hu volt Soros és a CIA kiszemelt magyarországi lerakata, ám most átnyergeltek a Telexre. (Nyilván nem a 444.hu hazaárulásra való készségével volt a probléma, valami mást hibázhattak el.)
És akkor lássuk a „bűzös diktatúrákat” a közelmúltból, amelyek társaságában lennénk, ha lehallgatnánk az újságírókat és az ellenzékieket. „Újságírókat figyelt meg a brit titkosszolgálat” – adja hírül a 444.hu 2015. január 20-án, a cikk szerzője Tbg, a lényeg pedig így szól: „A GCHQ (a brit kormány kommunikációs figyelőszolgálata, katonai szervezet) mintegy 70 ezer, a legnagyobb brit és amerikai újságok (BBC, Guardian, Washington Post) munkatársainak e-mailjét szerezte meg még pár évvel ezelőtt, és ez alapján készített elemzéseket az újságírókat foglalkoztató témákról, gyűjtött címlistákat.
A lap egy birtokába került direktívát idézve arról is beszámolt, hogy a brit titkosszolgálatok a biztonságot fenyegető lehetséges veszélyforrásként tekintenek az újságírókra, különösen az oknyomozó újságírókra, akiket a terroristákhoz és a hackerekhez hasonlóan fenyegetésként tartanak számon – számolt be az MTI.
Az ügyre ráadásul nem sokkal azután derült fény, hogy a titkosszolgálati műveletekkel kapcsolatos panaszok kivizsgálására szakosodott brit törvényszék (IPT) kimondta, hogy a GCHQ jelenleg az európai emberi jogi egyezmény normáinak megfelelően működik, korábbi tevékenységével kapcsolatban azonban vannak nyitott kérdések. A GCHQ nem kommentálta a Guardian információit, mivel nemzetbiztonsági ügyről van szó. (MTI/Guardian)” Az első bűzös diktatúra, amelynek társaságába keveredtünk: Nagy-Britannia.
„Az új-zélandi kormány is kémkedett saját állampolgárai után” – adja hírül a 444.hu és Sarkadi Zsolt 2014. szeptember 15-én, szintúgy a Snowden-aktákra alapozva egy újabb bűzös diktatúra leleplezését. S ami a lényeg:
„Edward Snowden újabb aktákat tett közzé hétfőn. Ezekben a német telekommunikációs cégek lehallgatása mellett arról is szó van, hogy Új-Zéland kormánya együttműködött az Egyesült Államokkal, Nagy-Britanniával, Ausztráliával és Kanadával a lehallgatásokban.
Snowden korábban is beszélt az öt állam együttműködésével irányított Öt szem program létezéséről, az viszont új infó, hogy az új-zélandi kormány pont abban az időben indított nagyszabású programot állampolgárainak még intenzívebb megfigyelésére, amikor nyilvánosan épp nagy hévvel tagadták ezt.
John Key miniszterelnök néhány napja ismerte be, hogy az ország titkosszolgálata valóban végzett lehallgatásokat, de azt tagadta, hogy a kormánya tudott a titkosszolgálati akcióról. Snowden aktái viszont épp ezt bizonyítják.”
Ez hallatlan! Szóval Új-Zéland szintúgy bűzös diktatúra! Na, de mi is a helyzet azokkal a német telekommunikációs cégekkel? „A Deutsche Telekom ügyfeleit is lehallgatta az NSA” – írja ugyanazon a napon, vagyis 2014. szeptember 15-én a 444.hu és Sarkadi elvtárs. S a lényeg: „Az amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség és a brit Kormányzati Kommunikációs Központ közös programjának, a Kincsestérképnek hozzáférése volt olyan német telekommunikációs vállalatok adataihoz is, mint a Magyar Telekomot is tulajdonló Deutsche Telekom (DT) – derül ki az Edward Snowden által kiszivárogtatott újabb dokumentumokból.
A DT, amiben a német állam is részvényes, azt mondja, hogy egyelőre nem találtak hibát a rendszerükben, de az informatikusok továbbra is keresik annak nyomait, hogy a DT bizalmasan kezelt adataihoz idegen titkosszolgálatok hozzáfértek volna.
A DT az ügyben felvette a kapcsolatot a német titkosszolgálattal is.
