Az ukrán maffiabotrány csak a jéghegy csúcsa

Vélemény

Az ukrán maffiabotrány csak a jéghegy csúcsa

Nyugat-Európában szokássá vált a Brüsszelnek tetsző lakájok felmagasztalása, felelősségre vonásuk megakadályozása.

Bánó Attila

Zelenszkij Brüsszel Ukrajna háború pénz korrupció 2025. 11. 18. 5:49

Fotó: YVES HERMAN

Van abban valami egetverő ellentmondás, hogy civilizált európai nemzetek vezető politikusai feltétel nélkül támogatják azt a Volodimir Zelenszkijt, aki évek óta felháborító agresszivitással követeli Európától az ukrajnai háborúhoz és az országa, hatalma fennmaradásához szükséges eurómilliárdokat. És nemcsak követelőzik, hanem fenyegetőzik is. Igen, Zelenszkij fenyegeti az Európai Unió egyes tagországait.

Ukrajna nem tagja az uniónak, de elnöke mégis megengedi magának azt a testtartást, hogy egyik kezét nyújtja a milliárdokért, a másikkal pedig fenyeget. Fel lehetne tenni a kérdést, vajon miféle erkölcsi alapja van az ukrán elnöknek az efféle viselkedéshez, hiszen Ukrajnában tombol a diktatúra, lábbal tiporják az alapvető emberi jogokat, szólásszabadság nem létezik és napirenden vannak a kényszersorozások.

Tudjuk,

Ukrajnában háború van, a rendkívüli helyzet megváltoztatja a normális viszonyokat, sőt a törvényeket és még az alkotmányt is, csakhogy nem lehet mindent a háborúra fogni. Ezzel ugyanis nem magyarázható a hatalmas mértékű korrupció, a közpénzek elsikkasztása, a vagyonos maffiózók kivételezett helyzete, miközben jobb sorsra érdemes ukrán férfiak tízezrei hullanak el a fronton.

A napvilágra kerülő bűnügyek már Zelenszkij legszűkebb környezetét érintik, elég, ha a legutóbbi korrupciós botrányra gondolunk. Elképzelhető, hogy éppen Zelenszkij lenne tiszta és vétlen abban a piszkos közegben, amelyet ő irányít? Ne feledjük, pár hónappal ezelőtt az ukrán kormány törvényi úton próbálta irányítása alá vonni az ottani Nemzeti Korrupcióellenes Irodát (NABU), amely Zelenszkij közeli kapcsolatainak ügyeit akarta kivizsgálni.
Ez már a nyugati támogatóknak is sok volt, és az ukrajnai, illetve külföldi tiltakozások nyomán Zelenszkij végül visszavonta a törvényt, így a NABU jogállása sértetlen maradt. Most pedig éppen

a NABU derítette ki, hogy egyes befolyásos maffiózók az energiaszektor beruházásainak lefölözésével sok száz millió dollárt vágtak zsebre. A gazemberek egyike Timur Mindics, Zelenszkij régi bizalmasa és közeli üzlettársa, a másik érintett személy pedig German Galuscsenko igazságügyi miniszter.

Sajtóhírek szerint Mindics pár órával a NABU nyomozóinak megjelenése előtt Ausztriába szökött, ami jelzi, hogy megfelelő helyről figyelmeztették, vagyis a botrány szálai a hatalom legfelső szintjéig nyúlnak.

Ez az eset csak a jéghegy csúcsa, hiszen

miközben Volodimir Zelenszkijt a brüsszeli „elit” a háború kezdetétől hősként ünnepelte, dicsérte és kényeztette, azonközben szemet hunyt afölött, hogy – hosszas nyomozások eredménye szerint − ukránok robbantották fel az Északi Áramlat tenger alatti csővezetékeit.

A háborúpárti hölgyek és urak egy szóval sem jelezték Zelenszkijnek, nem illik uniós tagországokat azzal fenyegetni, hogy meggátolja a kőolajellátásukat. Továbbá azt is tétlenül szemlélik – feltehetően még örülnek is neki −, hogy az ukrán titkosszolgálatok beavatkoznak Magyarország belügyeibe, miként a birtokukba került kétszázezres tiszás adatbázis kiszivárgása is ezt igazolja.

Látszólag érthetetlen, hogy

a demokráciára oly kényes nyugati politikusok miért fogadnak el partnerként egy olyan szalonképtelen politikust, mint Zelenszkij,

és miért állítják időről időre, hogy a rendszere nagy léptekkel halad előre a demokratizálódás útján. Vajon mi az oka ennek a képmutatásnak és hazudozásnak?

Nos, a megfejtés kézenfekvő. Ők állnak az ukrajnai háború folytatása mellett, ők áldozzák be Ukrajnát ebben a proxyháborúban. Igaz, az USA és Oroszország, a két legerősebb atomhatalom fegyverszünetről meg békéről tárgyal, Orbán Viktor is megteszi, ami tőle telik, de a brüsszeli balliberális héják az orosz veszéllyel riogatják Európát. Csak azt nem értjük, hogy ha ez a veszély oly nagy, akkor annak idején miért fúrták meg a minszki egyezményt, majd három évvel ezelőtt az aláírás előtt álló isztambuli békemegállapodás-tervezetet.

Azóta is szítják a feszültséget.

Nyugat-Európában szinte politikai szokássá vált a Brüsszelnek tetsző lakájok felmagasztalása, felelősségre vonásuk megakadályozása, a nemzeti-keresztény kormányokkal szembeni kemény fellépés, a belügyekbe való beavatkozás.

A háború nagy üzlet, a pénz pedig nagy úr. Ám ketyeg az óra, és egyre több jel mutat arra, hogy az idő nem a globalista pénzhatalom kiszolgálóinak dolgozik.

A szerző író, újságíró