Újabb rendelet tette világossá, hogy természetvédelmi vagy Natura 2000 elsődleges rendeltetésű, őshonos fafajokból álló erdőkben a speciális esetek kivételével nem végezhető tarvágás, és hogy elsősorban akác főfafajú átmeneti erdőkből vagy kultúrerdő-állományból kell kielégíteni a tűzifakeresleti igényeket, ami szilárd összhangban áll az elmúlt évek erdőgazdálkodásának fő céljaival is.

A kádári diktatúra utódpártja, a napjainkra alig egy-két százalékosra zsugorodott MSZP már akkor érezni kezdhette a vesztét, ezért mindenféle módon próbálkoztak. A párt országos központja 2017 őszén arról adott ki közleményt, hogy fakitermeléssel, fideszes szavazatvásárlás céljából kezdődött erdőirtás a Péterhalmi-erdőben. A szocialisták akkor a többi közt másfél milliárd forint értékű fáról és 150 hektár erdő kiirtásáról írtak. 

A Pilisi Parkerdő Zrt. azonban pontról pontra válaszolt a hazug vádakra, közölve a tényt, hogy az általa elvégezhető fakitermelési munkákat és mennyiségeket a független erdészeti hatóság által készített, rendeletben rögzített, tíz évre szóló erdőterv határozza meg, beleértve a Péterhalmi-erdőben végzett munkát is. A baloldal végül látványosan belebukott a tűzifakérdést célzó kormányellenes kommunikációs akcióba.

Az ellenzék csak zöldnek akar látszani, ám a tarvágási aláírásgyűjtések, tüntetések kapcsán épp a környezetvédelem szempontjainak hiányát láthatjuk. A környezetvédelem egyik legfőbb célja ugyanis az, hogy a környezetéért felelős, alkotó-teremtő ember és a különféle természeti szisztémák közötti bonyolult viszonyrendszert észszerű módon egyensúlyba hozza, és hogy abban minden összetevő elem és szint fenntarthatóságát biztosítani tudja. 

Ehhez a kényes egyensúlyhoz sokszor a nemzetgazdasági célokat is szem előtt tartó, tudatos gazdálkodási intézkedések vezethetnek el, és a természetvédelem szempontjai (például egy fenntartható, hatékony erdőpolitikával) a gyakorlatban többféleképpen is érvényre juttathatók.

A hazai erdőállomány fenntartása mint nemzeti ügy manapság sokkal erősebb politikai támogatást élvez, mint a korábbi évtizedekben bármikor, és a sokkal több kitermelhető fával – a környezeti fenntarthatóságot fontos szempontként érvényesítve – a magyar lakosság jelentős része szükség esetén, az energiakrízis viszonyai között is ellátható tűzifával.

Az egységes nemzetjövőképpel nem rendelkező baloldal a környezetvédelem kérdését nem a magyar családok ügyének tekinti, hanem pusztán egy kampányeszköznek a választásról választásra kudarcot vallott politikája igazolására, és az igencsak gyűrött-szakadt, kiselejtezésre váró politikai mellénye újragombolására. 

A nemzeti feladatok és tennivalók számbavétele helyett üres agendával próbálják uralni a közbeszédet, és az egyre súlyosbodó európai energiaválság kellős közepén hazardírozni kezdtek az energia és a környezetvédelem kérdésével. 

Az álzöld „erdővédelem” helyett a baloldal inkább arra tehetne építő jellegű javaslatokat, hogy miként biztosítható a tél folyamán a magyar emberek energiabiztonsága, s a rászoruló családoknál miként lehet mérsékelni a fűtési kiadásokat – erre eddig a rezsicsökkentés fenntartásával csak a kormányoldal próbált biztosítékot nyújtani –, és hogy az esetleges tűzifahiányra miként lehet szakmailag is elfogadható közpolitikai megoldásokat találni.

A szerző alkotmányjogász

Borítókép: Baranyi Krisztina, Ferencváros ellenzéki polgármestere beszédet mond az LMP tüntetésén az Agrárminisztérium épületénél, ahol erdeink tarvágását lehetővé tevő kormányrendelet ellen tiltakoztak 2022. augusztus 12-én (Fotó: MTI/Kovács Attila)