Snowden aktái szerint az amerikai és a brit kémprogram a DT által üzemeltetett routerek és okostelefonok adataihoz is hozzáfért.”
Hogy micsoda dolgok történnek odaát a szabad világban, vagyis a bűzös diktatúrákban! Az amerikai és a brit titkosszolgálatok egyszerre figyelik meg és hallgatják le legfőbb szövetségesük, a németek legnagyobb telekommunikációs cégének ügyfeleit? Ez skandalum… Vagy nem az?
Persze ha más szemszögből nézzük, ugyan mit számít már a német telekommunikációs cég szövetségesek általi lehallgatása, amikor ezek a szövetségesek minden gond és skrupulus nélkül lehallgatták magát a német kancellárt, Angela Merkelt is? A 444.hu értő és autentikus tálalásában: „Az NSA-től kicsempészett adatok egy részét a Spiegel című német lap dolgozta fel, és abból derült ki, hogy többek között Angela Merkel német kancellár mobilját is lehallgatták az amerikaiak. A német kormány élesen tiltakozott, Merkel azt mondta, hogy »barátok nem kémkednek egymás után«, és felhívta Barack Obama amerikai elnököt, hogy személyesen is kifejezze rosszallását. Az eset után még hónapokig téma volt, hogy megromlottak a német–amerikai kapcsolatok, és az ukrán válság kezelésével kapcsolatban azóta is visszatérő érv, hogy azért is nehézkes a transzatlanti közös fellépés az oroszokkal szemben, mert a lehallgatási ügy megrendítette a német–amerikai együttműködést.”
Igazán drámai sorok! Ám akkor lesz mindez igazán drámai, ha fenti cikk egészét megismerjük! Most figyeljenek:
„Az USA lehallgatta Merkelt, Merkel meg lehallgatta Sarkozyt” – adja hírül a 444.hu és Magyari Péter 2015. május 5-én. Részletek a szappanoperából (főszerepben kiváló pedigréjű demokráciák, vagyis bűzös diktatúrák): „Új fejezet nyílt a lehallgatási botrányok évek óta tartó sorozatában. Kiderült, hogy a német titkosszolgálat – együttműködve az amerikai NSA-vel – évekig figyelte a francia elnöki palota, az Európai Bizottság és néhány európai fegyvergyár telefonjait és levelezését. […]
A jelentést ugyan titkosították, de egyes állításai a múlt héten kiszivárogtak, először a Süddeutsche Zeitung számolt be a legizgalmasabb részletről, vagyis arról, hogy a német titkosszolgálat közösen kémkedett az NSA-vel európai célpontokra.
A német és az amerikai szolgálatok 2002-ben kötöttek együttműködési szerződést a lehallgatásokra, amelyet egy bajorországi kémközpontból, Bad Aiblingból intéztek. A bázis eredetileg az amerikaiaké volt, a német titkosszolgálat hivatalosan 2004-ben vette át, de úgy, hogy az NSA megtarthatott benne egy titkos irodát magának.
A német parlamenti vizsgálóbizottság jelentése szerint összesen 690 ezer telefonszámot és 7,8 millió IP-címet figyeltek együtt az amerikaiak és a németek 2002-től és 2013-ig. […]
Minden bizonnyal maga a német kancellár is értesült legkésőbb 2008-ban az egészről, és innen nézve nagyon fura, hogy 2013-ban miért támadta olyan élesen az amerikaiakat az európai lehallgatások miatt.”
Most mondják meg, mik történnek…
De a 444.hu már egy évvel ezelőtt is közölt érdekes adalékokat:
„Tovább gyűrűzik a német kémbotrány” – fúj riadót Soros üzenőfüzete és az „akirály” nevű szerző 2014. augusztus 24-én. Mint írják: „Nemcsak Hillary Clintont, hanem hivatali utódját, John Kerry amerikai külügyminisztert is lehallgatta a német hírszerzés (BND). Mi több, Törökországban 1976 óta folyamatosan kémkednek, a Focus értesülései szerint az akciókat a legfelsőbb szinten hagyják jóvá: a BND akcióit egy, a kancellári hivatal, a védelmi, a külügy- és a gazdasági minisztérium képviselőiből álló munkacsoport hagyja jóvá.”
