Gurgen Margarján tragédiája Budapesten

A NATO Békepartnerség programjának keretében 2004 januárjában három hónapos angolnyelv-tanfolyam indult Budapesten. A világ több pontjáról érkeztek hazánkba hivatásos katonák, közöttük Gurgen Margarján, az örmény hadsereg hadnagya. Margarjánra álmában baltával tört rá egyik tanfolyamtársa, az azeri Ramil Szafarov február 19-én hajnalban. Szafarov nem érte be az örmény katona életének kioltásával: miként utóbb az orvos szakértő megállapította, tizenhatszor sújtott le rá, lényegében levágta a fejét. A vérfürdőnek szemtanúja is volt, Margarján szobatársa, a magyar Kuti Balázs, aki álmából riadt fel a kegyetlenségre; Szafarov őt azonban nem bántotta, miként a magyar katona tanúvallomásában elmondta, Szafarov meg is nyugtatta, vele semmi gondja sincs.

Az indíték nem is lehetett kérdéses: az örmény–azeri háború. Szafarov többek között azzal védekezett, hogy gyerekkorában a karabahi háborúban a családját örmény atrocitások érték, a tette közvetlen kiváltó okaként pedig azt jelölte meg, hogy Margarján a NATO-tanfolyam résztvevőinek szeme láttára levizelte az azeri zászlót. Tanúvallomás egyik kijelentést sem támasztotta alá.

Örményország elveszítette a Hegyi-Karabahért folytatott háborút

Tegyünk rövid kitérőt! A már de facto Azerbajdzsánhoz tartozó Hegyi-Karabahért 1988-ban kezdődött meg a harc a két ország között. Az Azerbajdzsáni SzSzK-hoz tartozó, örmények lakta Hegyi-karabahi autonóm terület parlamentje már 1988-ban megszavazta az Örményországhoz való csatlakozást, aminek jóváhagyását a központi szovjet kormányzattól is kérte. Ennél persze akkortájt akadtak égetőbb kérdések is a Szovjetunió­ban, amely 1991-ben felbomlott. Örményország és Azerbajdzsán is kikiáltotta a függetlenségét, s így tett Hegyi-Karabah is. Háború robbant ki a két ország között. Hivatalosan Örményország volt az agresszor, hiszen a csapatai bevonultak Hegyi-Karabahba. 

A konfliktus gyökere ennél persze mélyebbre nyúlik. Még 1988-ban a Bakuval szomszédos Szumgatban a város tizennégyezres örmény közösségét pogrom sújtotta több tucat ember életét kioltva. Persze az sem elszigetelt eset, a lényegében török etnikumú Azerbajdzsán ugyanúgy Örményország esküdt ellensége, mint Törökország.

Visszakanyarodva a Margarján–Szafarov-ügyhöz, a magyarörmény viszonyhoz: a magyar bíróság életfogytiglani szabadságvesztésre ítélte Ramil Szafarovot, 2012-ben azonban Magyarország kiadta őt Azerbajdzsánnak. A hivatalos álláspont szerint a magyar kormány biztosítékot kapott Azerbajdzsántól, hogy Szafarov ugyanolyan körülmények mellett folytatja büntetése letöltését, mint Magyarországon. Ezzel szemben Ilhan Alijev azeri elnök a látszatra sem ügyelve, már a hazaérkezése pillanatában kegyelemben részesítette Szaforovot – mi több, Azerbajdzsánban őrnaggyá léptették elő a „baltás gyilkost”.

Vádként, illetve magyarázatként azt hozták fel, Magyarország azért adta ki Szafarovot, mert Azerbajdzsán 2012-ben több mint kétmilliárd euró értékben magyar állami kötvényeket jegyzett. Ami nem egy szokványos tranzakció volt a sok közül: a külső eladósodottság miatt Magyarország akkoriban kényszerű tárgyalásokat folytatott a valutaalappal, s részben ezen ügyletnek köszönhetően sikerült elkerülni a fizetésképtelenséget, úgy lavírozni, hogy kibújjunk az IMF gyámsága alól.

Új fejezet a magyar–örmény kapcsolatokban

Több mint egy évtized múltán nincs értelme ítélkezni. Helyesebb, ha arra helyezzük a hangsúlyt, hogy immár három éve folyamatosan enyhülnek a feszült magyar–örmény kapcsolatok. Ararat Mirzoján örmény és Szijjártó Péter magyar külügyminiszter 2022 decemberében új fejezet kezdetét hirdette meg a két ország viszonyában, mindenekelőtt megállapodtak a diplomá­ciai kapcsolatok helyreállításában. Vahagn Hacsaturján örmény elnök 2024 februárjában hivatalos állami látogatást tett Budapesten, Novák Katalin köztársasági elnökkel és Orbán Viktor miniszterelnökkel is találkozott, májusban pedig a két külügyminiszter megállapodott abban, hogy kölcsönösen nagykövetséget nyitnak a két ország fővárosában. A kapcsolatok a kulturális, gazdasági életben is normalizálódnak, ennek jegyében például a Wizzair tavaly járatot indított Budapest és Jereván között.

A magyar szurkolók ennek köszönhetően utazhattak nagy számban a jereváni világbajnoki selejtezőre. A járat két örmény válogatott labdarúgó életét is megkönnyítette. Mint az Eszék, illetve a Puskás Akadémia játékosa, Sztyopa Mkrtcsjan és Georgi Harutjun elmesélte, ők is rendszeresen ezzel a géppel repülnek haza. A magyar újságírók jereváni fogadásán továbbá Eduard Kalantarjan, az Örmény Sportújságíró-szövetség elnöke büszkén emelte ki: korábban még soha ennyi külföldi tudósító nem érkezett Örményországba.

Persze van még hová fejlődni. „Fokozott óvatossággal látogatható ország, utazásra nem javasolt térséggel” – a magyar külügyminisztérium hivatalosan ebbe a kategóriába sorolja Örményországot. Másfelől az örmények is nehezen felejtenek. Ki ne tudná, hogy az Ararát nevét viselő konyak Örményország leghíresebb terméke?

A magyar–örmény világbajnoki selejtezőre kiutazott mintegy ezer magyar szurkoló és hivatalos kiküldött alighanem az elmúlt évek minden diplomáciai erőfeszítésénél nagyobb eredményt ért el a két ország kapcsolatainak javulásában. Menvál barátunktól történetesen azzal búcsúztunk, hogy jövőre mindenképpen ellátogat Budapestre.
Így működik a futballdiplomácia…

A magyar szurkolók is igazolhatják, Örményország többet kínál egy meccsnél. Noha a törökök és az azeriek eltiprással fenyegetik, a történelem első keresztény államát érdemes felvenni a bakancslistára.