A népszámlálási adatokból láthatjuk, hogy 2011 és 2022 között 4,3 százalékkal nőtt a teljes lakásállomány, ma már közel 4,6 millió otthon van az országban. Leginkább a nagyvárosok és agglomerációik, valamint az üdülőhelyek vonzották az építőipart. A lakott lakások 97 százaléka magántulajdon, és 71 százalékuk immár összkomfortos (2001-ben még csak minden második, 2011-ben a lakások 61 százaléka volt összkomfortos), azaz valamennyi alapvető közművel és legalább egy tizenkét négyzetméternél nagyobb szobával rendelkezik.

Meg kell említeni, hogy önmagában a saját lakás, a szülői házból való elköltözés a felnőtté válás folyamatának egyik fontos állomása. Ez az összefüggés Magyarországon is érvényesül: a KINCS korábbi kutatása szerint a válaszadók 87 százaléka emelte ki a saját otthon szerepét a családalapításban. 

A fiatalok szülői házból való elköltözését – és ezzel együtt a családalapítást – ugyanakkor akadályozhatja, ahogy erre az MNB lakásárindexe rámutat, hogy a magyarországi lakásárak 2014 és 2024 között jelentősen megemelkedtek. Mindez azért is fontos, mivel a lakhatás kérdése végigkíséri az egész életutat, és minden életszakaszban más-más formában válik meghatározóvá. Fiatalon az otthonteremtés a családalapítás egyik alapfeltétele, az aktív generáció számára a gyermeknevelés során a biztonságos és fenntartható otthon megteremtése jelenti a legnagyobb kihívást, míg idősebb korban a lakásfenntartás nehéz­ségei okozhatnak gondot. Tehát az élet minden szakaszában meghatározó szerepet játszik a lakhatás kérdése – hiszen ahol a család van, ott van az otthon is.

A Kapocs legfrissebb lapszámában ezért a lakhatás kérdése, valamint a családpolitikai intézkedések hatásainak sokoldalú bemutatására törekszünk. Szakmai folyóiratunkban a családi adókedvezmény országos lefedettségét és a diákhitel-támogatások gyermekvállalási hatását is vizsgáljuk. Európai kitekintésben összehasonlító elemzést olvashatunk a fenntartható lakhatásról, illetve a mamahotel-jelenségről, valamint a szülői ház elhagyásának pszichológiájáról is.

Jól látszik tehát, hogy a lakhatás nem csupán tégla és beton egyvelege, hanem élő rendszer. Éppen ezért igény- és adatvezérelt alapokon kell a szakpolitikának megalapoznia a lakhatási intézkedésekre koncentráló támogatások formáit. Erre az elmúlt évtizedből számos jó hazai példát láthatunk, közülük pedig kiemelkedik az egy évtizedes csok, amely a családpolitikai fordulat szimbóluma lett. 

A családi otthonteremtési program formái az elmúlt tíz évben mindig alkalmazkodtak a gazdasági, társadalmi és demográfiai helyzethez, ezáltal is javítva a magyar családok életkörülményeit.

A szerző a Kopp Mária Intézet a Népesedésért és a Családokért (KNCS) tudományos elnökhelyettese, a Kapocs főszerkesztője