Néhány nappal korábban ugyanebben a témában a 444.hu és Sarkadi Zsolt így ír:
„A német hírszerzés Hillary Clinton telefonját is lehallgatta” (2014. augusztus 15.), Sarkadi ironikusan ezt az alcímet ragasztja cikkéhez: „Mindenki kémkedik mindenki ellen című rovatunk” – lássuk be, ez igazán találó. A cikkből pedig – egyebek mellett – ez derül ki: „Az NSA-tól tavaly kiszivárogtatott anyagok alapján a berlini kormányzati negyedben álló amerikai nagykövetségen a környék digitális kommunikációját – például a mobiltelefonon folytatott beszélgetéseket – megfigyelő központot üzemeltettek. Legkésőbb 2002-től lehallgatták az akkori német kancellár, Gerhard Schröder, majd 2005-től Angela Merkel hivatali mobilját is. Egyedül Merkelről több mint 300 jelentés készülhetett az Edward Snowden által kiszivárogtatott iratok tartalmát ismerő sajtóorgánumok beszámolói szerint.”
Milyen bájos…
De hogy ki ne maradjunk a szórásból: „Elmondták, hogy kiket hallgattak le az amerikaiak” – szól a 444.hu és Magyari Péter cikke 2014. január 30-án, s ez már mirólunk szól, figyeljenek csak: „Csütörtök délelőtt nyolc parlamenti képviselőnek megmondták, hogy kiket hallgatott le Magyarországon az USA. Edward Snowden, a lehallgatások technikai hátterén dolgozó szakember tavaly hozta nyilvánosságra, hogy az USA és Nagy-Britannia egy csomó ország telefonjait és e-mail-forgalmát megfigyelte.
Hogy Magyarországon kiket hallgattak le, az államtitok. Úgyhogy csak az a nyolc képviselő tudhatja a választ, akik tagjai az ezt vizsgáló parlamenti bizottságnak. A bizottság neve viszont nyilvános, úgy hívják, hogy: Európa több országát érintő lehallgatási botrány magyarországi szálainak, valamint a külföldi befolyásszerzési törekvéseknek feltárására létrejött vizsgálóbizottság.
S hogy mi minden történhet még újságírókkal olyan bűzös diktatúrákban, mint például Nagy-Britannia? Erről is a 444.hu és szerzője, bizonyos „erdelyip” számol be 2013. december 4-én, a Snowden-botrány kirobbanása után nem sokkal. A cikk arról szól, hogy a Guardian szerkesztőségét terroristaként tartja számon a brit politika, a főszerkesztőt pedig parlamenti vizsgálóbizottság elé idézték.
„Nem a polgárait lehallgató állam, hanem az államot leleplező újságíró követ el bűnt?” – teszi fel a kérdést a 444.hu, majd ezekről számol be:
„[…] A lapot és munkatársait terrorizmussal összefüggő bűncselekményekkel vádolhatják meg. A rendőrség már nyomoz ellenük. A Guardian és munkatársai ellen a terrorizmusellenes brit törvények 58A szekciója miatt nyomoznak. Ez a szabály azt mondja ki, hogy aki a hadsereg vagy a titkosszolgálatok tagjairól információt hoz nyilvánosságra vagy juttat el máshoz, az bűncselekményt követ el. A lap robbantotta ki minden idők legnagyobb lehallgatási botrányát. Ők hozták nyilvánosságra először azokat az információkat, amiket Edward Snowden szivárogtatott ki az amerikai kormányzat lehallgatási gyakorlatáról. […] az egész bizottságosdinak egyértelműen az a politikai célja, hogy befeketítse az újságírókat, és így egy kicsit elterelje a figyelmet arról, hogy a brit kormány milyen elképesztően szolgálatkészen segített az amerikaiaknak a lehallgatásoknál.”
