A „hazaárulás” tényállását ugyan nem állapították meg, ideget borzoló témának viszont megtette. Holott a rendszeres meccsre járónak számító kultúrmenedzser érvelése – akinek érzékenységét bizonyára az is fokozza, hogy az édesanyja magyar – sokkal általánosabb és messzebb ható.

A rasszizmusról szóló 54. cikkelyre hivatkozó Anna Maria Popa a lehető legszigorúbb büntetést követelte a jelenség visszaszorításra, anyaként, állampolgárként és szurkolóként egyaránt megalázónak nevezve a már-már mindennapos lelátói gyalázkodást. 

A Gsp.ro nevű bukaresti sportportál ezt követően a szurkolók képviselőit is megszólaltatta, a tiltakozási lavina következő hullámaiban pedig a szentgyörgyi önkormányzat úgy döntött, panaszlevéllel fordul az Európai Labdarúgó-szövetséghez; a hasonló jogsértések követésére létrehozott Mikó Imre Jogvédő Szolgálat csatlakozott hozzá.

Azt is kérdezi a tárcavezetőtől, milyen intézkedéseket terveznek, hogy a sportesemények ismét civilizált körülmények között, a fair play szabályai szerint történjenek. 

A politikusi kezdeményezés azért tűnik jóval fontosabbnak a szurkolói vagy magánemberi tiltakozásoknál, mert a jelek szerint csak a meglévő törvények szigorú alkalmazása, illetve azok további szigorítása fékezheti meg a jelenséget – mielőtt tényleges összecsapás történne, a háromszéki szurkolók szerint ugyanis nincs már hová hátrálni.

Márpedig egy hasonló szurkolói összetűzés bőven kimerítené az etnikai alapú konfliktus fogalmát, az már korántsem lenne besorolható a klubszínek iránti elvakult ragaszkodás megnyilvánulásai közé. 

Hasonló esetben a nemzeti-kisebbségi kérdések példaszerű rendezésével dicsekvő Romániában újra a hovatartozásukban, nemzeti azonosságukban megalázott emberek csapnának össze olyan tömegekkel, amelyek provokatív magatartását jelenleg szinte pártolólag tolerálja a hatalom. A kormányon lévő RMDSZ-re most fontos feladat vár. 

Koalíciós partnerként ugyanis immár nemcsak a gazdasági jólétét biztosító ügyekben kellene magyar kisebbség érdekét érvényesíteni, hanem a jóval kényesebb nemzetiségi kérdésekben kellene maga mellé állítani a két legnagyobb romániai pártot, amelyek hasonló ügyekben nagyon nehezen mennek szembe saját választóikkal.

A közvetlen fellebbviteli fórum, a Román Labdarúgó-szövetség eddig semmilyen érdemi lépést nem tett a veszélyes folyamat megállításáért. De a nemzetközi futballfórumok sem tanúsítottak különösebb érzékenységet a hasonló ügyekben. Egy évvel korábban a Farul–Sepsi OSK mérkőzésen zúgott a „Ki a magyarokkal az országból!” rigmus, amelyért a profiliga megbírságolta a tengerparti klubot. 

A Sepsi OSK most hivatalos tiltakozó leveleket küldött valamennyi valós vagy vélt módon érintett fórumhoz, ugyanakkor arra készül, hogy különböző technikai eszközökkel rögzítse, illetve hangosítsa ki a szövetségi megfigyelőknek a gyalázkodó szurkolói rigmusokat. Ugyanis az ellenőrök nemegyszer azzal seperték le az asztalról a tiltakozást, hogy ők a pályán történtekre koncentrálnak, semmit sem hallanak a tribünökről. 

A leghatásosabb tiltakozásnak viszont egyre inkább az tűnik, hogy a következő hasonló esetben – ha a játékvezető a szabályoknak megfelelően nem szakítja félbe a találkozót – az OSK vonuljon le a pályáról. Vállalva annak minden következményét, viszont immár visszavonhatatlan jelét adva annak, hogy nincs tovább.

Borítókép: a Bukarestben május 19-én az F. C. Voluntari elleni labdarúgó mérkőzésen 2-1-es győzelmet arató Román Kupa-győztes Sepsi OSK játékosait ünneplő szurkolók a város önkormányzata és a Sepsi OSK közös szervezésében tartott köszöntésen Sepsiszentgyörgy központjában 2022. május 20-án (Fotó: MTI/Kátai Edit)