Ha nem ismernénk Radoslaw Sikorski lengyel külügyminiszter korábbi barátságtalan megnyilvánulásait, azt hihetnénk, hogy csak idétlen viccelődésre ragadtatta magát, amikor ezt üzente a magyar miniszterelnöknek:
Viktor kiérdemelte a Lenin-rendet.
Üzente ezt azután, hogy Orbán Viktor az X-en hadüzenetnek nevezte a nyugaton befagyasztott orosz devizavagyon tervezett lefoglalását és Ukrajnának való átadását.
Sikorski megjegyzéséből levonható az a következtetés, hogy ő ma is úgy tekint Oroszországra, mintha az még mindig a Szovjetunió lenne.
Ez a csőlátás sajnos jellemző Tuskra, Sikorskira és a többi oroszgyűlölő lengyel, balti, illetve nyugat-európai elvbarátjukra. Nagy gond, hogy ezek az emberek képtelenek megszabadulni a rögeszméjüktől, és nem értik, vajon a magyarok többsége miért nem gondolkodik hozzájuk hasonlóan.
Nos, a történelmünk során nemegyszer ütköztünk az oroszokkal, olykor lengyel barátainkkal vállvetve. A bolsevizmus megjelenésével különösen a 20. század bővelkedett olyan tragédiákban, amelyeket szívesen kihagytunk volna a történelmünkből.
Mi sem szerettük az oroszokat, amíg fenntartották és ránk erőltették a szovjet rendszert, bár tudtuk, hogy a nép és a rezsim nem ugyanaz. A Szovjetunió 1991-es bukása után – ha zökkenőkkel is, de − változtak az ottani viszonyok. Oroszország lerázta magáról a gyökértelen, ateista diktatúrát, majd hivatalosan is visszaállt a keleti keresztény vallás szellemi alapjaira. Ma elmondható, hogy a birodalmi méretű Orosz Föderáció a világ egyik legerősebb keresztény állama, ezért indokolatlan az a fajta gyűlölet, amelyet vele és általában az oroszokkal szemben gerjesztenek Lengyelországban és Európa nyugati felén.
A lengyel külügyminiszter úgy tesz, mintha nem tudná, hogy az ukrajnai proxy háború kiprovokálásában a Nyugatnak hatalmas felelőssége van, és csak az oroszok agressziójáról papol. Ő és Tusk örömmel sodornák Lengyelországot egy oroszellenes háborúba, és elvárnák, hogy Magyarország is tegye ugyanezt. Mi viszont azt mondjuk: nemzeti érdekeinknek inkább megfelelnek az oroszokkal fenntartott jó kapcsolatok.
Szijjártó Péter nem hagyta válasz nélkül Sikorski ízléstelen gúnyolódását. Így reagált:
Megértjük, hogy nagyon szeretnétek egy Oroszország és Európa közötti háborút! Nem hagyjuk, hogy belerángassatok minket a háborútokba!
Sikorski viszonválasza, miszerint egy Oroszország által kezdeményezett háború esetén Magyarország az oroszok oldalán állna, tökéletes leképeződése annak a bolsevik gondolkodásnak, amely egykor ebben az ostoba szlogenben öltött testet:
Aki nincs velünk, az ellenünk van.
A csütörtöki sorsdöntő brüsszeli csúcs előtt Friedrich Merz úgy fogalmazott, hogy az Európai Unió hosszú évekre súlyosan megsérülhet, ha a tagállamok nem tudnak adni Ukrajnának több száz milliárd eurót. A háborús uszításban élenjáró német kancellár mintha nem látná, hogy a konfliktus kezdete óta az unió rengeteget rontott saját helyzetén, s emiatt a sérülés már bekövetkezett.
Ami a Nyugaton befagyasztott orosz pénzvagyon ellopását illeti, azzal kapcsolatban igaza van Orbán Viktornak. Ha Brüsszel ezt meglépné, az valóban felérne egy hadüzenettel. Ezt azonban a magyar kormányfőnek – józan társaival összefogva – végül sikerült meghiúsítani, ami hatalmas magyar siker!
Lengyelországban nagyon sok barátunk él. Tusk és Sikorski nem tartozik közéjük, mivel nekik nem sokat jelent a nagy múltú lengyel–magyar barátság. Emlékszünk, a lengyel külügyminiszter képes lett volna megszakítani velünk a diplomáciai kapcsolatokat, amiért egy évvel ezelőtt politikai menedékjogot adtunk Marcin Romanowski volt igazságügyi miniszterhelyettesnek.
A háborút szorgalmazó Tusk, Sikorski és elvtársaik továbbra is idegen politikai érdekeket szolgálnak, és bármikor partnerek lennének a patrióta magyar kormány megbuktatásában, a magyarországi lakájpolitikusok hatalomra segítésében.
Tavasszal ők is csalódni fognak.
A szerző író, újságíró
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!