S hogy ki ne maradjon a szórásból a csodálatos és hibátlan Észak-Európa sem, s hogy kicsit közelebb jöjjünk a mához:
„A dán titkosszolgálat 2012 és 2014 között segítséget nyújtott az Egyesült Államoknak, hogy kémkedni tudjon egyes csúcspolitikusok, így többek között Angela Merkel után” – olvashattuk idén májusban a megdöbbentő hírt egy újabb bűzös diktatúráról. „A cikk szerint a Védelmi Hírszerző Szolgálat (FE) együttműködött az amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökséggel (NSA) az információgyűjtés érdekében, és más – német, francia, svéd és norvég – tisztségviselőkről ugyancsak gyűjtöttek információkat.” […] Az NSA telefonhívásokhoz, szöveges üzenetekhez és chaten belüli üzenetváltásokhoz fért hozzá a tisztségviselők telefonjain, célzott lehallgatásokkal és az NSA által kifejlesztett Xkeyscore adatelemző szoftverrel. […] Snowden 2013-ban hozott nyilvánosságra szigorúan titkos dokumentumokat arról, hogy a jelhírszerzésre szakosodott NSA tömeges adatgyűjtést folytatott, és lehallgatóprogramokkal figyelte meg amerikai állampolgárok, valamint külföldi vezetők, köztük európai szövetséges országok politikusainak kommunikációját.”
Nos, ezek lennének azok a bűzös diktatúrák, amelyekben állampolgárok, újságírók, cégek, továbbá szövetséges államok politikusainak éveken át tartó, titkosszolgálati megfigyelése zajlik.
De mindezeken túl talán érdemes emlékezni még egy „apróságra”, s ez már ismét Magyarországra kalauzol bennünket. Egy olyan ügyre emlékezzünk, amely nem feltételezésekre, találgatásokra, álhírekre és célzott politikai támadásokra alapul, hanem amelyről kép- és hangfelvételek állnak rendelkezésre.
Arról az egészen példátlan ügyről van szó, amelynek során Laborc Sándor, a Gyurcsány-kormány titkosszolgálati főnöke, valamint Portik Tamás, a rendszerváltás utáni alvilág egyik legveszélyesebb maffiózója egyeztet egy budapesti étteremben arról, miképpen kellene ellenzéki politikusokat megfigyelni, lejáratni, csapdába csalni és ellehetetleníteni annak érdekében, hogy a baloldal maradjon hatalmon 2010 után is. Mint Portik megfogalmazza Laborcnak a lényeget, „én mindenben együttműködök, amit önök mondanak, én bármit 150 százalékig elhatároztam régóta a lelkemben meg a szívemben. Nem hiszem, hogy tudnak olyat kérni, amit ne tennék meg.” A Magyar Nemzet 2013. április 12-i írásából többek között kiderül:
„Laborc és Portik között legalább két személyes találkozó jött létre, amelyekről hangfelvétel készült. A hanganyagok leiratát az Alkotmányvédelmi Hivatal a belügyminiszter kezdeményezésére feloldotta a titkos minősítés alól. A nyilvánosságra hozott dokumentumokból így már bárki számára egyértelművé válhat, milyen bensőséges kapcsolat alakult ki a Gyurcsány-kormány és az alvilág között. A megbeszéléseken egyébként Laborcon és Portikon kívül jelen volt az a két személy is, akik megszervezték az összejövetelt.
A jegyzőkönyvek szerint Portik Tamás kijelentette: „nekünk az lenne a dolgunk, hogy erősítsük a miniszterelnök urat vagy magában legalább az MSZP-t”. Az olajos bűncselekményekből évekkel azelőtt hatalmas vagyont szerző férfi felajánlotta, hogy az érdekeltségébe tartozó internetes oldalakat is a baloldal szolgálatába állítja. Ezekről a portálokról annyi derült ki, hogy Portik összesen kétmillió regisztrált taggal tudná a választások eredményét befolyásolni. Az oldalak látogatottsága elmondása szerint naponta félmillió fő körül mozgott.
„Én jól elvagyok a baloldallal, és mindent el fogok követni, hogy 2010 után is így maradjon” – nyomatékosította párthovatartozását az egykori Energol-vezér, aki arról is említést tett, hogy személyesen vitt pénzt MSZP-s politikusoknak, amit soha sem tudott meg senki. Hangsúlyozta, hogy ez „egyféle biztonságot ad” neki, ám a „jobboldali rendőrség” leszámolásos bűncselekményekkel összefüggésben „a céltáblájára tűzte”.
