Közéletünk egyik legunalmasabb, legalább huszonhárom éve ismételgetett toposza szerint túl nagy és túl mély árkot ástak valakik jobb- és baloldal, kormány és ellenzék, nemzeti és nemzetközi, szuverenista és globalista pártok közé. E diagnózis fölállítói (rendszerint a nemzetközi baloldal honi fiókszervezetei) előszeretettel megígérik, hogy mihelyst hatalomra kerülnek, haladéktalanul fölszámolják e szörnyű megosztottságot, betemetik az árkokat, egyesítik a nemzetet, keblükre ölelik politikai ellenfeleiket, hiszen ők különbek, mint emezek. 

Az árokbetemetést először Medgyessy Péter tűzte zászlajára még 2002-ben, amit – Berkecz Mária testüregmotozása után – annyiban meg is valósított, hogy két évre rá saját maga az árokban végezte: utódja lökte bele. 

Mikor ilyen előzmények után bárki a lövészárkok betemetésével házal, érdemes résen lenni, kettőre zárni a bejárati ajtót, készenlétbe helyezni a családi kuvaszt. Mert aki ilyet ígér, az vagy veszélyesen hülye, vagy veszélyesen hazug.
És mégis: szűk másfél esztendeje egy új árokbetemető zúdult rá a magyar közéletre. Nagyjából olyan sebességgel és annyi bájjal, mint a gátat áttörő ajkai vörösiszap. 

A Fidesz Harcosok Klubját ellenpontozandó például létrehozta az úgynevezett Békések Ligáját, ezzel jelezve, mennyi jóindulat fészkel benne. Az árokfeltöltő ember tehát békét és szeretetet hirdet – egyfelől.

Másfelől viszont megannyi mást. Például Út a börtönbe programot. Őt kérdező újságíró hölgyeknek időnként el is kornyikálja A börtön ablakába című örökzöldet, máskor megígéri nekik, hogy kormányváltás után megvizsgálják majd a fizetésüket, lakásukat, mindent. Olykor vallásilag listázza az ATV riportereit, szerkesztőit. Arról is beszélt már (mikor azt hitte, nincsenek fültanúk), hogy Dunába löki a neki nem tetsző újságírókat. Íme, így fest szeretetország előszobája, mikor a gang felől belépsz.

E bokszosnak hitt beállás üzenet lehetett a nőnek: „Gyere, játsszuk le!” Továbbá emlékeztető a közösen töltött, régi szép időkre. Amikor például: „Őrjöngve jött be a hálószobába, felkapcsolta a villanyt, és hallottam, ahogy erősen ittas hanghordozással, válogatott szidalmakkal ostoroz, hogy hogy képzelem, hogy lejáratom a barátai előtt, mert nem tudott telefonon elérni. Üvöltözés és szidalmazás közben sorban lerángatta az ágytámla tetején lévő könyveket és a hátamhoz vágta őket. Aztán levette a nadrágját és az övvel együtt azt is hozzám vágta. Éreztem a csatot, ahogy a hátamat megüti.”

Máskor meg: „Odament a konyhába, kivett egy kést, és elkezdett így járkálni egy késsel a kezében a házban. És emlékszem, hogy az édesanyámmal ott félünk, és ott lapulunk, hogy ebből mi lesz, és a gyerekekkel mi lesz.”
És végül, de nem utolsósorban: „Bezárt egy szobába azért, mert bekattant azon, hogy elmentünk egy nyári rendezvényre, én éppen sminkeltem, ő pedig nem akart oda elmenni. Valószínűleg nem bírta elviselni, hogy nekem ott megnyitóbeszédet kellett mondanom. Akkor már miniszter voltam. Elkezdtem kiabálni, hogy gyerekek, szabadítsatok ki! A nagyfiam tizenegy évesen hozott egy kulcsot, és kinyitotta az ajtót.”

Hiszen az kínozta leginkább ott belül, az volt számára a poklok pokla, hogy felesége okosabb, sikeresebb, népszerűbb, mint ő, akit a kutya sem ismer. Még az állásait is a neje intézte neki – ennek emlékétől a mai napig majd fölrobban dühében.

Csak béke legyen és szeretet, ez a fontos! Szeretetország falazatába ömlesztette a Tisza-szigetek távol-keleti álprofiljait. Ők pörgetik a Facebook-algoritmust, hogy minél többekhez eljussanak az álhírek Aszad Budapesten landoló különgépéről, kémtollakról, a kétezer ráállított titkosszolgáról, internetblokkolóról, egyebekről. A nyílászárókba rejtette a hangfelvételeket, amelyeken saját rajongóit büdös szájúaknak, a tiszás európai parlamenti képviselőket agyhalott Soros-ügynököknek nevezi. A szigetelés dübeleibe került a saját támogatóiról készített adatbázis, benne a szeretetteljes címkékkel: „alkesz”, „piás”, „rokinyugis”.

Épül-szépül szeretetország, már csak tetőzet kéne rá sebtiben. Hétfőn végre az is elkészült. 

Ha nem vigyázunk, szeretetország jövő tavasszal eljő értünk. A jó döntéshez két dolog szükséges. „Beszéljetek, érveljetek, nyissatok fel szemeket mindenhol. Ez a választás a gázszámla, a 13. havi nyugdíj, az édesanyák adómentessége, a magyar gazdák ártámogatásának, valamint a migránsok országon kívül tartásának a kérdése lesz. Hallgass az eszedre, szavazz a Fideszre!” – fogalmazott még májusban Lázár János. Tehát egyfelől ész. Másfelől: „Nem az a kérdés, hogy Bartók vagy ­Enescu-e a nagyobb – ez a liberálisok kérdése. A mi kérdésünk az, hogy melyik a magyar? Amelyik a magyar, az a mienk. Ebből is látszik, hogy a hazaszeretet nem ész kérdése, hanem szív kérdése.” Utóbbit pedig Orbán Viktor miniszterelnök mondta június elején a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumán.

Egy jó választási döntéshez – azt hiszem – mindkettő kell. Ész is, szív is. 

Hallgass a szívedre és az eszedre!