A szomszédos országokat nyugtalanította a befolyásos, náluk gazdagabb örmény kisebbség. Törökország drasztikus, kegyetlen megoldáshoz folyamodott eme helyzet megváltoztatásáért: az első világháború alatt és után mintegy két-két és fél millió örményt gyilkolt le. A népirtás bűntettét azonban a mai napig nem ismeri el. Az első világháború után ideiglenesen újjászülető Örményország igényt formált az Ararátra, de Törökország persze nem mondott le róla.
Érdemes bármelyik GPS-alkalmazással ellenőrizni, Örményországból hogyan lehet eljutni az Araráthoz. Nos, csupán hatalmas kerülővel, Grúzián keresztül, mert Örményország és Törökország között (s persze ugyanez a helyzet Azerbajdzsánnal) a mai napig nincs hivatalos határátkelő. Így nem csak a helyieknek, az ide látogató turistáknak is az marad, hogy a hozzá legközelebbi örmény településről, Khor Virapból – ahol Világosító Szent Gergely raboskodott – csodálják meg az onnan húsz kilométerre magasodó Ararátot…
Az UEFA Örményországot és Törökországot már nem választja el egymástól ilyen drasztikusan, ha a sorsolás úgy hozza, a két ország válogatottja szerepelhet azonos selejtező csoportban, igaz, e meccseket a mai napig feszült hangulat jellemzi. Örményországot és Azerbajdzsánt viszont nem engedi össze az UEFA. Hosszú évekbe telik még, ha egyáltalán beheged a seb, hogy az örmények 2023-ban végleg elvesztették Hegyi-Karabahot.
Az Ararát persze nem csak az örmény lelkekben él: nevét viseli többek között a világszerte ismert kiváló konyak és több intézmény, köztük egy bank is.
Khor Virap durván egyórányi autóútra van a fővárostól, visszafelé érdemes betérni Ecsmiadzinba, az örmény kereszténység bölcsőjébe. Örményország elsőként 301-ben vette fel államvallásként a kereszténységet, Ecsmiadzinban emelték az első székesegyházat. A legenda egyik változata szerint itt őrzik a Szent Lándzsát, amellyel a római katona megnyitotta Jézus Krisztus oldalát. Az örmények szerint továbbá itt van kiállítva a Noé bárkájából fennmaradt egyetlen fadarab is.
Egy másik, sportos legenda szerint az örmény nemzetiségű Tigran Petroszjan hívei Ecsmiadzinból származó szentelt földet hintettek Mihail Botvinnik lába elé az 1963-as sakkvilágbajnoki döntő során, amivel kizökkentették a nyugalmából az elkötelezett szovjet címvédőt…
























Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!