Az elhangzottakból egyértelműen kiderült, hogy Portik Tamás rettegett a kormányváltástól, mert – mint mondta – őt akkor biztos elviszik. Laborc Sándor válasza erre annyi volt, hogy akkor lehet, hogy őt is. A Nemzetbiztonsági Hivatal akkori főigazgatója egyébként hajlott az egyezségre. Portik Tamást arra biztatta, hogy a tudomására jutott információkat juttassa el hozzá. Laborcot szinte minden érdekelte, beleértve az esetleges rendőrségi, bírósági, valamint ügyészségi korrupciót és a politikusokat érintő kényes ügyeket is. A tábornoknak csak az számított, hogy legyen „viszonylag gyorsan fogható és körüljárható”.
„Tehát úgy kellene valamilyen módon kezdeni. Ez bármelyik felület, tehát érdekes az, amikor megpróbálja befolyásolni a döntéshozókat bármivel […] akár kupiba elvinni stb.” – ecsetelte elgondolásait Laborc Sándor. „Én magamtól is, gondolom, hogy csinálhatok ilyet a későbbiekben, mert kuplerájban is érdekelt vagyok. Készüljön-e felvétel például?” – érdeklődött Portik. Az elhárítás akkori főnöke ezt jó megoldásnak tartotta, amin mindannyian nagyot nevettek.
A nyilvánossá tett dokumentumok szerint az asztaltársaság hosszabban beszélgetett a Fenyő-ügyről, amellyel kapcsolatban két olyan név is elhangzott, akik megrendelhették a gyilkosságot, de szóba került az Aranykéz utcai robbantás is.
Azt nem lehet tudni, hogy a két személyes találkozót követően pontosan mi történt, mindenesetre Laborc Sándor egy olyan telefonszámot biztosított az egykori olajbűnözőnek, amelyen bármikor közvetlenül tudott nála jelentkezni.
„Jó, és a telefonba mondjak valamit?” – tette fel a kérdést az eligazítást váró Portik Tamás. „Nem, azt majd mindig megbeszéljük. Ha nagyon gyorsan kellene intézkedni, reagálni, akkor persze virágnyelven mindent meg lehet beszélni. De én szeretek közvetlen kontaktusban… megbeszéljük valahol összejövünk. Jó?” – ismertette a szabályokat Laborc Sándor, aki arra is kíváncsi volt, hogy „mennyire tiszta” Portik környezete. „Hát ez jó kérdés, igyekszem mindent elkövetni. Kocsit nem nagyon használok, BKV-val vagy taxival járok. Nem nagyon osztok meg senkivel semmilyen információt. Amióta itthon vagyok, azt hiszem, ilyen őszintén most először beszélgetek emberekkel” – fogalmazott az egykori Energol-vezér.
Laborc Sándor 1958-ban született Budapesten. A nyolcvanas évek elején végzett Moszkvában, a Dzerzsinszkij-főiskolán, amely a húszas évektől a Cseka, majd a KGB, ma pedig az orosz Szövetségi Biztonsági Szolgálat akadémiája. Laborc 1978 és 2000 között a Belügyminisztérium állambiztonsági szervénél, illetve jogutódjánál értékelő-elemző, valamint műveleti területeken dolgozott. 2001. január 1-jétől az APEH Bűnügyi Igazgatóságának információs igazgatóhelyettese lett, és ebben a beosztásában dolgozott 2003. január 1-jéig, amikor a szervezet beolvadt az ORFK Pénzügyi Nyomozó Igazgatóságába.
A Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) vezetője 2002 júliusától Zsohár István lett, aki főosztályvezetővé nevezte ki Laborcot. 2004-ben Zsohár átkerült az Információs Hivatal élére, az elhárítás vezetését korábbi helyettese, Galambos Lajos vette át, Laborc pedig műveleti helyettesé lépett elő. Galambos az Egymásért alapítvány körüli botrány miatt lemondásra kényszerül, és Laborc 2007 júniusától már megbízott vezetőként irányíthatta a hivatalt.
