Szeretetország eljő érted!

Közéletünk egyik legunalmasabb, legalább huszonhárom éve ismételgetett toposza szerint túl nagy és túl mély árkot ástak valakik jobb- és baloldal, kormány és ellenzék, nemzeti és nemzetközi, szuverenista és globalista pártok közé. E diagnózis fölállítói (rendszerint a nemzetközi baloldal honi fiókszervezetei) előszeretettel megígérik, hogy mihelyst hatalomra kerülnek, haladéktalanul fölszámolják e szörnyű megosztottságot, betemetik az árkokat, egyesítik a nemzetet, keblükre ölelik politikai ellenfeleiket, hiszen ők különbek, mint emezek.

Az árokbetemetést először Medgyessy Péter tűzte zászlajára még 2002-ben, amit – Berkecz Mária testüregmotozása után – annyiban meg is valósított, hogy két évre rá saját maga az árokban végezte: utódja lökte bele.

A puccs után Gyurcsány Ferenc szintén nemzetegyesítést helyezett kilátásba, amiből előbb 2004. december 5-e, majd a 2006. októberi szemkilövetés sikeredett. Végső soron egész szépen egyesítette a nemzetet – még ha nem is maga mögött, hanem önmaga ellenében. Négy fideszes kétharmad kerekedett ki belőle.

Mikor ilyen előzmények után bárki a lövészárkok betemetésével házal, érdemes résen lenni, kettőre zárni a bejárati ajtót, készenlétbe helyezni a családi kuvaszt. Mert aki ilyet ígér, az vagy veszélyesen hülye, vagy veszélyesen hazug.
És mégis: szűk másfél esztendeje egy új árokbetemető zúdult rá a magyar közéletre. Nagyjából olyan sebességgel és annyi bájjal, mint a gátat áttörő ajkai vörösiszap.

Magyar Péter – merthogy róla van szó – ugyancsak valamiféle „szeretetország” beköszöntét ígéri megválasztása esetére kedves mindnyájunknak, ahogyan anno Medgyessy és Gyurcsány.

A Fidesz Harcosok Klubját ellenpontozandó például létrehozta az úgynevezett Békések Ligáját, ezzel jelezve, mennyi jóindulat fészkel benne. Az árokfeltöltő ember tehát békét és szeretetet hirdet – egyfelől.

Másfelől viszont megannyi mást. Például Út a börtönbe programot. Őt kérdező újságíró hölgyeknek időnként el is kornyikálja A börtön ablakába című örökzöldet, máskor megígéri nekik, hogy kormányváltás után megvizsgálják majd a fizetésüket, lakásukat, mindent. Olykor vallásilag listázza az ATV riportereit, szerkesztőit. Arról is beszélt már (mikor azt hitte, nincsenek fültanúk), hogy Dunába löki a neki nem tetsző újságírókat. Íme, így fest szeretetország előszobája, mikor a gang felől belépsz.

Szeretetország szuterénjében a falon Magyar Péter-szelfifotók lógnak, padlótól plafonig. Az egyiken kisleánykásan ökölbe szorított kézzel áll, képzelt harci pózban. (Ahogyan Móricka képzeli a harci pózt.) E képet azután készítette szeretett önmagáról, hogy Varga Judit a napokban beszámolt róla: exférje tizennégy hónapig zsarolta a titokban rögzített hangfelvétel nyilvánosságra hozásával.

E bokszosnak hitt beállás üzenet lehetett a nőnek: „Gyere, játsszuk le!” Továbbá emlékeztető a közösen töltött, régi szép időkre. Amikor például: „Őrjöngve jött be a hálószobába, felkapcsolta a villanyt, és hallottam, ahogy erősen ittas hanghordozással, válogatott szidalmakkal ostoroz, hogy hogy képzelem, hogy lejáratom a barátai előtt, mert nem tudott telefonon elérni. Üvöltözés és szidalmazás közben sorban lerángatta az ágytámla tetején lévő könyveket és a hátamhoz vágta őket. Aztán levette a nadrágját és az övvel együtt azt is hozzám vágta. Éreztem a csatot, ahogy a hátamat megüti.”

