Bár a tévéközvetítés révén az egész ország hallhatta, úgy tűnik, egyelőre csak a magyar közeg számára van hírértéke a lelátón történt romániai magyarellenes megnyilvánulásoknak. A Sepsiszentgyörgyön játszott Sepsi OSK–Petrolul Ploiesti labdarúgó-mérkőzésen a vendégszektorból folyamatosan érkező gyalázkodás a román sajtóban csak a reakciók révén vált témává, az idegengyűlölet tényéről alig esik említés.
Mondhatni semmi különös nem történt, ez a mai romániai futballélet egyik megszokottá vált kísérőjelensége. Sok esetben függetlenül a pályán történtektől, hiszen előfordult már olyan is, hogy egy-egy lagymatagabb játékperiódusban szinte a maga szórakoztatására kezdett a magyarok és Magyarország gyalázásába valamelyik szurkolótábor.
A romániai magyarság komfortérzetét, emberi méltóságát súlyosan sértő megnyilvánulások egyelőre csak a formaiságot alig meghaladó büntető jellegű következményekkel jártak.
Ezek közül az augusztusi Kolozsvári Universitatea–Sepsi OSK meccsen történtek váltották ki a legnagyobb szövetségi szigort: akkor pénzbírsággal és két mérkőzésre szóló, saját stadionból való „száműzéssel” sújtották a kolozsvári egyetemi klubot szurkolói magyarellenes megnyilvánulásai miatt.
A büntetést a nyilvánosság előtt azonban igyekeztek elhallgatni, a közvélemény gyakorlatilag csak a szövetség honlapján közzétett kommünikéből, illetve a kolozsvári klub Facebook-oldalán megjelenő közleményből értesülhetett a dologról. Azokban is csak arról értesítették a szurkolókat, hogy a következő két hazai bajnokit csapatuk miért nem játszhatja a Cluj Arenában.
A november 11-i események is csak azután kerültek be az információs fősodorba, hogy a háromszéki főváros román színházának igazgatónője, Anna Maria Popa nyílt levélben kelt ki a dél-romániai ultrák megnyilvánulásai – egyáltalán: a jelenség –, de még inkább annak hatósági tolerálása ellen. Erre már a bukaresti sajtó is vevő volt, mindenekelőtt bizonyára a hölgy román nemzetisége miatt.
