Máskor meg: „Odament a konyhába, kivett egy kést, és elkezdett így járkálni egy késsel a kezében a házban. És emlékszem, hogy az édesanyámmal ott félünk, és ott lapulunk, hogy ebből mi lesz, és a gyerekekkel mi lesz.”
És végül, de nem utolsósorban: „Bezárt egy szobába azért, mert bekattant azon, hogy elmentünk egy nyári rendezvényre, én éppen sminkeltem, ő pedig nem akart oda elmenni. Valószínűleg nem bírta elviselni, hogy nekem ott megnyitóbeszédet kellett mondanom. Akkor már miniszter voltam. Elkezdtem kiabálni, hogy gyerekek, szabadítsatok ki! A nagyfiam tizenegy évesen hozott egy kulcsot, és kinyitotta az ajtót.”

Hiszen az kínozta leginkább ott belül, az volt számára a poklok pokla, hogy felesége okosabb, sikeresebb, népszerűbb, mint ő, akit a kutya sem ismer. Még az állásait is a neje intézte neki – ennek emlékétől a mai napig majd fölrobban dühében.

Csak béke legyen és szeretet, ez a fontos! Szeretetország falazatába ömlesztette a Tisza-szigetek távol-keleti álprofiljait. Ők pörgetik a Facebook-algoritmust, hogy minél többekhez eljussanak az álhírek Aszad Budapesten landoló különgépéről, kémtollakról, a kétezer ráállított titkosszolgáról, internetblokkolóról, egyebekről. A nyílászárókba rejtette a hangfelvételeket, amelyeken saját rajongóit büdös szájúaknak, a tiszás európai parlamenti képviselőket agyhalott Soros-ügynököknek nevezi. A szigetelés dübeleibe került a saját támogatóiról készített adatbázis, benne a szeretetteljes címkékkel: „alkesz”, „piás”, „rokinyugis”.

Épül-szépül szeretetország, már csak tetőzet kéne rá sebtiben. Hétfőn végre az is elkészült. 

Ha nem vigyázunk, szeretetország jövő tavasszal eljő értünk. A jó döntéshez két dolog szükséges. „Beszéljetek, érveljetek, nyissatok fel szemeket mindenhol. Ez a választás a gázszámla, a 13. havi nyugdíj, az édesanyák adómentessége, a magyar gazdák ártámogatásának, valamint a migránsok országon kívül tartásának a kérdése lesz. Hallgass az eszedre, szavazz a Fideszre!” – fogalmazott még májusban Lázár János. Tehát egyfelől ész. Másfelől: „Nem az a kérdés, hogy Bartók vagy ­Enescu-e a nagyobb – ez a liberálisok kérdése. A mi kérdésünk az, hogy melyik a magyar? Amelyik a magyar, az a mienk. Ebből is látszik, hogy a hazaszeretet nem ész kérdése, hanem szív kérdése.” Utóbbit pedig Orbán Viktor miniszterelnök mondta június elején a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumán.

Egy jó választási döntéshez – azt hiszem – mindkettő kell. Ész is, szív is. 

Hallgass a szívedre és az eszedre!