Gyurcsány Ferenc akkori miniszterelnök még ebben a hónapban kinevezte Szilvásy Györgyöt a polgári titkosszolgálatokat felügyelő tárca nélküli miniszterré. Laborc Sándort dandártábornokká léptették elő, a hivatalnál jelentős átalakítások kezdődtek: az NBH-tól a gazdasági igazgató kivételével az összes igazgatót és főosztályvezetőt kirúgták, a kémelhárítást pedig beolvasztották egy másik egységbe. Az akkor ellenzékben lévő Fidesz élesen bírálta Laborc intézkedéseit, mert szerintük jelentősen gyengítette a polgári elhárítást. A kritikák ellenére, és azzal együtt, hogy a parlament nemzetbiztonsági bizottsága addig egyedül álló módon nem szavazott bizalmat neki, Gyurcsány főigazgatóvá nevezte ki.
Laborc hivatali ideje alatt robbant ki az úgynevezett megfigyelési ügy, amelyben a tábornok név szerint jelentette fel a fideszes árnyék-titkosszolgálatnak tartott UD Zrt. vezetőjét. A biztonsági cég telephelyén a rendőrség házkutatást tartott, lefoglalták a vállalkozás számítástechnikai berendezéseit, és nyomozás indult, amelyet később minden pontban bűncselekmény hiányában zártak le a hatóságok. Laborc 2009 nyarán arra hivatkozva mondott le beosztásáról, hogy a nyomozás megszüntetése nem teszi számára lehetővé a teljes értékű munka folytatását.
A tábornokkal szemben az UD-ügyben játszott szerepe miatt Demeter Ervin, a parlament nemzetbiztonsági bizottságának akkori fideszes elnöke hivatali visszaélés gyanújával tett feljelentést. Az ügyészségi vizsgálat mellett az időközben az NBH élére került Balajti László is feljelentette elődjét, mert Laborc hivatali számítógépén Ovi és Bajusz néven Orbán Viktorra és Kövér Lászlóra vonatkozó adatokat találtak. Ebben az ügyben a bíróság első fokon csak magántitok jogosulatlan megismerése miatt ítélte el az elhárítás volt vezetőjét, aki azóta vádlottja a rendszerváltozás óta példa nélkül álló, kémbotrány néven ismert, első fokon a Debreceni Törvényszék által tárgyalt büntetőeljárásnak.
Hangsúlyozom: mindez nem holmi feltételezés, minderről hangfelvétel van!
Ellenben mi is ez a mostani „Watergate-botrány?” Egy rosszul és átlátszóan felépített titkosszolgálati akció. És teljesen mindegy, hogy az izraeli kormányváltás után a Moszad vagy az immár a Biden-adminisztrációt szolgáló CIA, vagy együtt a kettő dolgozta-e ki. Ami a lényeg:
1.: Amennyiben az izraeli titkosszolgálat Pegasus nevű kémprogramját egy „nemzetközi újságíró-hálózat” fel tudja göngyölíteni, mert az „nyomokat hagy maga után”, akkor itt az idő egy nagy rozsdás lakatot tenni a Moszad kapujára, és a Moszad ügynökei, fejlesztő mérnökei, informatikus szakemberei elmehetnek fánkot árulni az eilati strandra.
2.: Ha a magyar kormány legnagyobb és legveszélyesebb ellensége a Panyi Szabolcs, a Chikán Attila, a félbolond (vagy tán egészen az?) kis Simicska, a Varga Zoltán meg valami genderszakos a CEU-ról, akkor a hazai ellenzék nagy bajban van. (Vö.: Hát Bástya elvtársat már le sem akarják hallgatni? Hát Bástya elvtárs már semmit se ér?)
3.: Mint az eddigiekből kiderült, a nyugati világ mintaértékű demokráciái hosszú évek óta hallgatják le saját állampolgáraikat, újságíróikat és egymást. Ezt viszont nem a Soros nemzetközi újságírói „nyomozták ki”, hanem a lehallgatásokban aktívan részt vevő amerikai ügynök leplezte le. Akkor most hol is vannak a bűzös diktatúrák?
4.: Magyarországon eddig egy dolgot tudunk biztosan: Gyurcsány Ferenc titkosszolgálatokat felügyelő minisztere bevitte az orosz titkosszolgálatot a magyar titkosszolgálatok szíve közepébe, hogy ott adatokat gyűjtögessenek, továbbá Gyurcsány Ferenc titkosszolgálatának vezetője a hazai alvilág legsötétebb maffiózójával egyeztetett akkori ellenzéki politikusok megfigyeléséről és lejáratásáról. S ez sem holmi feltételezés, erről hangfelvétel van.