Máskor meg: „Odament a konyhába, kivett egy kést, és elkezdett így járkálni egy késsel a kezében a házban. És emlékszem, hogy az édesanyámmal ott félünk, és ott lapulunk, hogy ebből mi lesz, és a gyerekekkel mi lesz.”
És végül, de nem utolsósorban: „Bezárt egy szobába azért, mert bekattant azon, hogy elmentünk egy nyári rendezvényre, én éppen sminkeltem, ő pedig nem akart oda elmenni. Valószínűleg nem bírta elviselni, hogy nekem ott megnyitóbeszédet kellett mondanom. Akkor már miniszter voltam. Elkezdtem kiabálni, hogy gyerekek, szabadítsatok ki! A nagyfiam tizenegy évesen hozott egy kulcsot, és kinyitotta az ajtót.”

Látni való: szeretetország alapjait már azokban a daliás időkben kiásta a mester. Az aljzatbetonba az asszony kicsikart „vallomását” töltötte, amellyel aztán az ügyészségre is elfáradt feljelentést tenni. Remélte, a felvétellel végleg derékba töri a túl sikeres – s a sikerességével őt az őrületbe frusztráló – nő politikai karrierjét.

Hiszen az kínozta leginkább ott belül, az volt számára a poklok pokla, hogy felesége okosabb, sikeresebb, népszerűbb, mint ő, akit a kutya sem ismer. Még az állásait is a neje intézte neki – ennek emlékétől a mai napig majd fölrobban dühében.

Csak béke legyen és szeretet, ez a fontos! Szeretetország falazatába ömlesztette a Tisza-szigetek távol-keleti álprofiljait. Ők pörgetik a Facebook-algoritmust, hogy minél többekhez eljussanak az álhírek Aszad Budapesten landoló különgépéről, kémtollakról, a kétezer ráállított titkosszolgáról, internetblokkolóról, egyebekről. A nyílászárókba rejtette a hangfelvételeket, amelyeken saját rajongóit büdös szájúaknak, a tiszás európai parlamenti képviselőket agyhalott Soros-ügynököknek nevezi. A szigetelés dübeleibe került a saját támogatóiról készített adatbázis, benne a szeretetteljes címkékkel: „alkesz”, „piás”, „rokinyugis”.

Épül-szépül szeretetország, már csak tetőzet kéne rá sebtiben. Hétfőn végre az is elkészült.

„A reptér az új MÁV. Volt egy zápor, és emiatt le kellett zárni az egyik terminált és töröltek minden gépet.” Szeretet, szakértelem, gondoskodás. S mindez így egyben, stílusosan fésülve, gondosan filterezve. Az ember, aki majd békét teremt, egyensúlyt hoz az erőbe, akit a gonosz nagyúr magával egyenrangúként jelöl meg. Aki betemeti az árkokat – ha másként nem megy, Hír TV-s riporternők tetemeivel.

Ha nem vigyázunk, szeretetország jövő tavasszal eljő értünk. A jó döntéshez két dolog szükséges. „Beszéljetek, érveljetek, nyissatok fel szemeket mindenhol. Ez a választás a gázszámla, a 13. havi nyugdíj, az édesanyák adómentessége, a magyar gazdák ártámogatásának, valamint a migránsok országon kívül tartásának a kérdése lesz. Hallgass az eszedre, szavazz a Fideszre!” – fogalmazott még májusban Lázár János. Tehát egyfelől ész. Másfelől: „Nem az a kérdés, hogy Bartók vagy Enescu-e a nagyobb – ez a liberálisok kérdése. A mi kérdésünk az, hogy melyik a magyar? Amelyik a magyar, az a mienk. Ebből is látszik, hogy a hazaszeretet nem ész kérdése, hanem szív kérdése.” Utóbbit pedig Orbán Viktor miniszterelnök mondta június elején a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumán.

Egy jó választási döntéshez – azt hiszem – mindkettő kell. Ész is, szív is.

Tiszta szívvel rábíznád az országot valakire, aki bezárja egy szobába a feleségét, lehallgatja, zsarolja, tönkreteszi őt? Józan paraszti ésszel hatalmat adnál egy olyan alaknak, akinek a grabancát Brüsszel szorítja, s aki egy szupervihar közepette nem honfitársai testi épségéért aggódik, hanem lázározik meg viktóriás kézjellel szelfizik?

Hallgass a szívedre és az eszedre!