Erős kontrasztot adnak azok az adatok, amelyek szerint 1990 és 2020 közötti harminc évben több mint duplájára nőtt Afrika népessége: 630 millióról 1341 millióra, ami az előrejelzések szerint 2050-re eléri a 2489 milliárd főt. Eközben Európa népessége az 1990-ben mért 721 millió főről 2020-ig 748 millióra nőtt csak, és az előrejelzések alapján 2050-ig 710 millióra csökken.
Tehát miközben Európát demográfiai tél sújtja, addig a harmadik világ demográfiai virágzást él át, ugyanakkor többnyire mélyszegénység, háborúk és az egészségügyi szolgáltatások elmaradottsága közepette. A világban jelentkező népességrobbanás már önmagában is migrációt kiváltó tényező, nem beszélve azokról a körülményekről, amik ezt a folyamatot felerősítik. Ez a helyzet az eddiginél is súlyosabb migrációs hullámokhoz vezethet, és milliós embertömegek megindulását hozhatja magával Európa felé.
A demográfiai kihívásoktól Magyarország sem mentesül, ahogy Európa többi országa sem.
Noha átlagosan a számok népességnövekedésről tanúskodnak Európában, azonban ez nem egy természetes folyamat eredménye, hanem a bevándorlás következménye. Magyarországon viszont a demográfiai problémákra nem a kulturális és gazdasági kockázatokat jelentő migrációban, hanem a nemzet jövőjét megalapozó családtámogatásokban látjuk a választ. Ennek már meg is van a látható eredménye, noha tényleges siker kétségtelenül csak hosszú távon fog mutatkozni. A gyermekvállalási kedv 2011-ben mért történelmi mélypontjáról, amikor a születési ráta 1,23-at mutatott – és ezzel az Európai Unió sereghajtói voltunk –, eljutottunk oda, hogy a gyermekvállalási kedv az EU országai közül legnagyobb mértékben nálunk emelkedett, huszonhat éves csúcsot, az 1,59-es arányszámot elérve. Ezzel együtt az abortuszok száma negyvenezerről 24 ezer alá mérséklődött. Elmondhatjuk, hogy ha nem lett volna családbarát politika az elmúlt évtizedben, akkor kétszázezerrel kevesebb gyermek született volna meg.