5.: Mindehhez tegyük hozzá az elmúlt hónapok fejleményeit:
– Magyarország továbbra sem hajlandó migránsokat befogadni.
– Magyarország ellenállva a nyugati világ ma már legerősebb és legbefolyásosabb lobbijának, az LMBTQ-lobbinak, törvényben védi a kiskorúakat ezek propagandájától és kitiltotta érzékenyítőprogramjaikat és aktivistáikat az iskolákból.
– Mark Rutte hetekkel ezelőtt kiadta a jelszót: „Magyarországot térdre kell kényszeríteni!”.– Izraelben a magyar kormánnyal és személy szerint Orbán Viktorral kiváló kapcsolatokat ápoló, nemzeti Netanjahu-kormányt leváltja egy – fogalmazzunk így – kevésbé nemzeti, és az új amerikai adminisztrációval jó kapcsolatokat építeni kívánó kormány.
– Mindezek után – láss csodát! – egyszer csak megjelenik a nemzetközi Soros-hálózatnál a Moszad egyik lerakatának, a legmodernebb és lenyomozhatatlan Pegasusnak az állítólagos lehallgatási listája, rajta ötvenezer telefonszámmal, amelyek több mint ötven országból származnak. Valamilyen oknál fogva a „botrány” kirobbantói eleddig Magyarországon kívül Azerbajdzsánt meg Bahreint meg az Egyesült Arab Emírségeket nevezik meg. Vajon melyik lehet a további 45-47 érintett ország?
– Brüsszel egyszerre mindjárt két kötelezettségszegési eljárást indít Magyarország ellen.
– Brüsszel visszatartja a Magyarországnak járó helyreállítási alap pénzeit.
– Brüsszel éppen a hétvégén kirobbantott „lehallgatási botrányt” követő kedden hozza nyilvánosságra a „jogállamisági jelentését”, s láss csodát: már hevesen hivatkoznak erre a bizonyos Pegasus-botrányra.
6.: Aki mindebből nem tudta összerakni ennek a külföldi titkosszolgálati akciónak (a háttérben Soros összes NGO-ja és nemzetközi médiahálózata muzsikál!) a valódi okát, célját és szándékát, annak segítünk:
Amennyiben Magyarországon az immáron összefogott moslékkoalíció negyedszer is elveszíti a választásokat, akkor elfogy a türelem, és legfőképpen elfogy a pénz is. Akkor ezeket többé sem Soros, sem a CIA, sem Brüsszel, sem a többi idegen érdekeltségű titkosszolgálat és NGO és kormányzat nem fogja finanszírozni. Most még finanszírozza.
És Soros és a CIA ezzel a „lehallgatási üggyel” berúgta a választási kampányt, ugyanis pontosan tudják mindannyian: ez a harc lesz a végső!
És ez a végső harc bármennyit megér még – értsd: bármennyi pénzt és bármennyi becstelenséget és aljasságot. Mert ha elbuknak, akkor a végén még Orbán tényleg tető alá hozza a V4-ek szoros szövetségét – hogy ne mondjam: unióját –, esetleg kiegészítve a Balkánnal és a Baltikummal, akár még a nem teljesen elveszett Olaszországgal és Ausztriával, és akkor a normalitás világának és a normalitás embereinek lesz nemcsak erős és megkerülhetetlen képviselete, de lesz példája is.
Ez az, amit bárhogyan meg kell akadályozniuk ezeknek a gazembereknek.
És ez az, amit nekünk is szem előtt kell tartanunk. Úgyhogy valószínűnek tartom, az október 23-i békemenet az Egyesült Államok nagykövetségénél fog gyülekezni. Majd beüzenünk oda is, induláskor, hogy hallják és tudják: mi is tudjuk, ki hallgat le itt kicsodát valójában, és kik az igazi gazemberek, kik az ellenségek.
Ez a harc lesz a végső! Készüljetek!
(Borítókép: Edward Snowden. Fotó: MTI/EPA/Channel 4)
